Tavasz. Húsvét… Húsvét. Tavasz… Mindig összetartoztak. Úgy kezdődött az életem, hogy tavasz volt. Aztán úgy folytatódott, hogy Húsvétra mindig tavasz lett, különösen a gyerekkoromra igaz.
Akkor még voltak igazi tavaszok. Vagyis, csak igazi tavaszok voltak. Nem ilyenek, mint most. Egyik nap ragyogó napsütés, enyhe idő, végre fellélegezhetünk, hogy megjött a várva-várt… itt van… hurrá!
Aztán másnap vad szél tombol, csakhogy fel nem lök bennünket, talán az eső is zuhog, imitt-amott havazik… aztán újra szelídül… majd megint támad… napokig nem látjuk a Napot, ilyen-olyan frontok ütnek, vágnak bennünket kupán… egyszer a fejünket fogjuk, másszor a csontjainkat fájlaljuk… Hová lettek a régi tavaszok? Az igazi tavaszok? Már csak az emlékeinkben élnek.
Gyönyörű tavasz volt akkor is. Kellemes meleg, langyos szellő cirógatott, a fákon a lomb friss, üde volt, a gyümölcsfák virágba borultak, a búza erőre kapott, hiszen dédelgette a hótakaró eleget, aztán amikor megszabadult tőle, nőni akart! Nőtt, és gyönyörű zöldbe borította a határt. A füves rész is szépséges volt a tanya körül. A zöld fű imitt-amott már a térdemig ért, de teli volt virágokkal. Nyílt a pitypang, a százszorszép, gólyahír, és valami apró kék virág, ami olyan volt mint a nefelejcs, csak az éppen vadon nőtt, és amilyen apró virágocskák voltak, olyan pazar színben pompáztak.
Ezen a szép tavaszi napon a Húsvétra készülődtünk. Azonban ezúttal, dupla ünnep volt nálunk, mert a Húsvét éppen a születésnapomra esett, március huszonnyolcadikára. Ez volt a harmadik születésnapom.
Édesanyám egész nap sütött, főzött, én meg természetesen ott tébláboltam körülötte a konyhában. Nem mintha sokat segítettem volna, viszont nagyon sokszor megkérdeztem, mikor jön már a nyuszi?
Estefelé apával mentem fészket készíteni, hogy legyen hová rakni a tojást a nyuszinak.
Füvet téptünk, azután én kiválasztottam egy nagy akácfát, hogy annak a tövében helyezzük el a fészket.
Apa megmutatta hogyan kell a fészket csinálni, és azt mondta, készítsek minél többet, hátha akkor több ajándékot rak bele a nyuszi. Biztatott, hogy ott arrább a búzában is legyen fészek, hátha nem merészkedik ilyen közel a házhoz az a nyuszi. Bele jöttem a fészek készítésbe, s mire besötétedett, legalább tíz fészek várta a nyuszit. No meg én…
Engem anya ágyba dugott. Azt mondta hagyni kell a nyuszit, nem állhatok őrt a fészeknél, mert akkor nem merészkedik oda és nem hoz semmit. Persze, elhittem, miért is ne hittem volna, úgyis korom sötét volt már, nem is láthatnék semmit… Vajon miért éjjel jár a nyuszi? Ezen töprengtem, amíg álomba nem merültem.
Reggel, még alig virradt, már talpon voltam, látni akartam mit hozott a nyuszi.
Kis kosarammal indultam, hogy összeszedjem a piros tojást. Közben csatlakozott anya és apa is, amint észrevettek. Egyenesen a búzába futottam, ami nekem térdig ért már, és a harmatos búzától csupa víz lett a lábszáram. A reggel hűvös volt, de ki törődött most azzal, csak gyűjtöttem a szebbnél szebb színes tojásokat, egyik fészekben piros volt, a másikban kék meg sárga, a harmadikban zöld, és persze maradtak fészkek üresen is. Hanem a nagy akácfa alatt volt a fészekben egy csokinyuszi és csibe is a tojások mellett. Meg is telt a kosárkám, indultam volna be a házba, de anya megkérdezte.
– Miért csináltál ilyen sok fészket?
– Apa mondta, ha sok fészek lesz, több ajándékot kapok. – Anya lesújtó pillantást vetett apára.
– Apa, ugye ebből a tojásból kelt ki a kis csibe? Apa, miért vette el a nyuszi a tyúktól a tojást?
Apa, miért a nyuszi hozza az ajándékot? – tettem fel a kérdéseket egymás után, nagyon komolyan. Apa benne volt a pácban. Egyfelől anya nézett rá sandán, másfelől én ostromoltam kérdésekkel. Azonban, ezúttal is kivágta magát.
– Azért kislányom, hogy ha apa nyakán szorul a hurok, akkor fel tudja venni a nyúlcipőt! – s ezzel futásnak eredt a gyepes úton. Álltam, néztem utána, majd elkiáltottam magam.
– Apa, mi az a hurok? Mutasd, milyen a nyúlcipőd…
Évtizedekkel később, amikor a kisfiammal együtt vártuk a húsvéti nyuszit, édesapám megkérdezte:
– Felkészültél, mit válaszolsz a fiad kérdéseire?
– Követem a példádat, Apa! Maradok a nyúlcipőnél. Az legalább emlékezetes marad.
18 hozzászólás
Kedves Ida!
Milyen igazad van, hogy ilyen bolondos időjárást kell átélnünk! Nagyon tetszik aranyos visszaemlékezésed a gyerekkori húsvétra. Igazi csacskara, mindenre kíváncsi kislány voltál! Jót mosolyogtam történeteden, és örülök, hogy fiadnak is tovább adtad a "nyúlcipő"-t.
Még belefér a nyolc napba, így Boldog születésnapot, jó egészséget kívánok!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Én is csak annyira voltam kíváncsi, mint minden gyerek. Átadtam a nyúlcipőt a fiamnak, most vigye ő tovább,bár megjegyzem, nem voltam könnyű helyzetben, mert már nem volt az a hosszú gyepes út… (és hamar utolért).:)
Köszönöm szépen a születésnapi jókívánságokat (ma már nem örülök neki annyira, valahogy, mintha gyakrabban lenne?!…):)
Köszönöm, hogy itt találhattalak.:)
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Régi szép emlékek… Milyen jó, hogy megőrizted magadban és leírod nekünk, hogy mi is elolvassuk. Kedves emlékek, nem szabad elfelejteni. Bizony, ilyenek a kisgyerekek, s addig van igazi boldogság, amíg elhisszük a nyuszi dolgát húsvétkor, a Mikulást, vagy azt, hogy a gólya hozza a kisbabát…
Jó volt olvasni az igaz mesédet.
Én is kívánok neked sok-sok örömöt, boldogságot, jó egészséget születésnapod alkalmából.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm kedves soraid, valahogy jó elidőzni kicsit a gondtalan gyerekkorban, azokban a régi szép időkben. Talán a legszebb korszaka ez az embernek, hiszen a gondok még ne reá hárulnak, hanem a szülőkre.
Köszönöm a születésnapi jókívánságokat is.:)
Szeretettel
Ida
A nyúlcipő bennem egész más emlékeket idéz fel, mifelénk a nyuszika nem szokott ajándékot osztogatni.
Örülök, hogy neked ilyen szép emlékeid vannak, és szépen leírod őket, hogy mi szépen elolvassuk. Szeretettel: István
Ezt a sok szépséget… köszönöm szépen! 🙂
Örültem jöttödnek, István.
szeretettel
Ida
Drága Idám !
Tökéletesen igaz, három műszakban dolgozom, sokszor azt sem tudom mit vegyek fel,
megbolydult az időjárás, sajnos..
Örültem, hogy olvashattam remek írásod, erről a gyönyörű szép emlékről.
Kellemes ünnepeket kívánok nagy szeretettel és öleléssel: Zsu
Drága Zsu!
Köszönöm látogatásod, kedves soraid és ünnepi jókívánságaid.
Örültem jöttödnek. Neked is legyen szép az ünnep!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szépen fel tudod idézni a múltat. Milyen jó, hogy ilyen boldog gyermekkorod volt, mert még most is töltekezel belőle:)
Szeretettel: Klári
Jól látod, kedves Klári, még most is töltekezem belőle.
Köszönöm, hogy betértél hozzám.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Az idő sok mindent megszépít. Én emlékszem, hogy volt olyan húsvét, hogy Pesten a Lövölde téren hatalmas dombokban állt az utakról elhányt hó… Máskor pedig térd zokniban, szandálban, kardigánban jártunk már húsvétkor… Persze a húsvét időpontja sem mindegy, hiszen a húsvét vasárnap március 22-től április 25-ig tartó időszakban állandóan változik. Alkotásodból kitűnik, hogy abban az évben húsvét pont egybe esett a születésnapoddal. Aranyos, szófogadó, és kíváncsi kislány voltál. Jó volt olvasni ezt a kedves visszaemlékezést a meghitt időkre.
Judit
Kedves Judit!
Nem sok ilyen volt életemben, hogy a Húsvét éppen a születésnapomra esett. Talán három ilyen alkalom volt. Megjegyzem, még lehet… :), nem mintha különös jelentőséggel bírna… 🙂
Köszönöm, hogy bekukkantottál hozzám és meg is írtad a véleményed.
Ida
Kedves Ida !
Jó volt olvasni a történetedet a régi időkről.
A kiegyensúlyozott gyermekkorod, szinte mesél, .
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Köszönöm kedves szavaidat, drága Zsófi!
Szeretettel
Ida
Nagyon kedves, megható történet, kedves Ida!
Kicsit megbizsergette a szívemet,
Szeretettel: dodesz
Köszönöm szépen, kedves Dodesz!
Üdv. Ida
Drága Ida!
Szívmelengető a visszaemlékezésed gyermekkorod csodás világára.
Szeretettel olvastam.
Ölellek: Ica
Köszönöm, drága Ica!
Örültem Neked.
ölelésem
Ida