A helyesírásról..

A helyesírás nehéz. Ráadásul feltűnő is, sőt hiánya még megalázó is, ha az ember egyszer írónak titulálta magát.

De vajon tényleg ekkora mumus-e a helyesírás?

Én bevallom, néha elfog a hév, írok és írok és írok, és nem törődöm a kis hibákkal. Általában nem is szokott sok lenni, sőt mondhatom hogy sokkal kevesebb, mint ami sok, nagy példányszámú lap hasábjain olvasható. Az azonban, hogy elírok valamit, még nem jelenti azt, hogy egyébként nem tudom, hogy kéne helyesen írni. Ez természetesen nem ment senkit sem, a hiba, az hiba. Az viszont aggaszt, hogy ez amolyan szégyenfolt valakinek az írói teljesítményén. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én fáradtra kacagom magam sokszor mikor a számítógépen írok és a szövegszerkesztő nyúz, hogy javítsam már ki azt a szót valami teljesen másra, amikor az a teljesen más amit ő felajánl nem is létezik. Van úgy, hogy nem csak értelmileg, hanem nyelvtanilag sem. Továbbá addig, amíg az írás nem kerül nyomtatásba, nincs nagy baj. Erre való a szerkesztés. Mai korunkban azonban van egy másik probléma is. Az internet. Az internet megváltoztatta a helyesíráshoz való viszonyunkat. Gondoljunk a chat-re és a fórumokra( és akkor az sms-ekről még nem is beszéltünk). Ráadásul ott van az időkorlát is. Az emberek rohannak, minden rohan, az üzenetváltás épp úgy. Ráadásul nem csak itt, hanem élőszóban sem beszélnek helyesen, még a riporterek és tudósítók sem, pedig náluk azért ez már tényleg presztízskérdés. De hát tévedni emberi dolog. Attól, mert nyelvtanilag helytelenül mond, vagy elront egy szöveget, még nem fogják megbélyegezni. Az írókat miért kéne? Ráadásul ez még a kisebbik baj, és vessenek rám követ, de én azt gondolom, hogy evidensen véletlen hibát felróni és szóvá tenni valakinek nagy illetlenség. Olyan mintha a másikat hülyének titulálnának, már elnézést a kifejezésért. Mert ugye senki nem gondolja, hogy aki legalább eljutott a középiskola befejezéséig az tényleg nem tudja, hogy a helyet ly-vel és nem j –vel kell írni. Az, hogy egy ilyen hiba benne marad egy publikált írásban nem jó, de nem vérlázító. Engem személy szerint jobban aggaszt az, amit én a szavak megerőszakolásának nevezek. Ez azért probléma, mert itt sok esetben nem csak bakiról van szó, hanem egyenesen értelemzavarról. Tudniillik az illető személy nincs tisztában egy szó jelentésével, és ezért nem megfelelően használja azt. Kedvenc vesszőparipám a „megfinanszírozta”. Ha ezt hallom legszívesebben grabancánál elkapnám az illetőt és megkérdezném tőle, hogy mit és hol akar megmegelni. Pedig manapság nincs olyan médium, ahol ne ezt hallanánk. Tisztelettel kéretik a finanszíroz szót nem megerőszakolni! Finanszírozni röviden annyit tesz, mint pénzt fektetni valamibe, pénzzel segíteni, anyagilag támogatni, elősegíteni stb. Értjük. Tehát eleve benne van minden. Benne van az indíték, a mozgás, a dinamika. Akkor minek oda, a meg előtag? Nem érzik, hogy ez olyan mintha kétszer mondanák ugyanazt?
„ Utazását a vállalat finanszírozt.a”, nem pedig „Utazását a vállalat megfinanszírozta esetleg finanszírozta meg. .” Ilyen szó nem létezik. Nem vagyok nyelvész, csak-e szó hallatán az az érzésem mintha egy nagydarab valamit akarnának lenyomni a torkomon. Csak akkor fogadnám el, hogy ez helyes, ha maga a helyesírási szótár tudatná velem, de nem teszi.

Van még egy aspektusa is a helyesírási kérdésnek. Mint említettem az internet sok mindent megváltoztatott. A minap nem tudtam sírjak-e vagy kacagjak egy olyan megjegyzésen, amit egy szerkesztő tett egy fórumon, miszerint minden apró elírási hiba kész bűncselekmény. Nem pont így hangzott, de ez volt az értelme. Tette ezt miközben „smiley-t” és mindenféle krixkraxokat használt „érzelemkifejezésre” egy állítólagos „szakmai” fórumon. Nos, nem tudom Önök láttak-e már „smiley-t” hivatalos levélben? Én még nem és nem is mernék beletenni, még akkor sem, ha történetesen interneten adnám fel. Ez esetben tehát szegény fogalomzavarral küszködött. Egyrészt elvárta volna, hogy mindenki makulátlanul írjon, másrészt viszont nem vette észre, ő hogyan alázza meg a nyelvet. Mert a nevető arcocskák nem a hivatalosság szimbólumai ugyebár…Sőt egyáltalán nem részei a nyelvnek. Egy fórum pedig csak fórum. Manapság az emberek vagy túl sokat képzelnek róla, vagy túl keveset.
Az internet lazaságra buzdít. Akár tetszik ez nekünk akár nem. Minden lehetőség adott, de arra is, hogy még többet tévedjünk, hiszen a papírtól és a tolltól eltérően itt több mindenre kell figyelnünk. Szerintem nem szégyen bizonytalannak lenni, és megnézni egy szót a szótárban. De még tévedni sem. Nem jó, de nem szégyenletes. Egy újságban például, azt olvastam, cezúra…cenzúra helyett. Nos ha illetlen lennék, akkor felvetném a tiszteletre méltó újságírónak, de nem teszem. Először is mert nem érdekel annyira, másrészt inkább a szöveg tartalma érdekel, harmadrészt pedig mert tudom, hogy nem csak ő a felelős érte. Én talán nem mindig olvasom el minden részletre kiterjedően, amit felírok az internetre, itt viszont jó pár emberen keresztül megy az anyag és valakinek azért illene ezekre odafigyelni. Azt hiszem, van is egy szakma, amit erre találtak ki…De hát tévedni emberi dolog. Ráadásul engem sokkal jobban foglalkoztat az a mód, ahogy az elválasztási szabályokat kezelik. A XII-t például nem szerencsés úgy elválasztani, hogy X-II, pedig nem egyszer láttam ilyet nyomtatva.

Tehát érdemes magunkba nézni mielőtt másokat illetlenül kritizálunk.