[IG_KITOLT]
"Erdő,erdő de magas a teteje…" így zeng a dal népünk ajkán régtől fogva. És sorolhatnánk a szebbnél- szebb népdalokat, nótákat, amelyeket a természet közelében élő ember énekel bújában, bajában, vagy örömében. Nem véletlen ez, mert tudjuk, hogy ma is hű társunk az erdő. Meghallgat bennünket, ha magányra vágyunk, árnyékát kínálja, ha testünk- lelkünk fáradt, friss forrása szomjunkat oltja. Életet adott mindig az erdő az élni vágyónak.
Romantikus érzelmeken túl, az erdő olyan kincsünk, amelynek a környezetünkre és a ránk gyakorolt hatását egyre jobban értékeljük az utóbbi évtízedekben.
Az erdő értékét évszázadokon át a fakitermelés mennyiségével mérték. Ennek a jövőben is nagy szerep jut, ha a telhetetlen emberek továbbra is rombolni fogják e drága kincset..És valóban drága kincs, "zöld arany", ahogy még nevezni szoktuk, az erdő? Íme emlékeztetőül a sok " jó tett" közül egy pár, amelyek nyomán jogosan várhatna részünkről " jót " az erdő.Az erdő talaján átszűrt víz igen tiszta, nem szennyezik a talajból kimosott műtrágyák, mint a mezőgazdasági művelési területeken. Az erdő tisztítja a porral és gázokkal szennyezett levegőt. A levegőben lebegő,
szél által mozgatott por és koromszemcsék a fák leveleinek,
ágainak és törzsének ütköznek és sebességüket vesztve lehullnak. Mérések eredménye szerint, a luc- és erdei fenyő
állományok 30-35 tonna, a bükkösök 60-70 tonna port is képesek megkötni. Ha a por mérgező anyagokat nem tartalmaz, az erdő nem károsodik. A levegőben nagy tömegben létező mérgező gázak (fluórgáz,kéndioxid) károsítják és el is pusztítják az erdőt. Az erdők valóságos oxigéngyárak, csökkentik a zajt, kiszűrik a rádióaktív anyagokat. Csodálkozunk,ha a vadállatok bejönnek a városba? Nem csoda, hisz az erdőírtással szétrombolják szálláshelyeiket veszélyeztetve ezáltal a ritka fajok fennmaradását. Az erdő sok mindent nyújt még az embernek. A tiszta levegő, csend , nyugalom mellett, amelyek testünket, lelkünket örvendeztetik, szemünk örül az esztétikai élménynek,melyben részesülünk sétáink alkalmával.
Ezeket az igényeinket azonban, csak úgy elégítheti ki, ha mindnyájan résztveszünk az erdő életminősőgének javításában, ha úgy bánunk vele, ahogy megérdemli. Nem alázzuk meg hétvégi kirándulásaink alkalmával szeméthegyeket hagyva magunk után, nem törjük-zúzzuk,nem tapossuk virágait,nem sebezzük lelkét eldobált sörösüvegekkel, konzervdobozok lehangoló látványával.
Ha ezt megérjük, akkor azt jelenti megértettük azt a tényt, hogy élet is csak addig lesz a földön,ameddig az Erdő él.
5 hozzászólás
A férjem, aki biológus, nagyon büszke lenne rád, mivel nem fajtákról, hanem fajokról beszélsz. Talán nem kell félnünk olyan nagyon, hogy minden erdő kipusztul (kipusztítják). Hiszek benne, hogy az embernek előbb-utóbb megjön az esze, s nem írt ki mindent maga körül. Jó a cikked, gratulálok: Colhicum
Igazán jól esik, hogy elismeréssel szóltál erről az írásról.Én is bízom az emberek racionális gondolkodásában, de úgy gondolom, ahol a pénz az úr ott ennek nem mindig van helye.Legalábbis úgy látom itt a környezetünkben. Jól esik, hogy kiirhattam legalább ennyit magamból, mert ez a lelkemnek egyik fájó pontja. Szeretettel üdvözöllek.
Az erdő valóban nagy kincs, sokkal jobban kellene vigyáznünk rá. Az ember műveltségi fokát az is jelzi, hogyan viselkedik a természetben. Tiszteletben tartja-e, vagy pedig lerombolja.
Üdv: Rozália
Nagyon tetszik, amit írtál, igazad van ! Én is így látom és nem csak az erdővel kapcsolatban. Környezetünk kinézése civilizációnk fokmérője. Üdvözöllek,Katalin.
Igazán, jól összefoglaltad, miért kell (-ene) nagyon vigyázni, de mindnyájunknak, mindenkinek, kivétel nélkül az erdőkre. Amellett, hogy csodálatos látványnak, kirándulóknak is az erdő, persze, csak akkor, ha az tiszta, – de meg kell őriznünk saját egészségünk érdekében is ezt a csodálatos adottságot.
Már gyermekkorunkban jártuk az erdőt, szüleink intelme nyomán vigyáztunka tisztaságára, s én is ezt adtam át gyermekeimnek. Nekem szinte fájdalmat okoz, amikor látom, hogy szeméttel rakják tele az erdőszéleket.
Bizony, addig jó, amíg az erdő tisztítja a levegőt, a vizet, amíg hűsíti a benne járó embereket. Csak reménykedhetünk abban, hogy mindenki megérti ennek jelentőségét, és nem teszik tönkre a természetet, amit örökbe kaptunk.