Miért kellene mást hinnem, mint hiszek?
Elbukom. Sebaj. Helyemre áll más.
Évezredes, ismételt közhelyek.
Egy soha meg nem szakadó szólánc.
Illúziók. Rózsaszín díszletek.
Közöttük súlytalan selyem-semmi.
Atomjai közt én egyetlenegy
vagyok. S ebből lehetetlen kitörni.
Így éltem s halok. Alkotó-részként.
Por és bánat, mi utánam marad.
A játszma sötét, jellegtelen végén
egy torz hang majd az arcomba kacag:
„Hitted, hogy a világ tán több, mint a por.
Mit nem tudtál, barátom, most megtudod.”
2 hozzászólás
Hmmmmm123.
“Évezredes, ismételt közhelyek” abból, hogy évezredes, már kiderül, hogy “ismételt” (mellesleg ez nem is a legjobb szó rá, hiszen a közhelyek nem cselekvések)… Így ez szóismétlés.
Nézük a díszleteket. (T/1) Megtudjuk, hogy illúziók, rózsaszín díszletek között selyem semmi. Nos ez még elképzelhető, viszont a semminek nincsenek is atomjai. Ezért semmi. Talán ha széndioxid lenne, vagy szénmonoxid, azok erősebb képek lennének. Meg talán ezek a díszletek… Egyszer előfordul a versben, nem is erről szól a vers, de mégis ez a címe. Oh!
“Atomjai közt én egyetlenegy
vagyok. S ebből lehetetlen kitörni.
Így éltem s halok. Alkotó-részként.
Por és bánat, mi utánam marad.”
ez pedig milliószor felhasznált kép, nem értem, miért szenteltél 4 sort neki. Ej ej.
Palcsikácska
Érdekes, jó gondolat..
de valahogy jobban is meg lehetne fogni,formálni..
"illúziók. Rózsaszín díszletek" "selyem-semmi" ezek nagyon tetszettek 🙂