Az “Alkotok” című irásomhoz a következő üzenetet, megjegyzést kaptam:
“…Azzal azért vitatkoznék, hogy nem írni hiba. Találkoztam már olyan valamivel, amit írásnak a legjobb indulattal sem lehetett nevezni! Egyébként érdekes lenne kitárgyalni, hogy mi az író, mi a költő (ha úgy jobban tetszik: ki). Meddig amatőr, mettől profi. Van-e jó író és rossz író vagy csak író van. Szóval engem nagyon érdekel…“
Jó ötletnek tartom ezt a kitárgyalást. El is kezdtem volna az én nézőpontomból, de előtte megnéztem a szavak jelentését néhány szótárban. Az összegzések a következő eredményt hozták:
Amatőr, a műkedvelő, nem hivatásos, valamivel kedvtelésből, egyes művészeti ágak művelésével foglalkozó személy, aki művészeti gyakorlattal nem hivatásszerűen foglalkozik, s az e tevékenység végzéséhez szükséges ismereteket, kifejezési módokat, készségeit önképzés útján szerzi meg.
Profi, a szakképzett, tevékenységét foglalkozásszerűen művelő személy.
Jó, az erkölcstanban, ami az erkölcs parancsának megfelel. Jó az az ember, aki cselekedeteiben ezt követi, még pedig csak azért, mert az erkölcs parancsolja. Amely cselekedet ilyen irányú akaratból fakad, jó. A jónak ellentéte a rossz, vagy gonosz. Aki a jót más okból teszi, például, mert hasznot vár belőle, az nem erkölcsi felfogásból cselekszik. A köznyelvben sokféle más értelemben is használjuk e szót. Itt a jó a haszonnal, kellemessel, a célszerűvel is megegyezik. Jó a nap, az egészség, az étel, ital, a ruha, a pihenés. Jó emberem, aki engem támogat, akire a magam ügyében számíthatok. Jó a művészet vagy mesterség azon műve, amelyik e művészet vagy mesterség törvényeinek, szabályainak megfelel.
Belegondoltam ezekbe a meghatározásokba, és bizony sűrű erdőben találtam magam, pedig csak néhány sor, mégis összezavart. Képzeletbeli személyeket találtam ki magamnak, cselekedeteiket ötvöztem, és a fentiek alapján megnéztem, hogy profi-e vagy amatőr, jó-e vagy rossz, amit képzelt alkotóim tesznek.
Béluska kezdő a szobrászkodás területén, de álma, hogy híressé váljék. Szobrai kezdetlegesek, de aranyosak. Vannak eredeti gondolatai, és olyan iskolába szeretne járni, ahonnan kikerülve szobrász lesz. Ha eléri álmát profi is, de várjunk csak? Ha mindezt pénzért műveli, akkor nem erkölcsi felfogásból teszi, hanem anyagi juttatásért. Akkor profi, de rossz lesz. A szobrai viszont nem rosszak, hogy van ez? A szobrászatot annak idején kedvtelésből kezdte el, tehát amatőr volt, és mivel akkor nem pénzért tette, jó volt. Végkövetkeztetés, kaptunk egy jó amatőrből egy rossz profit. A meghatározás szerint legalábbis így van.
István régóta festeget. Nagyon jók a képei, pedig nem tanulta sehol. Sokan megvásárolják tőle. Az előző következtetések szerint István egy rossz amatőr. Művészetét maga alakította ki, és pénzt csinál tehetségéből. De ha rossz, akkor miért veszik a képeit?
Ilonka tehetséges költőnő, és kitűnő versei vannak, olvasottsága segítette idáig. Nem is akar semmi mást tenni. Pénzt nem fogad el írásaiért, és nem is tanulja ezt a művészetet, csak műveli. Kevesen ismerik, mivel hallani sem akar arról, hogy pénzzé tegye alkotásait. Ő tehát egy jó amatőr.
Ottó idősödő író, de nem ebből él. Történetei érdekesek. Jól fogalmaz, de a helyesírása csapnivaló. Soha nem kapott még egyetlen soráért sem pénzt, tehát ő is egy jó amatőr. Biztos ez?
Mi a helyzet az olyan alkotóval, aki kedvtelésből kezdi el művészeti iskoláját, befejezése után kedvtelésből folytatja, és abból is él. Akkor ő egy amatőrprofijórossz alkotó.
Szándékosan sarkítottam ki a fogalmak szerint a témát. Nem lehet így meghatározni sem a művészt, sem a műveket. Minden azon múlik, hogy a közízlés hová sorolja őket a toplistán. Egy kezdő amatőr is lehet elismertebb egy hivatásosnál, és egy kiművelt profi is legyőzheti a zsenge tehetséget. Minél aktuálisabb, amit létre hozunk, annál több ember elismerését vívjuk ki vele, ha jól tálaljuk. Mégis, ebbe nagyban beleszólhat a mindenkori döntéshozó, aki meghatározhatja, mi a művészet és mi nem az. Zsűrikre, szaktekintélyekre gondolok itt, és ez nem mindig tükrözi a közvéleményt. Rajtunk áll, hogyan döntünk, kinek akarunk alkotni? Vagy erre dolgozunk, vagy munkáinkhoz keressük meg a megfelelő csatornákat. Széles téma ez is, és azt hiszem, ez már a következő témám lesz, „Alkotások” címmel.
14 hozzászólás
Kedves Artur!
Jó kérdést feszegetsz, amire meglehetősen nehéz egyértelmű választ találni. Igazad van, nem mindig lehet elválasztani, vannak esetek, amikor az amatőr és a profi között elmosódik a határ. Egy magát profinak nevező is írhat pocsék művet, és egy amatőr is remekelhet. Bizonyos szinten el is tűnik ez a két fogalom. Sőt, egyáltalán mi az, hogy alkotó? Aki ír valamit, az már alkotó? Ez csak költői kérdés.
Üdvözöllek: Rozália
Szia!
Hát igen, elég sűrű erdő… Én például elég gyakran nem értettem egyet a magyartanárommal, még többször meg az irodalomkönyvvel 🙂 Mindig is meggyőződésem volt, hogy az a művészet, ami nem teszi jobbá az életet (mert szép, mert vicces, mert érdekes, mert elgondolkodtam, mert kifejezett engem), az fölösleges művészet, sőt némelyik tanulandó művet vagy mostani sikert én egyáltalán nem érzem művészetnek (példát nem mondanék, senkibe nem akarok belegyalogolni). És ha csak ott leragadunk, hogy szebbé teszi az életet, már nagy erdőbe tévedtünk. Számtalanszor belefutottam, hogy ajánlott valamelyik ismerősöm filmet vagy könyvet, hogy az annyira szép, én meg iszonyú nyáltengernek éreztem. És fordítva is: ajánlottam valakinek valamit, hogy ez aztán igen jó, ő meg rezzenéstelen arccal olvasta/nézte, hogy aha, persze…
Nem hiszem, hogy el lehet dönteni a kérdést. Még jó, hogy mindenki szabadon választhat magának 🙂
Szia Rozália!
Ez a baj, hogy csak feszegetem. Bővebben szerettem volna írni erről, de rá kellett jönnöm, óriási téma, és tényleg egy hatalmas dzsungel…
Kedves Inesita!
Mennyivel egyszerűbb a mesék világa…Egyetértek veled.
Te artur, én ezt nem értettem… Megmagyaráznád? Lehet, hogy kicsit lassan kapcsolok ma 🙂
Szia Inesita!
Csak arra gondoltam, hogy mesélni sokkal könnyebb, bár jó mesét sem könnyű írni. Veled pedig egyetértek abban, hogy még az ismerősök is mennyire különböznek, ezért ami egyiküknek jó, az a másiknak nem, és fordítva.
🙂
Szerintem ez nagyon bonyolult kérdés. Tény, hogy bárki bármit alkot, a fölött emberek ítélkeznek, s tartják jónak vagy rossznak. Olyan emberek, akik a közízlést is befolyásolni akarják. És nem biztos, hogy ezt mindig a jó irányban teszik. A XX. századi kortárs képzőművészet és zene pl. nem biztos, hogy a társadalom többségének tetszését nyerte el, de valakik azt mondták, ez a jó, így kell alkotni.
Jó, gondolkodásra késztető a cikked!
Üdv: Colhicum
Szia Colhicum!
Ez volt a szándékom, és köszönöm a véleményedet, én is hasonlóan gondolkodom.
Nem szoktam sokmindenkit “leamatőrözni”, én sem szeretem, ha rám amatőrt mondanak. Ez magyarban kicsit lealacsonító hatású is tud lenni.
Amúgy ha én is értelmező szótár szerint akarnám besorolni magam, akkor mindenképp benne lenne a titulusomban “jórossz” ;]
Szia Richard!
Köszönöm barátom, bizony az amatőr szónak ma már van egy negatív felhangja, sajnos.
Én azon szoktam gondolkodni, hogy amikor egy híres költő vagy író (vagy festő, tökmindegy) elindult a pályáján, akkor ő tudta, hogy jó? Vagy volt valaki, szülő, barát, tanár, valami kritkus, aki biztatta? Egyáltalán, számít az valamit? Szóval általában a művészek az elején teljesen máshogy alkotnak, mint már érettebb munkásságuk alatt. Ez világos. De vajon tudták már az elején, hogy van értelme csinálni? Hogy ott rejlik bennük az a valami…?
Egyébként, engem nagyon érdekelne Rozália kérdése is, hogy ki az alkotó, és miért.
Jó volt olvasni 🙂
sok jót,
panna
Szia netlike, illetve panna!
Jók a kérdéseid, válaszolni neked csak a saját nézőpontomból tudok. Amikor kissrác koromban elkezdtem firkálgatni, nekem örömet okozott. Sokat olvastam, ezért a szókincsemmel nincs gond ma sem, akkor sem volt. Megmutattam zsengéimet néhány barátomnak, szüleimnek, és az akkori magyartanárnőmnek is. Kaptam ezt is, azt is. Tudom-e ma, hogy amit csinálok az jó? Ezt az olvasókra bízom. Szerintem jól csinálom, de nem tetszik mindenkinek, amit írok és ez így természetes. Nekem ma is örömet okoz ez a hobby. Addíg teszem, amíg van miről írnom, majd szólnak, ha úgy gondolják, álljak le…hehehe.
A jót és a rosszat nem lehet meghatározni. Ahogyan a szépet sem. Bár sokan próbálkoznak/próbálkoztak vele, de egyszerűen nincs értelme, mert embere válagatja (és persze az aktuális közizlés, az csoport által elfogadott normák), hogy ki mit tart jónak, szépnek vagy rossznak. Jó, hogy rávilágítottál ezekre az ellentmondásokra. Tényleg, mekkora hülyeségek jönnek ki, ha ilyen merev szabályokat követ az ember…!
Tetszett 🙂 Érdekes volt.
Üdv.: Phoenix
Köszönöm Phoenix!
Pontosan erre gondoltam. Egyetlen alkotásnak sem tesz jót a merev szabály, persze kell néhány kiindulópont, hogy legyen gerince.