2.rész
A trianoni utáni időszakot egészen a második világháború kitöréséig a gazdasági-pénzügyi káoszból való kilábolás és a területi revízióra való készülés jellemezte. Magyarország erre egyedül képtelen volt. Tehát szövetségeseket kellett keressen. Ki volt erre jobb szövetséges, mint Hitler, akinek a revíziós és nagyhatalmi törekvései egybeestek a magyar revizionista politikusok céljaival. A revízió természetes következménye volt a trianoni igazságtalan béke diktátumnak. Hitler és Mussolini nyomására Észak Erdély békés úton visszakerült Magyarországhoz. A további területgyarapításhoz Hitler szövetségesévé vált Magyarország, ami Magyarországra nézve végzetes hibának bizonyult. Igaz nagy választási lehetősége nem is volt Magyarországnak, de talán a semlegesség a kivárás politikája jobban megfelelt volna, a kardcsörtetés, a mindenáron háború politikája helyett. A magyarországi vezetők a legnagyobb hibát akkor követték el, amikor Magyarországot a németek mellett belevitték a Szovjetunió elleni háborúba. Annak ellenére, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter külön jegyzékben kérte fel a magyar kormányt, hogy tekintsen el a hadüzenettől, és ennek ellenében, a majdani béketárgyaláson támogatni fogják a magyar revíziós követeléseket. A magyar kormány a németek addigi háborús sikerein felbuzdulva kiküldték a keleti frontra a magyar hadsereg legjobban felszerelt hadosztályait. A kettes hadsereg tragédiája megmutatta, hogy a magyar honvéd, és nem tartotta ügyének, és nem értette hogy gyenge fegyverzettel, 10 golyóval, rossz ellátással, az ordító orosz hidegben mit keres az orosz Donnál? Inkább megfagytak, vagy belefutottak a magyar tábori csendőrség gépfegyvereinek tűzébe, és úgy haltak meg, de úgy sem vállalták a lehetetlent, hogy a jól felszerelt, saját földjükért harcoló túlerővel szemben a Donnál védik meg a magyar hazát. Külön fejezetet érdemelne az a tény, hogy Magyarország Amerikának is megüzente a háborút. Ennél nagyobb ostobaságot elképzelni sem lehetett a háborúnak egy olyan szakaszában, amikor mind jobban látszott, hogy Németország és gyenge, ingatag szövetségesei nem nyerhetik meg a háborút. Amerika egy hónapig figyelemre sem méltatta a magyar hadüzenetet, de hivatalos jegyzékben kérte Magyarországot, hogy vonja vissza hadüzenetét. A magyar politikusok rövidlátása, a német fegyverekbe vetett túlzott elbizakodása, véglegesé tette a hadiállapotot, amit meg is érzett Magyarország 1944 márciusától, amikor Budapestet a nagyobb városokat, ipartelepeket, a magyar infrastruktúrát kezdték masszívan bombázni az amerikai repülőgépek. Lassan Magyarország területe a folyamatos harcok közepette, az orosz katona csizma alá került. Magyarország földjét fronttá alakították a német érdekek miatt. A hidakat felrobbantották, Budapestet főleg, de a nagyobb városok többségét a kíméletlen harcok, bombázások lerombolták, a magyar javakat, az élelmet részben a németek, részben az oroszok elhordták. 1944 őszén Horthy Miklós még tett egy utolsó próbálkozást, hogy kilépjen a háborúból, de a rosszul előkészített kilépési kísérlet a a német barát tisztek ellenállása, gyenge támogatottság és az árulások miatt, Horthy fiának a német titkosszolgálat általi elrablása miatt a kilépési kísérlet meghiúsult, utána Szállasi a magyar nemzet „megmentőjeként” folytatta az elvesztett háborút az utolsó napig. Ezért megkaptuk az örök bélyeget hogy Magyarország volt Németország utolsó csatlósa. Újabb büntetés Magyarországnak a Szovjetunió, Amerika, Anglia már érthető módon nem támogatták a trianoni határok megváltoztatását, inkább jelentős hadisarccal sújtották Magyarországot. Még a "Bécsi döntés" szinte 5 évet megélt eredményeit is visszacsinálták. A szovjet megszállás állandósult mintegy 45 éven át. A kommunizmus, a szovjet megszállás, 1956 a szovjet tankok általi leverése mérhetetlen anyagi, erkölcsi károkat okoztak Magyarországnak, a magyarok háború utáni történelmében. A történelem tévedéseit, a politikusok butaságait mindig megkellett fizetni.