A telihold dalai

1997. XI. 12. Tata, Múvelődési Ház
Két (elfekvő) miniinterjú(zanza):
RIGÓ JÓZSEF, cigány költő:
– Miért szereted Cseh Tamást?
– Együtt kamaszodtunk Cseh Tamás lemezeivel. Mindig meg-megállunk, ha valahol felzeng egy-egy dala. Most pedig elindultunk. A harminc évemmel le tudom követni és azonosítani. Ösztönző erő szellemileg, hogy újra és újra tollat ragadjak. Ő a csendes Üvöltés.
– Melyik a kedvenc lemezed?
– A Műcsarnok. Mert megélhetővé teszi azokat a karaktereket, úgy szól szellemi csúcsokról, ami lehetővé teszi emberi kicsinyességünk mivoltát. Emlékezve éltet. A dalok nem mások, mint egy dacos futás a tavaszi szélben.
SZÁNTÓ ANDRÁS, grafikus (34 évesen):
– Cseh Tamás az éveim lenyomata, gimnazista szerelmeim.
1979. – Csavargók voltunk egykoron
1980. – Levél Desirének
1981. – Horváth Anna
1982. – ezt az évet nem tudom társítani
1983. – Születtem Magyarországon
– Nehéz volt megszeretni Cseh Tamást, mert nem engedte úgy hirtelen megszerettetni magát. Sok időnek kellett eltelnie, míg rájöttem a párhuzamosságokra, érzésem szerint mégis orvosság lesz, mégha a megszólalás valahol ugyanaz marad, s ugyanaz is lesz.De mindenképp gyógyít, a szöveggel és a zenével is. Etalon.