Ha eszembe jut az a szó, hogy szeretet, rögtön melegség tölti el a szívem. Azokra gondolok, akik valamiért kedvesek számomra és akik táplálják bennem ezt a csodás érzést. Legyenek ők családtagok, barátok vagy épp a kedvesem, lényeg a köztünk lévő kötődés.
Ez az érzés az egyetlen a világon, amely képes csodákra. Számtalanszor meggyőződhettünk mások vagy akár saját magunk példáján, hogy ez az érzés mekkora hatalommal bír. Képesek vagyunk szenvedélyekről lemondani, betegségeket leküzdeni, akár a halál torkából is visszaküzdeni magunkat az életbe, ha valakit szeretünk és érezzük, hogy szeretnek minket.
A szeretet képes egyedül leküzdeni a nyomorúságot, bánatot, testi és lelki fájdalmakat és bármily lelki sivárságot. Tehát a szeretet képes színessé és vidámmá varázsolni az amúgy silány emberi létet.
Ha nem lenne szeretet, a költészet nem tudna miből táplálkozni, nem lenne akkor család, sem barátság, sem pedig szerelem. Ez az érzés kelti az összes többi nemes érzést bennünk, hiszen a szeretet tolerálja a másik hibáit és ami a legfontosabb, képes megbocsátani azokat. Így hogyha nem lenne a Földön ez a szívet melengető érzés, akkor csupán lelketlen robotokként élnénk és nem lenne igazi boldogság az életben.
Azt hiszem ezt bárki képes átérezni, mert valahol mindnyájan a boldogságot keressük a Földi létben. De úgy gondolom, aki átéli az igaz szerelmet, s az igaz baráti, családi kötődést, az máris meglelte a legnagyobb kincset és az utat a boldogság felé. Mert mindenki tudja, hogy: „szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelől sütne ránk a Nap.”
3 hozzászólás
Nagyon szépen fejezted ki magad a rövid írásodban, és most különösen karácson előtt nagyon is időszerű ennek a gyönyörű érzésnek a népszerűsítése. Örülök, hogy Hozzád tévedtem.
Köszönöm a hozzászólást és örülök, hogy tetszett
Szia! Nagyon tetszik ez a cikk! Így tovább!
Üdv: A. Big