Élvezd amíg tart

Kinek árnyéka vetül rám,
kinek kezeit megfognám,
akkor tágul kinn előttem a világ.
Búslakodom még egy picit
talán,
ezer évig vagy egy
örökkévalóságig.
Holott mindennek egyszer vége
de te két kezed tetted a térdemre,
bőszen néztünk egymás szemébe.
Karodba vesztem el és lelkem
bevéstem a hegygerincbe.
Erősen szorítottál,
akkor ott átkaroltál és
suttogtad a fülembe,
– milyen édes az ajkad
kedvesem.
A vér belőlem kifutott,
a lábam összerogyott,
nem hittem el amit mondasz,
mert tudtam ez nem tart hosszan.
Elmúlik a köd,
elmúlik a vágy,
elmúlik szépen lassan
a fiatalság.
A belső mi sokat nem ér,
kinek ilyen kevés.
Tudom te ki vagy, tudom mi vagy
és ha elmúlik odébb raksz.
De most élvezd szól
a belső hang, élvezd
amíg tart.
Egyszer mindennek vége
és ott állsz majd
nézed
az elmúló napokat,
kedvesen gondolsz vissza
majd azokra a boldog napokra.