Biztos sokan gondolkodtak már el azon, milyen lehetne látni a jövőt. Gondolom közülük a legtöbben arra is rájöttek, hogy ha látnánk a jövőt, akkor meg is változtathatnánk, ezáltal valójában nem is a jövő lenne az ami elénk tárul.
Elméletem szerint azonban nem ez a paradoxon a jövőbelátás akadálya. Fontos belátnunk azt, hogy a jövő látásának hiányában a jövő elképzelése, mint legközelebbi lehetőség viszont az emberek milliárdjainak minden napjában számtalanszor kihasználtatik. Döntéseinket az elképzelt következményekhez való viszonyulásunk alapján hozzuk meg. Elgondolkodunk: mi lenne, ha elfogadnánk azt az állásajánlatot, ha pénzt adnánk a koldusnak, ha hitelre vennénk egy nagyobb TV-t.
Máskor a már meghozott döntéseinket -melyeknek helyességéről utólag mégsem vagyunk biztosak- képzeljük el másként. Ezek a "meg nem valósult jövők"-ről szóló képzeteink sokkal részletesebbek, mert általában hosszasabban gyötrődünk kiötlésükkel. Mi lett volna: ha mégsem megyünk el egy bizonyos buliba, ha mégis szánunk időt meghallgatni egy régi barátot, ha figyelünk az egészséges táplálkozásra… Hosszú, elnyúzott merengéseinkben kialakul egy kép az elszalasztott lehetőségekről, a rengeteg meg nem élt életről. Elképzelt házasság, gyerekek, még nem is létező családok még nem is létező életei válnak ezáltal a semmiből a soha-be-nem-következővé. S bár a kezdet és a vég megegyezik, az átalakulás nem tekinthető meg nem történtnek. Azonban ami egyszer megtörténik, az létezik, ezért is oly fájó az elvesztésükre gondolni. De az ember kíváncsi, még ha kínkeserves is ez az utazás az elképzelt létezőben, folyton vissza és visszatér hogy más és más döntései által kiírtott lehetőségeket siras_distinctson meg.
A legnagyobb akadálya a valódi jövőbelátásnak tehát az, hogy mivel már a hozzá legközelebb , mégis igen távol álló próbálkozásaink által is végtelen mennyiségű folyamatban pusztul a lehetséges jövőt, az univerzum nem bírná elviselni a teljes létező valójában meglátott, ily hatalmas kiterjedésű lehetőség-hálózat megteremtését majd megsemmisülését.
A jövőbelátásról
By DrNagyi
7 hozzászólás
Az idő csak egy tapasztalat előtti, örökül létező megfigyelési formája az istenségnek alávetett alanynak. Ezáltal önmagában nem is létezik. Mi tekintjük rajta keresztül a tapasztalható világot. Fölösleges a jövőn gondolkodni, mert minden ami megtörtént, ami megtörténik, és ami meg fog történni idő nélküli. A történésén önmagában történik.
De azért örülök hogy elgondolkodtál egy ilyen metafizikai problémán. Amúgy részeg vagyok nem tudom mit írjak.
Üdv
köszi öcsém, de abszolút képtelen vagyok felfogni a mondataid közti összefüggéseket.
Szia!
Igen, a jövőbelátásnak is megvannak a maga problémái. Jelenünkkel a jövőt pusztítjuk, de ugyanakkor lehetőséget is adunk rá.
Szeretettel: Rozália
Nos most nagyon elmélyedtem a jövőbelátásomat illetően. Szerintem jobb is, hogy nem látom előre, hogy mi fog következni. elképzelni bármit is? A cél melyet el akarunk érni. A tervek amikért tenni kell. Ebben látom a jövőt. Úgy élni, hogy ne fájjon a meg nem tett út. Úgy élni, hogy ne kelljen használni a feltételes mód szavát "ha". Na igen, ám minden oly bizonytalan. Bár mi közbe jövet. Na jó volt egy kicsit elmélkedni, köszönhetően az írásodnak.
Barátsággal panka!
Köszönöm az elgondolkodtató hozzászólást!
Miközben olvastam, hasonló gondolatok kerítettek hatalmukba mint amikor írtam a cikket.
Ahogy nézem a fényképedet Te fiú vagy, s nem egy nagymama! Különös! De mindegy, Te választottad magadnak e fura nevet.
Érdekes az eszmefuttatásod. Szerintem nem lenne jó, ha előre látnánk, mi történik velünk a jövőbe. Én például, lehet, hogy véget vetettem volna az életemnek, ha tudom, hogy mi mindent kell elviselnem – majd (a múltamban!). S lám, nem vagyok szomorú, vagy kesergő, nagyon sok szép dolog történt velem – a kellemetlen történések mellett is, és még most, mindennek ellenére, derűlátóak közé tartozom. A jövő pedig annyira kiszámíthatatlan, mert életutunk kereszteződéseinél – igaz, magunk döntünk – mégis, a lépéseinktől függ, mi fog velünk történni az életben. Talán ezért nem is jó, hogy a Teremtő nekünk szabad akaratot adott, mert így a rossz döntéseinknél nem tudunk mást hibáztatni. (Nem kell ezért kinevetni engm.) Ezeken én is gyakran elgondolkodom.
Érdekesnek tartom az írásodat.
Üdvözöllek: Kata
Köszönöm a véleményt, a nevem pedig azért ilyen fura mert már általános iskolában rámragadt a Nagyi név, a Dr-t csak azóta tettem elé amióta az orvosi egyetemre járok.