Kordonok

Ma kordonok közé szorult az elme,
ki most a másik oldalára áll,
az is lehet, hogy elfogyott türelme,
s a régi önmagára nem talál.

Hiába, változik ködén a nézet,
ha ráadásul olykor elborul,
saját hitét szemétre dobva, félve
hatalmi mámorán vacog vadul.

De hát ilyen megalkuvó az elme,
ha úgy találja olykor érdeke,
amíg kitart az istenek kegyelme,
s nem éri át a józanok dühe.

A kordonok csak egyre-másra állnak,
igézetén a balgaság korának.