Tudom fájdalmat okoztam
Fürdök ezért könnyeimben
A baj elmúlik, a szívünk ünnepel
Utána csak boldog éjjelek jönnek
Hiányzol és ez minden
Nélküled a virágos rét is
Hideg kozmikus képzelet
Örök sötétségbe borult élet
Találkozásunk véletlen volt
Jégkezedtől még most is reszketek
Szoríts, szoríts magadhoz, mint egy álmot
Ölelj, ölelj míg felébredek
Most sem tudom, hogy történhetett
A Nap sötéten fénylett az égen
Elértem a fény végső határához
Azt hiszem napfogyatkozás lehetetett
Azóta keresek egy értelmes választ
Ki vagy és miért küldöd az Ég, miért
Utadban vagyok szent siralmas végzet
Amit nem tudok soha elmesélni néked
1 hozzászólás
Szia, ez egyszerűen egyszerűen gyönyörű. Még nem olvastam sehol ilyen energikusan melancholikus verset. Ha gondolod írj levelet.