„Holdvilágos éjszakán
Miről álmodik a lány?”
Jó kérdés ugye, mert gondolom valamiről mindenki álmodik ma is, legyen az fiú vagy lány. Bizonyára nem hófehér paripán ügető királyfiról álmodik egy mai lány, inkább egy Lamborghinin száguldó ifjú milliomos csemetéről, de alkalomadtán az idős is megteszi, ha van elég lóvé a Viagrára. Egyik esetben sem álmodik azonban a nászéjszakáról, ami páratlan kellene legyen a maga párosságában, felejthetetlen és romantikus. Hogyan is álmodna ilyesmiről, hiszen nincs az a királyfi, aki manapság ezt kivárná, így aztán szegény hamupipőkéknek le kell mondani annak az egyetlen éjszakának a varázsáról, amelyikből nincs kettő.
Igaz egyesek szerint, lehet több is hála a modern idők vívmányainak, gondolok itt a szűzhártya foldozásra, de hát nem ez a nászéjszaka varázsa, inkább a kellemetlenebbik része.
Visszatérve tehát arra az éjszakára, amelyikből nincs kettő, sőt már mindjárt egy sincs, hát ennek bizony valamikor nagy jelentősége volt, mert ez nyitott meg egy új szakaszt két ember életében.
Ez után az éjszaka után csillapodtak a kedélyek, a fiú férfivé lett, megnyugodott immár és nem kellett mindegyre azon törnie a fejét, hogy merre kutasson egy madárka után. A lány asszonnyá lett és belenyugodott, hogyha nem is fehér paripán érkezett királyfit kapott, de legalább olyat aki tud lovagolni.
A nászéjszakák többsége nem volt igazán sikeresnek mondható a szex szempontjából, ez érthető, hiszen egy kezdő sofőr sem tud egyből vezetni, hát még ha kettő kerül egymás mellé és nincs mellettük oktató. Tulajdonképpen nem is a siker volt a lényeg, hanem maga az élmény tett felejthetetlenné egy ilyen éjszakát. Az egyik élmény a sok közül, amelyek rendre eltűnnek életünkből, monotonságot és sivárságot hagyva maguk helyett. Ez szerintem a szomorú, hogy hagyjuk az igazi élményeket elcsökevényesedni, helyettük olyanokkal tarkítjuk életünket, amelyek csak tarkák, de nem élmények. Így futjuk le életünket és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy már nincs mire emlékezzünk és nem mondhatjuk már: – emlékszel édes arra a holdvilágos éjszakára…
A nászéjszaka
By Istefan
10 hozzászólás
Na látod István. Milyen okosak a mai párok. Házasság előtt túljutnak a nehezén, és amikor meg van, az oly divatos házassági szerződés, ágyba bújnak egy fárasztó éjszaka után.
Sok minden változóban van, és még mi minden lesz ezután? A fiataloknak ez a természetes. Mi pedig elmélkedünk, és emlékezünk.:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves István!
Hajaj, mennyit változott a világ? A mai ifjak el se tudják képzelni, hogy is volt régen…
S lehet, hogy a mamákat, s más idősebbeket kinevetik, amikor a boldog "mátkaságról" esik szó.
Ma sietnek, elsietnek mindent, s aztán legtöbbször hamar jön a kiábrándulás.
Jól írsz, tetszik a stílusod.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves István!
Na ez jó téma! Mit ne mondjak a nászéjszaka már rég nem az igazi első együttlétet jelenti. Mikor is változott meg minden? Szerintem nem most, már legalább két generációra visszavezethető. A vallás háttérbe szorítottsága is előidézhette anno… Azért én nem írnám le a fiatalokat. Nem mindegyik ilyen, hogy na gyorsan essünk túl rajta. Abban is biztos vagyok, a legtöbb lány törekszik arra, hogy ha nászéjszaka előtt átesik az első szeretkezésen akkor az emlékezetes legyen, szerelemből teszi és ez a fontos.
folyt.
Én legalábbis így voltam vele. Az már más kérdés, hogy a páromnak nem én voltam az első, de mit számít ha két ember szereti egymást. Nos én csak a lányok és a fiatalok védelmében írtam le a gondolataimat. Egy a lényeg, ez is neveltetés kérdése, hogy ki hogyan áll hozzá amikor serdülő korba kerül, és működni kezdenek a hormonjai úgymond :-)))De a téma mondandója tényleg figyelemre méltó, de a gyökereknél kell keresgélni és persze kicsit jobban elmélyedni. Ám a humorod amit beleszőttél az tetszett!
szeretettel-panka
Kedves Marietta! Az elszomorító, hogy a fiatalabb generációknak, se idejük, se egyedülálló élményeik nem lesznek, amire majd egykor emlékezzenek,(tisztelet a kivételnek) csak erre szerettem volna felhívni a figyelmet. Egész másról akartam írni, tiszta véletlenül kanyarodtam el, de ilyen egy holdfényes éjszaka varázsa, elbűvöli az embert! Szeretettel: István
Ez napjaink átka kedves Kata, a sietség, mindent elsietünk, utána meg bánkódunk rajta, nem akarom és nem is tudom én megfordítani a világot, de jól esik néha egy kis nosztalgiázás. Szeretettel: István
Ez így van István, a régi és a mai világ között, akkorra a távolság, mint Makó és Jeruzsálem között. Felgyorsult világban élünk, minden változik, azért én is megfontolásra inteném a fiatalokat. Legyen mire emlékezniük az évek múlásával is.
Kis rejtett humorral ízesített írásod, tetszett.
Üdvözlettel
Ida
Teljesen igazad van kedves Panka, hogyha két ember szereti egymást, akkor teljesen mindegy, hogy ki kinek az első és természetesen el lehet mélyedni a témában, én csak épp megpendítettem, mert nemigen szeretik a fiatalok a sok prédikációt, én sem voltam különb annak idején. Ma nagyon röviden kell fogalmazni, ha akarod, hogy végighallgasson valaki, ez a tapasztalatom. Szeretettel: István
Kedves Ida! Ez nekem egy rejtett hibám, hogy a legkomolyabb dolgok közepette sem tudok teljesen komoly maradni és ezt gondolom csak az anyaföld tudja majd orvosolni, mert eddig senkinek és semminek nem sikerült. Egyébként mindegyre próbálom a két világot összehozni, mert én valahogy egy átmenet vagyok a kettő között, lélekben sokszor gyerek, testben is elég fiatal ahhoz, hogy bírjam a terhelést. Szeretettel: István
Szia István!
Más korba vittél szüzesség… Miről álmodik a lány. Azt írod. Miről álmodik manapság egy férfi?
Most ez is érdekelne. Kellemes olvasmány. Kis konzervatív történet. De jó volt ezt elolvasni.
Örülök, hogy rá találtam.
Barátsággal: Ági