Vannak akkik azt mondják, hogy a Bálint napot(illetve a Valentin napot) az Amerikaiak találták ki, ezért aztán ünnepeljék ők! Meg micsoda butaság külön ünnepelni a szerlmeseket! Hiszen minden nap kellene, hogy szeressük társunk, minek ehhez külön kijelölt nap?
Ezzel az erővel mondhatnák, hogy mi bánatnak van anyáknapja, hiszen mindig figyelnünk kéne édesanyánkra, mégis mily öröm neki, ha azon a szép májusi reggelen frissen szedett virággal ébresztjük. És micsoda öröm gyermekünket könybelábadt szemmel nézni-hallgatni ahogy énekel és szaval anyák napján…
Így vagyok én a Valentin-Bálint nappal is.
Én megértem a háborgókat, hogy úgy látják nem a "mi" ünnepünk, de azt kell, hogy mondjam ez az ünnep, akkor is szép!
Szép, mert ilyenkor külön ünneplőbe öltöztethetjük szívünket.
Szép, mert kedvesünkkel eltölthetünk egy estét, gyertyafényben.
Szép, mert bolondos ajándékkal lephetjük meg a másikat, s mindezekkel egy kis örömöt vihetünk a mindennapokba.
Mi megünnepeljük ezt a napot. Nem drága ajándékkal, attól nem lenne szép, és még azt sem mondhatom, hogy különös odafigyeléssel, hiszen boldogan azt mondhatom nálunk ez Valantin nap nélkül is működik. Csak azért, mert szeretjük egymást.
Talán pont ez a lényeg.
Vasárnap este, elmentünk egy hangulatos kisvendéglőbe vacsorázni.
Nem volt kikent-kifent öltözet, sem extra smink, csak Ő és Én.
Leültünk, ittunk egy teát, míg vártuk a vacsorát, fogtuk egymás kezét, beszélgettünk, néha csókot leheltünk egymás ajkára, s néztük a táncoló gyertyafényt az asztalon.
Beszélgettünk, nevettünk a közös szép emlékeken, tervezgettük a jövöt, s közben egyfolytában az járt a fejünkben, milyen jó, hogy van nekünk a másik…
Megvacsoráztunk, majd sétáltunk a vacogós februári estében.
Fagyosan bújtunk egymáshoz, beleheltük a kirakatüveget, és nevetve futottunk, mikor már majd' megfagytunk.
Aztán otthon, mikor a meleg szoba magába zárt bennünket, átadtuk egymásnak csacska kis ajándékunk. Csók csókot követett, ölelés ölelést, s lassan ránk szakadt az éj….
Mondhatnák a kétkedők, hogy ezt meglehet tenni Valantin nap nélkül is.
Persze.
Én ezt nem is vitatom, de nem szép így ez a vasárnap este? Ne emlékezetes az a kis apróság, amit kapsz a másiktól? Mikor öreg leszel, reszketős kézzel de jó lesz elővenni a kis könyvecskét, s bele lapozni.
S de jó lesz a soha megnem fakuló emlékeket felidézni!
8 hozzászólás
Honnan ered a Valentin nap?
Az egyik leginkább elterjedt történet szerint Valentin egyszerű áldozópap volt, aki Rómában élt a harmadik században. II. Claudius, mivel az egyedülálló férfiakat lojálisabb katonáknak tartotta, megtiltotta a fiatalon besorozott legények számára a házasságkötést. Valentin, a császár parancsának ellenszegülve, titokban adta össze a hozzá forduló szerelmeseket. Amikor törvényellenes tettére fény derült, Claudius kivégeztette.
Vagy:
Egy másik hiedelem szerint Valentint keresztény hite miatt börtönözte be Claudius. A börtönben sínylődve szerelembe esett börtönőre lányával. S míg kivégzését várta, a lány segítségével kis cédulákat küldött barátainak, ismerőseinek, hogy ne felejtsék el őt. Halála előtt a lánynak is írt egy levelet, melyet a “Te Valentinod” végszóval zárt. Így az első Valentin-lapokat maga Valentin küldte.
Bármelyik változat /vagy egyik sem/ igaz, az sohasem baj, ha kifejezzük a szeretetünket a másik iránt!
Mint minden ünnepnek, ennek is magában az ünnepi mivoltában rejlik a varázsa. Engem meggyőztek az érvek.
Én egyetértek veled, csak nevezzük egyszerűen Bálint napnak, és ünnepeljük ahányszor a naptárban szerepel, mert a szerelmet érdemes lenne gyakrabban is ünnepelni!
Sziasztok!
Egyetértek Istefan-nal, szerintem is mindegy, hogy hívjuk ezt az ünnepet, lényeg tényleg érdemes a szerelmet ünnepelni!
Köszönöm, hogy olvastatok!
Egyetértek veletek, lényeg, hogy az ünnep mivolta! :))
köszönöm, hogy olvastatok!
Erika
Tetszett az írásod. Igazad is van.
Én meg hol szeretem, hol nem a Valentin napot… De fiatalabb korban bizony vártam a törődést, figyelmet a partnertől, igaz, nem egy bizonyos naphoz kötve.
Nem szeretem Valentint. Nekem erőltetett és gyökértelen ünnep. A szivecskés mütyüröktől és a plüssállatkáktól hülyét kapok. A férjem nem is próbálkozik nálam ilyesmivel, ahhoz túl jól ismer. Sosem ünnepeltük meg a Valentin napot, még Bálintként sem.
A spontán "ünnepeket" jobban szeretjük, amikor naphoz nem kötődően jól érezzük magunkat együtt, vagy meglepjük a másikat valamivel. Nem "kötelezően", csak úgy… :))
Sziasztok!
Szerintem is kell a törődés, és nemcsak akkor ha ünnep van! Én mégis szeretem ezt az ünnepet, mert pluszt ad. Arról nem is beszélve, hogy ha van anyák napja, gyerek nap, apák napja, nőnap, akkor milért ne lehetne szerelmesek napja?
Akkor lesz erőltetett, ha valaki(mint aahogy Gunoda írta)plüssállatkákat ad, vagy szívecskés kütyüt. Érdemes ilyenkor egy szép szerelmes versekkel teli könyvet adni, egy kártyát vagy egy saját verset írni szép üdvözlő lapra.
Pluszt ad, gondoskodás, mint ahogy gyereknapon elvisszük a csemetéket a vidámparkba. Ugye őket is szeretjük az év minden napján? Ugye gondoskodunk róluk? De mégis van ünnepük, és megtartjuk. Mert ünnepelni jó, szép és pluszt ad a szívnak!
Köszönöm, hogy olvastatok!