Szemeimbe zárlak,
ott maradsz örökre,
mint régi pillanat
tóba merült tükre.
Úgy lebegsz majd
a ködös emléktavon,
ahogy a fény remeg
egy őszvégi hajnalon.
Gyorsan hullnak
az elfutó évek,
emléktó tükrére
mindig visszanézek.
Emléktó tükrére,
szemeid kékjére,
hajad fonatára,
bársonyos selymére.
Szemeim forrása
szemeid kék medre,
pillantásom olvadt
hattyú termetedre.
/santiago/
4 hozzászólás
Kedves santiago,
népdalos csengése van a versednek, megszólalt bennem a dallama.
Jólesett olvasni (dúdolgatni). 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Andrea! Köszönöm.
Kedves Santiago!
Nagyon tetszett!
“Szemeimbe zárlak,
ott maradsz örökre,
mint régi pillanat
tóba merült tükre”
ge lehetne az egészet idézni!
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor! Köszönöm.