Nem történt semmi,
csak
a tavasz télre vált,
fekete felhőket kerget a szél,
reszketnek a fák,
eleven húsukba mar a hideg,
messze a kikelet.
Hát így múlik el a…
mondanám,
de nem múlt el,
csak
orkántól nyögnek a fák,
és nincs semmi baj.
Amíg van élet,
van tovább…
Kép – Pinterest
15 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Melankólikus szabadversed csalódottságot tükröz. Hiányt, szomorúságot úgy, hogy a vers nagyon szép, szinte zenél. Szomorú zenét. Bár, amíg van élet…
Nem csak van tovább, hanem borúra derű jön. És ez biztos!
Nagyon tetszett a versed.
Szeretettel:
deb
Szia deb! 🙂
Eredetileg hosszabb lett volna ez a vers, de eszelősen fáj a kezem, nem bírja az “egerzést”, emiatt 3/4 részét végül elhagytam, így született meg ez a változat.
Sok tényező befolyásolja az ilyen gondolatok születését, de kiindulópontja mindenképpen az, hogy már semmi nem olyan, mint régebben, a körülöttünk lévő világ, az időjárás és az emberi kapcsolatok sem. Én, mint örök optimista, reménykedem, hogy amíg van élet, addig lehetőség is, hogy a viharfelhőket elkergessük – ha akarjuk.
Valóban szomorú vers, egyre gyakrabban kapom magam hasonló tűnődéseken.
Köszönöm, hogy velem tartottál! Örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
“Nem történt semmi,
csak”
A bekezdésröl hirtelen Erich M:Remarque írása
jutott eszembe;´Nyugaton a helyzet változatlan´
(Az újabb megfilmeztetésére oscart kapott)
Hirtelen párhuzamot találtam.
Mégis Nálad nagy a külmbség!
Nálad a remény él:
“és nincs semmi baj.
Amíg van élet,
van tovább”
Nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
.
Szia sailor! 🙂
Tényleg bincs semmi baj: amíg van élet, vannak lehetőségek is.
Örülök, hogy tetszett a versem.
Köszönöm szépen a gondolataidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
A hétköznapokat rutinból éljük végig, sietve, talán nem is éberen. Álomban. De mindig vannak dolgok, ami hirtelen felébreszt, megállít, az idő is megáll ilyenkor. Megragad minket, amit látunk, átélünk, és már ezzel megyünk tovább. Változtat rajtunk. Ezt éreztem ahogy olvastam versedet.
És az jutott eszembe, a magyar nyelv mintha vers írásra “lett volna kitalálva”. A versed ha nem figyelem a tartalmát, csak a hangzást, dallamot, akkor is van hangulata, borongós.
Szép napot! 🙂
Rita
Szia Rita! 🙂
Nagyon jók a meglátásaid. Elég egy kósza hangulat, hogy az ember átgondoljon dolgokat. Ez a vers is ilyen, egy pillanatnyi hangulat szüleménye.
A magyar nyelv csodás, tárháza kifogyhatatlan, számtalan lehetőséget rejt. Kedvelem a ritmusokat, szójátékokat, általában élek is velük, mert ilyenkor “játszom”.
Köszönöm, hogy megálltál ennél a versemnél.
Neked is legyen szép napod! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszi 🙂
Kedves kankalin, ez a vers a fájós kezed miatt lett ilyen egyszerű és nagyszerű. Nekem nagyon tetszik, hogy akár én is tovább írhatom a gondolatmenetedet. 🙂
Szia Adnyra! 🙂
Én is örülök, hogy szinte használhatatlan volt a kezem, mert nem kellett volna ebbe a versbe a többi, amit félretettem. Abból majd születik egy másik, ha lesz rá időm.
Lehet folytatni, bár én a középső részt vettem ki. Elárulom, hogy szinte mindig a zárást írom meg először. Nem tudom, miért van így, de majdnem minden művem így keletkezett.
Köszönöm szépen kedves szavaidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Gyönyörű a versed, nagyon tetszik.
Szeretettel Ilpaki
Kedves Ilpaki,
köszönöm szépen!
Örülök, hogy tetszik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
“Nem történt semmi,
csak ”
már itt éreztem, itt igenis valami történik…
az is ha megáll a világ, – megtorpan az élet, – a fordulatok…
Rövidre vetted – mégis sokatmondó – elgondolkodtató.
Tetszett a versed! Gratulálok!
Szeretettel: Éva
Szia Éva! 🙂
Eredetileg hosszabb lett volna ez a vers, de épp ínhüvelygulladásom volt, sikítottam minden mozdulatnál, ezért kivettem a középrészt. Nem bántam meg, mert szerintem így egyszerűbb, nem magyaráztam túl.
Kedvelem a hangulatverseket, ez is egy ilyen. Annyi minden történik környezetünkben, hogy elgondolkodtat, amikor pedig utat törnek a szavak, szabadjára engedem őket.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy velem gondolkodtál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Az a papírra vetett lélek-állapot mindent elmond, csak olvasni kell és hallgatni mellé
a zenét. A zene az, ami csodákat tehet- lelket emel és megvigasztal, vagy sírva
nézheted a szél -nyűtte fákat. Kőbe zárt pecséted van ehhez a lelki festészethez-nekem nagyon tetszik.Sztravinszkijnek van egy gordonka darabja, pontosan neked íródott Kalin.
Gratulálok, szeretettel- ruca.
Szia ruca! 🙂
Ha valaki érti a zenét és azt is, hogy miért kerülnek a verseim mellé, az te vagy, mivel régóta figyelemmel kísérsz. Számomra a költészet nem létezik egyéb művészeti ágak nélkül, együtt szólal meg bennem zene, irodalom, festészet, képzőművészet. Ez valóban egy sajátos lelki folyamat, melyet az ért meg igazán, aki maga is hasonló beállítottságú.
Sztravinszkij művén eltűnődtem, vannak tippjeim.
Köszönöm szépen a gondolataidat, jólesik a véleményed. 🙂
Szeretettel: Kalin