Az előző, a témát általánosságban átölelő írásomhoz kaptam egy észrevételt, mely nem hagy nyugodni, talán azért mert jogos. Ám bevallom, nagyon nehéz úgy írni valamiről, hogy jómagamat is beleértve meglehetősen nagy kételyekkel mentem el először egy ilyen csoportnapra. Hiába láttam DVD-t a módszerről, nem tudtam elhinni, befogadni azt, amit láttam, és csak egyszerű színészkedésnek értékeltem. Azonban a vélemény, a kritika bennem kering, és elérte a célját. Most megpróbálom leírni, hogy miként indul egy nap abban a csoportban, ahova havonta járok.
Tehát reggel, amikor megérkezünk a helyszínre zene fogad minket (általában a Rosenstolz DAS GROSSE LEBEN albuma), a helyiségben körben székek helyezkednek el, a terem közepén (az érkezés és a meditálás alatt) egy szál liliom díszeleg néhány a Terapeuta által fontosnak tartott személyes kabala társaságában.
Az emberek nagyrészt ismerősként üdvözlik egymást, és hatalmas beszélgetések indulnak az útjukra. A beszélgetés közben (a konyhában) mindenki kirakja az elemózsiát, melyet hozott magával. Van, aki a reggelét azzal töltötte, hogy egy halom palacsintát süssön a többieknek, mások egy csomó gyümölccsel érkeznek, a csoportvezető meg megmutatja, hogy milyen teákból választhatunk, hová rakta az ásványvizet, és kicsomagolja az édesanyja által csinált hatalmas tál töpörtyűkrémet. Elkerül egy tál savanyú paprika, egy hatalmas langyos parasztkenyér és beindul a reggeli. Természetesen van, aki csak magát hozza, de ez itt mit sem számít.
Az érkezésnél elindul még valami, (és itt kezdődik az amit csak megpróbálok leírni, de …) egy különös dolog. A húsz-huszonöt résztvevőből egy csoport kezd formálódni.
Helyet foglalva a teremben „V” (a csoportvezető, főnök, terapeuta, koordinátor…) üdvözöl mindenkit, majd leülünk a földre, és csinálunk egy „Név” és „Hogy vagy?” kört. Itt egy kis kabala a jár körbe a csoporttagoknál, és akinél éppen van, elmondja a nevét, becenevét és azt, hogy éppen hogy van. Ezután felcsendül a Gayatri Mantra. Megfogjuk egymás kezét és mindenki becsukott szemmel, figyelve a légzésre úgymond megérkezik. Azt gondolom ez a reggelnek egy olya történése, amikor ténylegesen csoport válik a résztvevőkből.
A meditációt követően visszaülünk a székre és „V” már kérdően néz körbe, hogy ki ül be a „fogorvosi székbe” (fogorvosi szék: azt a széket hívjuk így viccesen, mely a Terapeuta jobbján van, és a Kliens ül benne, aki szeretne a problémájával dolgozni). A Kliensnek minél rövidebben kell megfogalmazni, mi is az a gond, amivel érkezett. Maximum három mondatban kell ezt megtennie.
A Kliens mondjuk, azzal a problémával jön, hogy úgy érzi, megtorpan, ha akadályok kerülnek elé. Hamar felad dolgokat, nem küzd ( ez a probléma gyakorta azokra jellemző, akik császármetszéssel születtek meg, tehát nem volt meg az életükben az a küzdelem, amit a szülőcsatornán való átjutás ad egy „természetes” úton megszületett csecsemőnek).
Ilyenkor segítséget nyújthat egy újra megszülettetés (de ezt még megelőzi néhány kép, én ezt most kicsit lerövidítem, átugrom). A Kliensnek képviselőket kell választani a Terapeuta által megjelölt szerepekre a résztvevők közül. A születéshez, mely ebben az esetben nem elsőre következik (az indulást átugrom) több szereplő kell. A Kliens ilyenkor önmaga vesz részt az állításban, és nem a kéviselőj, ellenben képviselő kell a szülei képviseletére, és a méh képviseletére (általában ez több személy (nem kötelező elvállalni semmit. Lehet nemet mondani))
Amikor ez meg van, a Kliens leül a szőnyegre, és a Terapeuta megkéri, hogy csukja be a szemét, és figyeljen a légzésére. Kis idő elteltével elkezd mondani egy szöveget, mely úgy kezdődik, hogy :
– Képzeld el, hogy egy nagyon vidám kis fénylő pontocska vagy a világegyetemben. Suhansz csillagtól-csillagig. Egyszer meglátsz egy, a többinél fénylőbb csillagot, mely felkelti az érdeklődésedet.
Ebből a fénylő pontból lesz majd a föld a tengerekkel, hegyekkel, sivatagokkal. A Terapeuta pontosan, és a lehető legnagyobb részletességgel leír mindent, beleértve a méhen belüli életet (hangok, érzések, egyre kisebb hely*, szülés megindulása(* a méhfal képviselői egyre jobban összezárnak, és „lemodellezik” az egyre szűkülő helyet))
A saját megszületésemről tudok beszélni (Nekünk képződőknek részt kell vennünk egy ilyen születéstréningen a kurzus ideje alatt). Igen sírtam, Anyu és Apu ott volt (és a lélek szintjén teljesen mindegy volt, hogy testileg nem ők voltak) amikor megszülettem, simogatták a fejem.
Könnyes szemekkel mondtam, hogy éhes vagyok, majd pár perc után beletörődtem, hogy még nincs „kaja”. Elaludtam. A tudat, hogy annyira szeretnek, hogy úgysem maradok éhes annyira megnyugtatott, hogy a fáradság, eluralkodott rajtam.
Bevallom, én nem akartam megszületni. Az a kicsi hely is annyira kényelmes volt, hogy semmi kedvem sem volt nekiindulni az útnak.
Egy ilyen megszületés, a korábban leírt probléma lehetséges orvoslásán kívül még számos, más képpel is szolgálhat. Például kaphatunk információt, egy esetleges méhen belül meghalt ikertestvérről, ikertestvérekről is.
Röviden, a magzat a 7. hetes kortól hall. Amennyiben van egy tesója, akivel a hetek előrehaladtával kommunikál, „játszik”, hallja a szívének a hangját stb., és ha ez az állapot egyik napról a másikra megszűnik, nagy traumát okozhat a számára, és ez ugye a lélek szintjén megmagyarázhatatlannak tűnő tüneteket idézhet elő az évek múlásával. Akit a téma érdekel olvassa el a Dráma az anyaméhben című könyvet.
Tehát egy családfelállítás gyakorlatilag egy bizonyos szerepjáték, mely a lélek rezdüléseit használja fel egy kép megalkotásában. Egyesek szerint az ókori görög színház nem volt más, mint családfelállítás. Érdekességkén megemlítem, hogy mi csináltunk már meseállítást. A Jégkirálynő című mesének a főbb szerepeit játszottuk el. Nagyon érdekes volt.
Szoktunk csinálni rejtett állítást, melyben senki sem tudja milyen szerepben van, csak a Kliens és a Terapeuta, de van egyéni terápia is, melyben papírlapokkal, bábukkal végzik, végezzük a családleképezést.
Egy ilyen családfelállítós nap egy záró körrel végződik, melyben mindenki kibeszélheti magából azt, ami éppen érzésileg ki akar jönni.
Remélem tudtam érdekességekkel szolgálni. A fent említett példa csak egy volt, de ezernyi van, mellyel lehet dolgozni (pl.: kifolyik a pénz a kezemből, önértékelési zavaraim vannak, pikkelysömöröm van, asztmás vagyok gyermekkorom óta…).
Azt gondolom, ha most csak legyint az olvasó egyet, és azt mondja , hogy: „Ilyen nincs!”…elhiszem neki, hogy ezt érzi, s gondolja. Pont ezért nem akartam ennyire belemenni az előző írásomban a részletekbe, mert ez az egész módszer túlmutat minden eddigi dolgon, mely bekerült a köztudatba. Túl megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan az, ami egy ilyen csoportos, vagy egyéni családfelállítás alatt történik. Én azt mondhatom, végezetül, hogy akit érdekel, keresgéljen a neten és tapasztalja meg, érezze át azt az érzést, amit megpróbáltam most megfogalmazni.
Természetesen jómagam is állok mindenkinek a rendelkezésére a témában, és ha valaki érez magában elég affinitást, az ingyenes gyakorló csoportunkban (korlátozott létszámban) szeretettel látunk minden érdeklődőt.
7 hozzászólás
Nos, ezt is elolvastam. 🙂 Igen, ebből már kicsit több részlet kiderül, bár kicsit másnak tűnik, mint amit eddigi tudásomból gondoltam/tudtam róla. Kicsit a pszichodráma-szerű szerepjátékokra emlékezet, amit már megtapasztaltam, és szívből utálok. De ettől persze még lehet érdekes, sőt hasznos.
Üdv,
Poppy
Köszönöm, hogy "ezt is elolvastad".
Üdv
Gábor
Szia!
Elolvastam én is a cikkedet mindkettőt.Kíváncsian vártam a második részt.Bár… sejtettem,és beigazolódott miről is szólhat. .Ismerős,és Poppyval tudok egyetérteni.Bele lehet lendülni a helyzetbe , ha a tréner moderátor lélekbúvár vinni tud, adott a képessége.Lehet játszani, lehet felüdülni, biztosan adott helyzetben segítő is lehet.Csak tudod, hideg van odakint.Hamar a friss szél levegő kimossa a fejekből.Aztán ott a való világ!De milyen keményen!
Üdv:Selanne
Az itt az érdekes, hogy a Terapeuta nem ad lényegi instrukciót, ( A születés egy kivétel), hanem a mozgásokból, érzésekből próbál olvasni, és esetleges további szereplők beállításáról dönteni. Ő maximum annyit mond, hogy próbálj oda állni, vagy cseréljetek helyet, vagy te ülj le, és mond, mit érzel. Ha van valami amit mondani akarunk a másiknak elmondjuk. Dolgozunk oldó mondatokkal is, melyekre nincs séma.
A családleképezés közben gyakorta 6-7 generációval megyünk vissz az időben.
..és amikor egy ilyen nap végén (most én voltam a csoportunk házigazdája) a résztvevők úgy búcsúznak,hogy végre egy másféle vasárnap, meg köszönjük… ezért érdemes csinálni!
Üdv
Gábor
Szia Gábor!
Megértelek, értelek Téged.Olvastam a Hellinger féle családfelállításról.A lényegi instrukció meg van , csak észrevétlen, rejtett.Minden cselekedet felépül, az ha jól működik, mellékes is talán mitől.A "másféle vasárnap"a kivétel, mindig egy új érzetet ad.Éppen zért írtam azt amit…
Minden ami egy ember számára hitet ad, csinálni kell!:-)
Üdv:Selanne
Köszönöm, a szavaidat!
Végezetül csak annyit szeretnék még hozzátenni, hogy én, azaz mi, mint képződők nem azért járunk havonta családfelállításra,mert kell, hanem, mert így is tanulunk, és tapasztalatot szerzünk. Ez a véleményem szerint legalább olyan fontos része a tanulmányainknak, mint az, hogy gyakorló csoportokat szervezünk, ahol megtanuljuk alkalmazni az elméleti tudást. És ez nagyon jó dolog, és az is, hogy lehetőségük van olyan embereknek is megismerni ezt a módszert, akik nem tudnának súlyos ezreket máshol áldozni erre a célra.
Egyébként hogy ki (nem képződő) milyen rendszerességgel jár családfelállításra nagyon változó. Van akivel talán 4-5 havonta találkozom, vagy ritkábban, persze van olyan is aki rendszeresen jár,mert neki így jó. …és ez így van jól.
Üdv
Gábor
Gábor
Köszönöm az bíztatást. Annyit még szeretnék hozzáfűzni a témához, hogy a családfelállításra nem kell, szükséges rendszeresen járni. Én, azaz mi akik tanuljuk a módszert azért járunk rendszeresen, esetenként több terapeutához is, hogy amire megérünk egyszer arra, hogy saját csoportot szervezzünk, kellő tapasztalat legyen a birtokunkban. A saját élmény megszerzése, a látott problémák megoldásán kívül a saját problémáinkkal való munkát is magában foglalja. Azt gondolom, hogy ezt a hivatást igazából csak olyan ember tudja igazán mélyen kezelni akinek ilyen,vagy olyan téren is segített már a módszer.
Üdv
Gábor