A magyarságtudat halála az utódállamokban

A magyarságtudat lassú halála immár nyilvánvaló az utódállamokban. A 87 év hazugságainak, magyarságtudatot romboló, elnemzetlenítő politikának az eredménye nem tagadható. Már Bratianu a párizsi kongresszuson arcpirulás nélkül hazudta, hogy Erdélyben magyarok nincsenek csak katonák és tisztviselők. Utána jött a Nagy Románia alattomos propogandája, hogy a székely-magyarok elmagyarosított románok, az erdélyi magyarok magyarul beszélő románok. Szlovákiában még tovabb egyszerűsítették, fejleszették a tudatgyílkolás módszereit, ideológiai, eszmei magyarázatát. Aki Szlovákiában született az szlovák, aki szlovák állampolgár az szlovák, akinek egyik szülője szlovák az csak szlovák, végül is minden magyar újszülöttet szlováknak jegyeztek be. Aztán jöttek a tiszta magyar nevekhez ragasztott ovak, a magyar alkalmazottaknak a mai napig anyanyelvét az idegen nyelvek róvatában jegyzik. Romániában és Szlovákiában egyformán bebeszélték a szülőknek, hogy a magyar gyermekeknek egy jótétemény, ha román vagy szlovák szekciókon végzik iskoláikat. A legszerencsésebb polgárai az illető országoknak, ha nem tanulják meg anyanyelvüket, ha elfelejtik kultúrájukat, ha nem ismerik történelmüket, ha nem tudnak sem írni sem olvasni magyarul. Ugyebár a „barbár” magyarok, kiknek nyelvük az ördög nyelve, legjobban teszik, ha beolvadnak a román, vagy szláv kultúrnemzetek nagy családjába. Ezáltal megszűnik a magyarok nagy hátránya a szeparáció, a nemzeti különválás, és alig elképzelhető előnyöket élvezhetnek, ha magyarnyelvű egyetemek helyett szerintük a kúltúryelveken, románul, szlovákul, szerbül tanulhatnak, és ezáltal egyenlőséget kapnak a munkahelyek elfoglalásánál, a polgári jogok gyakorlásánál. A szlovák nyelvű, román nyelvű elemi is középiskolákat végzett magyar tanulók csak éppen a titokban tartott 2%-lékos numerus clausaról nem tudnak, amely a magyar származású tanulók létszámát mesterségesen 2% alatt tarja az egyetemeken, Romániában és Szlovákiában. Tehát mindkét országban tekintenélkül, milyen tannyelvű iskolában végeznek a magyar tanulók, megengedhetetlen megkülömböztetésben részesülnek, és az etnikai arány alatt vannak képviselve a román és a szlovák állami egyetemeken. Az eredmények nagyon konkrétak és lesújtóak. Több szlovákiai fiatal főiskolást, egyetemistát kérdeztem meg interneten, hogyan látják ők, mint ottlakók ezt a támát. Nem nagyon érzékelik, nekik általánosságokban nem okoz problémát, nagyon ködös nekik ás átláthatatlan, ami ezen a téren történik. Félnek beszélni, róla, vagy nem is tudják, hogy nekik nincsen már magyarság tudatuk. Van, aki szlováknak vallja magát, van aki semminek, egyszerűen azt mondja, hogy ő csak ember, neki mindegy, van aki félszlovák, van aki félmagyar, de olyant alig találtam, aki határozottan kiállt a magyarság tudata mellett. Ebből a zavaros helyzetből elég sokoldalú és aggasztó helyzet adódik. Tiszta magyar szülők gyermekei kijelentik, hogy apám anyám magyar, de én szlovák vagyok, mert Szlovákiában születtem vagy szlovák állampolgár vagyok, esetleg szlovák iskoláb a jártam. Így adódik az a világon egyedüli furcsa helyzet, hogy színtiszta magyar szülők "kékvérű" szláv fattyaknak adnak életet. Még egy vegyes házasság az unoka már magyarul meg sem tanul. Akit szlovák óvódába íratnak a szülők, amire elvégzik az egyetemet már nem tudnak normálisan magyarul és lesz belőluk egy vérbeli Slota szavazó. Nehéz megmagyarázni, miért jutott oda az utódállamokban lakó magyraság, hogy megveti saját történelmét, nemzeti hovátartozását, magyarságtudatát. Az ilyen embereket már könnyű terlegetni, könnyű saját ősei, eredete ellen fordítani. Amíg a Felvidéken a létzező magyar tannyelvű iskolák létszám alatt dolgoznak, nagy anyagi, szellemi gondokkal küzdenek, az ott lévő szlovák tamnyelvű iskolák 30-40 százaléka magyar anyanyelvű tanulókkal töltik fel osztályikat, hogy jó szlovákokat neveljenek belőlük. Aztán kezdődik a magyarságtudat leépítése, meghamisítása, a történelmi tények hamis feltálalása, a saját ősei, a saját nemzeti múltja elleni uszítás, a tudat deformálása. Sajnálatos, hogy ez a folyamt olyan mint egy sikos lejtő, csak egy lőkésre van szükség és egy egész nemzeti kisebbseg, egy nagyszámú etnikai csoport csusszék menthetetlenül egy tudathasadásos állapotba, amikor nem tudja hova tartozik, honnan jött, és hova megy, valóságban a magyarságtudat megszűnte felé, és ezáltal megszűnik a szlovákiai, romániai, a szerbiai magyar etnikum tagja lenni. Így fogy el a magyar a nagy román és szláv olvasztó és beolvasztó tégelyébe. Így válik axiómává, hogy ha megakarod tanulni az állam hivatalos nyelvét le kell mondj a magyarság tudatodról, anyanyelvedről, történelmedről. az őseidtől örökölt kultúrádról. Érdekes más idegen nyelvek esetében ez nem érvényes, azok nem befolyásolják, nem veszélyeztetik a magyarságtudatodat, nem fognak a nyelv származási országának képre, mintájára formálmi. Csak a román, a szlovák és a szerb nyelv, az utódállamok hivatalos nyelve, amelynek a tökéletes ismerete saját anyanyelved feladását jelenti.