Erkölcsről prédikálni általában nem szerencsés dolog, sporterkölcsről az olimpia előtt, pedig végképp nem, hogy mégis szóba hozom annak okait az alábbiakban, megkísérlem leírni.
Gyászol a magyar sporttársadalom, gyászban az olimpiai mozgalom, tragikus hirtelenséggel elhunyt Kolonics György, természetesen erről beszél mindenki, erről írnak a lapok, az egész ország döbbenten figyeli az erről szóló híreket.
A többség talán észre sem veszi azt a közlést mely szerint „Fazekas Róbert kedden teljesítette az „A” szintet, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) pedig csütörtökön úgy döntött, hogy nevezi a diszkoszvetőt a pekingi olimpiára.”
Ez önmagában nem lenne valami nagy bejelentés, sőt örülhetnénk is, hogy egy újabb magyar sportoló kvalifikálta magát Pekingbe, ha nem tudnánk, hogy ki is valójában Fazekas Róbert, és mit tett barátjával Annus Adriánnal a 2004-es athéni olimpián, majd az azt követő napokban.
Menjünk sorba.
2004. aug. 23-án Athénban Fazekas Róbert diszkoszvetésben olimpiai bajnoki címet, és ezzel aranyérmet nyert. Mivel korábban a kalapácsvető Annus Adrián is aranyérmes lett így nem csoda, hogy örömmámorban úszott az olimpiai csapat, de remélem nem túlzás, hogy győzelmükkel nagy örömet szereztek az egész országnak.
Sajnos, hogy ez az öröm csak egy napig tartott, aug. 24-én ugyanis napvilágot látott az a hír miszerint Fazekas doppinggyanúba keveredett.
Kiderült ez több volt, mint gyanú, a doppingvizsgálaton az előírt 75 ml helyett csak a harmadát produkálta, ez doppingvétségnek számít, mert annyi idő áll rendelkezésre amennyit akar, és az ellenőrzésnek alávetett személy korlátlan mennyiségben, fogyaszthat folyadékot.
„És amit megiszunk, annak ki is kell jönni”, ezt Csapó Gábor olimpiabajnok vízilabdázó nyilatkozta az eset kapcsán, aki maga is sokszor átesett doppingellenőrzésen.
Mindezek ellenére Fazekas otthagyta az orvosi stábot, vagyis nem volt hajlandó ellenőrzött körülmények között mintát adni. (Ő tudta miért, de másoknak sem volt nehéz kitalálni!)
Így aztán el is vették az aranyérmét, és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Annus Adriánt is újra ellenőrizni akarta, de Annus Fazekassal együtt gépkocsival hazajött.
Tehát Annus Adrián sem volt hajlandó újabb mintát adni!
Ők gépkocsival, otthagyva a csapatot, nem várva meg az „Aranygépet”, szinte hazaszöktek, gondolom nem nehéz kitalálni, hogy miért.
Talán mondanom sem kell később Annust is, megfosztották az aranyéremtől, addig azonban még történt egy-két kabaréba illő, vagy inkább nagyon is szomorú dolog.
Annusnak lehetővétettek, hogy már hazatérve, itthon is adhat mintát. Az egész magyar média várta a jáki háza előtt, és a közeli határállomáson a WADA képviselőivel együtt, de Annus nem jött, amikor néhány nap múlva előkerült, és kérdőre vonták, hogy miért nem adott mintát azt mondta, hogy nem is tudott róla. (Az egész ország tudta, csak ő nem?)
-2-
Ekkor már a közvélemény sem hitt nekik, még szűkebb pátriájukban Szombathelyen ünnepeltették magukat, de ez elég szánalmas volt, mert tudta mindenki, hogy ez már csak a veszett fejsze nyele.
Nem sokkal ezután Annus Adrián bejelentette visszavonulását, és mind a ketten a lausanni székhelyű Nemzetközi Spotdöntőbírósághoz fellebbeztek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság határozata ellen. Szeptemberben a Magyar Atlétikai Szövetség két évre eltiltotta Annust és Fazekast is, akik fellebbeztek a döntés ellen, az elnökség november 10.-re halasztotta a döntést. Egy nappal a döntés kihirdetése előtt Fazekas is bejelentette visszavonulását, visszavonult sportoló ellen ugyanis nem indítható fegyelmi eljárás. (Ügyes!)
A WADA elnöke közben kijelentette: a két magyar atléta manipulálta az athéni olimpia doppingvizsgálatát, s mindketten hamis vizeletet produkáltak az ellenőrzés során. „A készülék, amelyet használtak, egy gumicsőből és ennek a végén egy kis ballonból állt, amelyet a végbélbe helyeztek fel. A bőrszínű csövet a nemi szőrzeten keresztül vezették át, s a pénisz alatt helyezték el. Amikor eljött a vizsgálat ideje, a manipulált vizeletet kiengedték a csőből, s úgy tettek, mintha normális mintát produkáltak volna. Ez undorító!”
Ami pedig itthon történt az kezdett tragikomikus fordulatot venni, színre lépett Eva Maria Barki, az atléták ügyvédje, aki azzal kezdte tevékenységét, hogy a Magyar Olimpia Bizottságot támadta, amiért nem állt ki kellőképpen a védenceiért.
Igyekeztek menteni a menthetőt:
A Magyar Atlétikai Szövetség elnöksége, és a Magyar Olimpiai Bizottság orvosi bizottsága megállapította, hogy orvosi mulasztás nem történt. (De jó!)
Hogy van még egy csavar a történetben, az november 24-én derült ki, amikor minkét atléta kijelentette, hogy folytatni kívánja pályafutását. (Micsoda emberi tartás!)
Ezután a MASZ elnöksége egy évre eltiltotta Fazekast, mivel nem szándékosan követett el doppingvétséget. (Hát hogyan, véletlenül hagyta ott labort?)
Mindenesetre a MASZ már elismeri a doppingvétséget!
Ugyanakkor Annust felmenti. (No komment.)
A történet 2005 februárjában folytatódott, amikor a nemzetközi Sportbíróságon sor került a meghallgatásokra. Az április elején született határozat mindkét atléta fellebbezését elutasította.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség is fellebbezett, mivel szerinte a magyar szövetség nem menthette volna fel a doppingellenőrzést háromszor megtagadó Annust, és nem csökkenthette volna felére Fazekas eltiltását.
„Az indoklás szerint Annusnak a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján semmilyen elfogadható indoka nem volt arra, hogy ne jelenjen meg a búcsúi határállomáson, az utólagos doppingvizsgálaton, így kivonva magát a mintaadás alól, ezzel, pedig vétett a NOB vonatkozó szabályai ellen. Fazekas esetében a bírók megállapították, hogy szintén elfogatható indok nélkül adott elégtelen mintát az olimpián a diszkoszvetés döntőjét követően.”
Ismét megszólalt Eva Maria Barki ügyvédnő is, (bár ne tette volna), aki „erkölcsi rehabilitációként” értékelte a döntést.
-3-
Mitmondjak fura egy megállapítás. Vajon milyen erkölcs az, ahol két élsportoló doppingol, jó ilyen mással is előfordult már, éppen Athénban egy magyar súlyemelő is megbukott, visszaadta az ezüstérmét, nem csinálta a „balhét”, ma már a nevére sem emlékszünk.
Ezzel szemben Annus, és Fazekas nemhogy szégyellték volna magukat, még hülyének néztek mindenkit, pedig ők pontosan tudták, hogy mit csináltak, mint ahogy azt is tudniuk kellett, hogy ha nem adnak elég mintát, és otthagyják a labort, vagy nem jelennek meg pótlólag mintaadáson az doppingvétség. A doppingvétséget elkövetők eredményeit, pedig törlik.
Ezt tudta mindenki, és itt felvetődik a Magyar Olimpiai Bizottság, és a Magyar Atlétikai Szövetség felelőssége is, még akkor is, ha magáról a dopping használatáról nem tudtak.
Mégpedig azért, mert asszisztáltak, a fiúk abbahagyjuk, folytatjuk, csiki-csuki játékához, valamint abban is, hogy engedték bíróságokhoz fordulni őket, egy eleve hazugságon alapuló üggyel, ezzel a világ előtt még jobban lejáratva a magyar sportéletet.
És még nincs vége, a két atléta, amikor látta, hogy kiderül az igazság, az érmeket vissza kell adni, még egy gusztustalan játékba kezdtek, kijelentették, hogy nem akárkinek adják vissza az érmeket, majd ők döntik el, hogy kinek! (Még ők szabtak feltételeket, elképesztő!)
A választásuk Smidt Pálra esett!
A sportvezetés még ekkor sem szólt, hogy gyerekek, ti itt nem szabhattok feltételeket, nem még ebben is partnerek voltak. Sőt az elvesztett perek költségeit Fazekasnak 20, Annusnak 15 ezer svájci frankot kellene megfizetnie. Mivel 2006 novemberében a 35 ezerből, még 23600 frankkal tartozott a két barát, a MOB végül a magyar sport nemzetközi megbecsülésének megőrzésére gondolva rendezte a tartozást helyettük.
Idén januárban aztán visszakapták a versenyzési jogot, azzal a feltétellel, hogy júl. 15-ig mindent kifizetnek. Fazekas rendezte a tartozását, (Annus nem, hőbörögni könnyebb, mint fizetni.)
Aztán a ljubljanai versenyen Fazekas 64, 56 cm-rel megdobta az olimpiai szintet. A MOB pedig úgy döntött, hogy nincs jogi akadálya Fazekas nevezésének, vagyis részt vehet a pekingi játékokon.
Közbevetőleg jegyzem meg, Nagy-Britanniában hasonló eset történt, bizonyos Dwain Chambers, 2003-ban, doppingbotrányban érintett atléta megnyerte hazája olimpiai válogatóját, a Brit Olimpiai Bizottság, mint doppingban érintett sportolót megfosztotta a későbbi olimpiai szerepléstől.
Ez nálunk egyelőre nem így van, annak ellenére sem, hogy Kamuti Jenő a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökeként azt mondta, nem tartja szerencsésnek, hogy egy korábban doppingvétségen ért sportoló induljon az olimpián.
Aztán a MOB gyémántfokozatú főtámogatója a T-mobile közleményt adott ki, melyben erkölcsi aggályát fejezte ki egy olyan versenyző indulásával kapcsolatban, aki doppingvétség miatt veszítette el olimpiai aranyérmét.
Nem is Magyarország lenne, ha a politika nem ártaná bele magát ebbe az amúgy is gusztustalan ügybe, de beleártotta.
-4-
„Ipkovich György szombathelyi polgármester a nyugat. hu című internetes oldal értesülése szerint fel kívánja bontani a város szerződését a T-mobile telekommunikációs céggel, miután a vállalat súlyos erkölcsi aggályának adott hangot Fazekas Róbert diszkoszvető olimpiai indulása kapcsán.”
Igen lehet hitetlenkedni, el lehet képedni, de legfőképpen el lehet szomorodni, ez van!
Az sem a Magyar Olimpiai Bizottságnak, sem a Magyar Atlétikai Szövetségnek, sem, senkinek eszébe sem jutott, mit gondol a sportvilág rólunk, mit mondanak majd a világ sportriporterei, amikor Fazekas Róbert a dobókörbe lép?
Mennyit ártottunk ezzel magunknak?
Mit gondolhatnak azok a magyar sportolók, csapattagok, akik becsülettel felkészültek?
És milyen üzenetet hordoz ez a nevezés a jövő sportolói számára, lehet csalni, hazudni, hülyének nézni mindenkit, aztán egy kis furfanggal újra lehet menni az olimpiára?
Ez bizony nagyon rossz üzenet!
Sajnos ilyen az ország morális, és erkölcsi állapota, és sajnos ez alól a sport sem kivétel.
Végezetül a Magyar Olimpiai Csapat minden tagjának becsületes helytállást, és nagyon sok sikert kívánok.
9 hozzászólás
Kedves Zagyvapart,
ezt nagyon ügyesen összeraktad, egy dolgot hagytál ki: feltételezés. Soha, senki nem tudta bebizonyítani, hogy ők ketten doppingoltak volna. Az egész dopping-ügy feltételezéseken alapul. Odáig rendben van, hogy a sport tisztaságáért harcolnak az illetékesek, csak közben átestek a ló túloldalára, a boszorkányüldözéssel azt érték el, hogy ma már a tisztességes, betiltott szerekhez nem nyúló sportolók is rettegnek a wada nevének hallatán, lásd Kovács Ági hisztéria.
Másik oldalról tekintve pedig a "becsületes" sportszövetségi támogatással működő különítmények meg milliókat kaszálnak a gyógyszergyárakkal való mutyizás közben. És egyre-másra fekszenek ki a sportolók, mert zseniális, doppinglistán nem szereplő szereket tömnek magukba. Ha bilit borítunk, borítsunk nagyot, kezdve azzal, hogy az emberi teljesítőképesség már rég alatta van a manapság elért eredményeknek. A készítmények gyártói meg egymás szerei ellen lobbiznak, hogy kerüljenek betiltásra.
Kedves Don Paco!
Köszönöm, értékelésed, de több megállapításoddal nem értek egyet.
Írod, hogy ez csak „feltételezés, és hogy soha senki nem tudta bizonyítani, hogy ők ketten doppingoltak volna.”
-Sajnos nem feltételezés, és be is lett bizonyítva a doppingolás, mégpedig ők maguk bizonyították be azzal, hogy nem voltak hajlandók ellenőrzött körülmények között mintát adni, többszöri felszólításra sem, vajon miért? Pedig azt is tudták, ha ezt nem teszik meg vissza kell adni az érmeiket!
-Sajnos azzal sem értek egyet, hogy az ellenőrök átesnének a ló túloldalára. Hiába a szigor, ismét vannak doppingügyek (az egész bolgár súlyemelőcsapat, orosz atléták, stb.)
A cikk szándékaim szerint nem is annyira a doppingolásról, mint az azt követő dolgokról szólt, hogy hülyének lehet nézni országot, világot, elmenni nemzetközi bíróságokhoz, tudva, hogy nincs esély, hisz a mintaadás megtagadása közismert tény volt, hisz ha minden sportoló megtagadná a mintaadást, nem lehetne ellenőrizni senkit. Aztán éppen ezzel a viselkedéssel milyen példát mutattak, és végül Fazekas indítása Pekingbe milyen üzenetet hordoz? Rosszat, nagyon rosszat!
Szia!
Kemény ügy a doppingolás, ma már rengeteg sportoló azt teszi, csak az ügyesebbje úgy, hogy észre ne vegyék. Állítólag a mai sporteredményeket anélkül el sem lehet érni. Ezt nem tudom, de én is azt szeretném, ha az olimpia is, és valamennyi verseny becsületesen, tisztán zajlana.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm a véleményed, egyet is értek vele, de hansúlyozom, hogy hamár lebuktak, nem kellett volna fölöslegesen feszíteni a húrt, ezzel kárt okozva mindenkinek.
Kedves Zagyvapart!
A cikkeddel kapcsolatban bennem az a kérdés merül fel: van-e második esély? Én hiszem, hogy van.
Hibáztak az atléták, ez egyértelmű, de valljuk be elég rendesen meg is hurcolták őket itthon, és a világsajtóban is. Volt adok-kapok, amit le is írtál a cikkben… de ez a múlt… és nem lenne visszaút abból a mélységből?
Fazekas az utolsó pillanatban megdobta az olimpiai A-szintet (jó 5 méterrel elmaradva korábbi rekordjától), ezzel kijutott Pekingbe. Kínába érve a wada első dolga volt h ellenőrizte őt… tiszta volt… ma már tudjuk, hogy egyedüli magyarként bejutott a diszkoszvetők döntőjébe… és én drukkolok neki, hogy a lehető legjobb helyezést érje el…
szerintem van második esély… már csak magam miatt is remélem… 🙂
"Sajnos ilyen az ország morális, és erkölcsi állapota…"
máshol jobb? a világ minden tájáról összeválogatott bírók csalnak el olimpiai döntőket, a világ minden tájáról összesereglett sportolók élnek mindenféle tiltott szerekkel… nem mondom, hogy itthon minden rendben, de ne csináljunk úgy, mintha máshol jobb lenne……
üdv
Balázs
Kedves Balázs!
Köszönöm értékelésed.
Egyetértünk van második esély, ez a cikk nem is elsősorban Fazekasék doppingolásáról szólt, hanem az azt követő hazudozásról, erkölcstelenségek sorozatáról, amiért elsősorban a sportvezetés a hibás, hogy ezt engedte.
Az ország morális, és erkölcsi állapota pedig olyan, hogy ma Smitth Pál, a MOB elnöke kijelentette, hogy az eddigi rossz szereplésért a kormány a felelős, azthiszem ehhez a pofátlansághoz nem kell kommentárt fűzni.
Abban pedig megintcsak egyetértünk, hogy sok sikert minden sportolónknak, azthiszem a cikk is így zárul.
Kedves Zagyvapart!
Nagyon jó ez a jegyzeted! A jegyzet a legszubjektívebb műfaja az újságírásnak, amelyben a hitelesség a fontos, és a Te felháborodásod nagyon is hitelesen van megírva. 🙂
Most, amikor Svájcban jártam, Lausannne-ban megnéztük az Olimpiai Múzeumot. Felálltam az olimpiai láng mögött, az olimpiai dobogó legfelső fokára, pedig már addigra egy kávé, egy pohár sör, egy echinacea tabletta, és egy mentolos mebucain volt bennem. Azt hiszem kimerítettem a dopping vétséget! 😀
Félretéve a tréfát, én úgy vagyok már ezzel az élsport témával, hogy a mostani dopping fejlemények utólag is megkérdőjelezik a valaha elért eredményeket, amikor még nem volt dopping vizsgálat. Az emberek versenye helyett a "szerek" versenyét látom. Sikerült ezt is tönkretenni!
Judit
Kedves Judit!
Hozzászólásod utolsó négy sorával nem értek egyet. Az élsportot emberek százmilliói nézik naponta, külünösen igaz ez az olimpiára. Az élsport gazdaságilag is nagy üzlet, talán ezért szaporodtak el a "szerek", de avilág már csak ilyen. Engem ebben a történetben az említett sportolók, és sportvezetők hazudozása háborított fel leginkább.
Köszönöm, hogy megtiszteltél.
Zagyvapart.
Ezt a cikket négy éve írtam, s lám Fazekas Róbert, ismét szégyent hozott a magyar sportra, hogy ezt senki akdályozta meg, az azért több mint hiba!!!
Zagyvapart.