Felháborodást okoztam, nem tőlem távol gyűlik!
Ne lakj többé velem tilos álom
Rémülten ébredek fel
Ugyanazt a hibát követtem el
Legyőztek.
És ezentúl
Nem tudok többé meghajolni
Előtted éjszakában, ha követni akarlak,
Ingyen kívántam, azt ami nálad van.
Amiért ember vagyok,
Megbolondítana egy másik válasz
Nem a szíved útján
Ahol soha nem volt szeretet különbség
Nem kértem egy újabb belépési engedélyt a napra,
De! Vége fantáziáknak!
Tudomásul vettem
Nem csapott be a végzett
Érvénytelen volt az összes próba
Rég elmúlt amióta bejutottam,
Vésd be, éjszakába
Nincs már máshová
Vedd tudomásul, itt az idő
Nem vagy találmány, csak tiltás
Sikoltozz, és ne tarts a fagy felé
Csak telik az idő.
Úgy, mint mikor jön a tél
Nem titok, amit hordozol.
Nincsen benne feledés
Boldogságot hozz! Akarom. Tilos.
Nem szoktam még hozzá az összes tiltáshoz.
És most jól figyelj! Maradok!
Lassabban csúszik le az idő
Süllyedő éjszakákon.
Addig is, simogatja gondolataim
Ez a nagyon hosszú pillanat
Megtorlás
Lesz részem, olyan érzésekkel
Mikor a festő festeni kezd
És a színektől még a hideg is kiráz!
Minden olyan mulandó
Olyan gyorsan eltelik,
Amikor reszket bőröd
Nem létezhetsz nélküle.
Maradj!
1 hozzászólás
“Minden olyan mulandó
Olyan gyorsan eltelik,”
Bizony így van.
Szeretettel: Rita