Ameddig élek, remélek

Éget a szégyen. Korábbi méltatlan gondolataim miatt, hetek óta lehajtott fejjel járok. De most végre kinyílott a szemem. Látom, hogy micsoda erők gyülekeznek, tömörülnek és ajánlkoznak arra, hogy nem csak az én földszintes életemet, hanem a gyerekeim, unokáim életét is szebbé, jobbá tegyék.
Szinte egymást tapossák a tehetséges, mindenre elszánt, önfeláldozó Titánok, hogy nekem, zavarodott agyú, hálátlan disznónak, szebb legyen az életem.

Pedig, ha tudnák, hogy én miket gondoltam róluk. (Meg a kedves édesanyjukról.)
És, hogy hova küldözgettem őket. Igaz, legtöbbször alig hallhatóan, vagy csak félhangosan, de a távozás irányának koordinátáit egészen egzakt módon meghatározva.
Én érzéketlen tulok, hogyan nem vettem észre eddig ezt a végtelen törődést, sorsom iránti aggódást, ami árad felém, felénk, a számtalan önzetlen, nemes, csak az én megmentésem céljából szerveződött struktúra felől, ezer fórumon át.
De most megkönnyebbült sóhajjal emelem fel tekintetem a porból és szegezem szebb jövőm irányába. Most rajtam múlik a jövőm. Jaj de jó nekem!

Na, de kit válasszak? Kit büntessek a bizalmammal, mert az teljesen nyilvánvaló, hogy akire voksolok, az a nyomorodásig fog dolgozni azért, hogy nekem, a megfáradt nyugdíjasnak, az országot építő gyerekeimnek és az értelmes életre készülő unokáimnak egyaránt szebb és jobb legyen.

Ahhoz kétség nem fér, hogy mindannyian képesek arra, hogy engem kihúzzanak a sza… a… izé, szóval a bajból.

Talán az lenne a logikus, ha azokra voksolnék, akikre ugyan még soha, de akik vezetésével oda jutottunk, ahol most vagyunk. (A helymeghatározó kifejezés hangzását tekintve hasonlít a Szaharára, bár azt meg kell hagyni, a közeg, amit jelöl, annyira nem száraz, viszont szagosabb.)
Talán ők a visszautat is könnyebben megtalálnák?

De bevallom, több okból is bizonytalan vagyok. Eddig, akikre én szavaztam, még soha nem nyertek választást. Ezt a tragédiát eddig is túléltem, velük kapcsolatban sem esnék emiatt vég nélküli letargiába. Viszont jó néhányuk a visszaúton nem fognak velünk tartani, mivel a kis huncutkák, az idevezető útról letévedezve, a megtett kacskaringóikkal, na meg a zsebecskékben felejtett szuvenírekkel, felkeltették bizonyos szállásadók érdeklődését. Reményeim szerint ők hosszabb időre egy zárt közösséghez fognak tartozni, hogy érdemeik szerint élvezhessék e célból létrehozott komfortos intézményeink vendégszeretetét.
Nagytöbbségük pedig, remélhetőleg (ha az óhajok áradatának van némi foganatja) elvonul kedves nőnemű szülője irányába.

Szóval nem vagyok könnyű helyzetben. Ha az én ibolykám, akit már szagolgatok tizenhat éve, nem idegenkedne ennyire ettől a mokány magyar gyerektől, aki már megtett néhány kanyart, (nem is akárhogyan) mennyivel könnyebb dolgom volna. De nem. Neki ez a partvisbajszú gyerek kellett. Nem azt mondom, helyre egy legény ez is, meg ahogyan ropja, mintha magamat látnám. Na de ezt a debrecenit már nem eteted meg velem kis virágszálam. Se mustárral, sem tormával. Lassan két évtizede, hogy nagyra becsült druszám lesöpörte az asztalról, azóta láttam már minden színű tányéron, mégsem jött meg hozzá a gusztusom. Nem kisanyám, szopogassátok csak nélkülem.

Vona-kodás nélkül egyetértek azokkal is számtalan dologban, akik a norvégoktól és a többi veszélyt jelentő kisebbségektől akarnak megvédeni, ha akarom, ha nem. A napokban Stuttgart mellé autóztam egy német juhászkutya kölyökért. Würzburgi kitérővel, három tankolásra (160 euró) volt szükségem az 1800 km megtételéhez.
Mi lesz, ha megszalad nekik és újra hatvannégy vármegyénk lesz? Ilyen üzemanyagárak mellett, a gatyánk rámegy arra, hogy átautózzunk saját hazánkon. Hát nem tudom…

Szóval vagyok a bajba’. Nem lesz egyszerű. A végén még pénzt kell földobnom. Na de manapság ki garantálja, hogy le is esik?
Annyi előnye lenne a sorsolásnak, hogy később rá lehetne tolni a Fortunára azt, amit egyébként majd kénytelen leszek a hülye fejemre terhelni.

Akár így, akár úgy, azt fogjuk kapni, amit érdemlünk. És ahogyan eddig is kibírtunk mindent, őket is ki fogjuk bírni, túl fogjuk élni, mert ez a nép mindent kibír…