A hatodik napon délelőtt Windsorba látogattunk el, amelynek kastélya a világ – jelenleg is használt – legnagyobb kastélya.
Sajnos idegenvezetést itt sem kaptunk, helyette egy papírt kaptunk, amin a kastély látogatható termei voltak felsorolva pár soros ismertetővel, és egy alaprajzzal. Még a kastély lépcsőháza előtt meg lehetett nézni Mária királyné babaházát, ami tulajdonképpen egy óriási babakastély, egy nagy üvegvitrinben. Két oldalon a kastély aprólékosan kidolgozott külsejét lehetett látni, előtte parányi lovasokkal, és hintókkal, a másik kettőn pedig a kastély belsejét, ami annyira élethű, amennyire részlet gazdag.
A belseje számos emeletből, lépcsőházból, amit liftek is összekötnek, és az egyes emeleten rengeteg helyiségből áll, amikben tökéletes az aprócska berendezés. A könyvtárban a parányi könyvek, az előcsarnokban a parányi páncélok, tükrök, és faragott ládák. Az étkező tökéletesen berendezve, megterítve az asztal pici ezüst étkészlettel, kicsi porcelán tányérokkal, apró gyümölcsöket tartalmazó kosarakkal, tálakkal, picuri üvegpoharakkal, a mennyezeten freskó, a kandalló fölött és a falakon festmények. A régimódi konyhában is minden aprócska tárgy ott van, ami egy kastélyban az ételkészítéshez kell, a tálakon, lábasokon, mérlegen kívül még egy apró macska is a konyha tartozéka. A szalonokon és a hálószobákon is minden tökéletes, élethű berendezéssel, és tele van az egész kastély aprócska műkincsekkel, díszekkel, a picuri trónszéken picurka korona, az apró fürdőszobákban folyik a víz a csapból, villany világít a kis kastélyban, járnak a liftek valóban. Minden helyiség feldíszítve tapétákkal, freskókkal, a pici öltözőasztalokon a parányi hajkefék mind a helyükön vannak, a díszes illatszeres üvegek, a picike tükrök, a megvetett ágyak fölött a címerek, a gyerekszobákban a korabeli aprócska játékok, a berendezés között. Még háztartási helyiségek is vannak, ahol a tüzelőt, a létrákat és mindenféle aprócska dolgot tárolnak, ami a kis kastély üzemeltetéséhez kellhet. A kis garázsban parányi, tökéletesen kidolgozott autók, és biciklik, szerszámok a javításhoz. Minden annyira részlet gazdag, hogy eláll az ember szeme, szája tőle. A „babaház” V. György feleségéé volt, aki a mostani II. Erzsébet királynő nagymamája.
Előző nap láttunk egy grófi kastélyt, most egy baba kastélyt, érdeklődéssel vártuk a királyi kastélyt, aminek különlegessége, hogy ma is működik.
A két oldalt fegyverekkel, és vértekkel díszített lépcsőházban az jutott az eszembe, hogy a piros szőnyeggel borított lépcsőket /a turistákon kívül/ hány nevezetes ember lába taposhatta már, hiszen minden küldöttség, és látogató, aki a királynőhöz megy, ezen a lépcsőházon halad keresztül. Mi nem mentünk a királynőhöz, mert szerencsére nem is tartózkodott ott /akkor nem nézhettük volna meg az összes látogatható termet/, de a lenyűgöző méretű előcsarnokba feljutva el tudtam képzelni, hogy mennyi, valamiben reménykedő ember várakozhatott itt a királynőkre. Most Viktória királynő szobra áll a közepén, a mennyezete fából van kifaragva legyező alakúra, a falakon angol királyokról készült festmények, és fegyverek vannak. Körben piros selyemmel bevont ülőpadok állnak a falak mentén. Gondolom, hogy a turisták kedvéért van ott még néhány oda nem illő dolog, IV. György koronázási ruhája, uniformisa, és sisakja, Nelsont megölő ágyúgolyó, és egy királyné hordszéke.
Innen nyílik a Waterloo terem, nem lehet igazából bemenni, egy kordon mögül csodálhatjuk meg a fából faragott mennyezetet, ami egy hajóra emlékeztet, a két tonna súlyú indiai szőnyeget, és egy hosszú, ezüsttel és porcelánnal megterített asztalt, amelynél a királynő fogadásai alkalmával étkeznek. A falakon körben festmények, a kordon mellől nem lehet látni, hogy kiket ábrázolnak.
Átballagunk a trónterem várószobájába, ahol falikárpitok, és rózsafából készült aranyozott szekrényék között lehet várakozni azoknak, akik a trónterembe igyekeznek.
A trónteremben két sor kék bársonnyal kárpitozott aranyozott karosszék között vezet az út a fehér elefántcsontból készült trónhoz, az ugyanolyan kék szőnyegen. Körben, a falakon királyokról készült festmények. A trónus felett baldachin, és a királyi címer falikárpiton. Az egész terem inkább elegáns, mint pompázatos.
A trónteremből a nagy fogadóterembe vezet az út. Itt minden falikárpit, székkárpit, porcellán, és bronz szobor Franciaországból való, mert a fogadótermet megépíttető IV. György a francia kultúra megszállottja volt. Minden a falak mentén van elhelyezve, a jókora terem közepe üres, csak egy nagy szőnyeg terpeszkedik ott. Azért Viktória királynő kicsit belerontott a francia összhangba, mert idetett egy zöld urnát, amit az orosz cár adott neki ajándékba. Szerintem elég fura ajándék, biztosan a cár sem tudott mit kezdeni vele.
A következő a Szent György terem, ami inkább egy hosszú folyosóra hasonlít, mint teremre. A fából készült mennyezeten a Térdszalag Rend összes valahai és mostani lovagjának a címere van felfestve. Különleges, de szépnek nem lehet nevezni. Itt is áll egy trónszék, ezúttal tölgyfából. Körben fehér mellszobrok, az angol uralkodókról, és a Térdszalag Rend lovagjairól. A falakon itt is uralkodói portrék lógnak, és kis címeres talpazatokon álldogáló páncélok sora, hosszú kopjával a kezükben.
Innen nyílik a Lámpás torony, ami Viktória királynő magánkápolnája volt eredetileg. Fogalmunk sincs, hogy miért hívják lámpás toronynak, igaz, hogy fenn, a fából készült kis galérián lámpák égnek, de ennyi? Kápolna helyett most VIII. Henrik király egyik páncélja árválkodik benne, egy tárolóban valami díszes asztalnemű /tányérok, gyertyatartók/ és egy fehér márványtábla arról, hogy itt tört ki 1992-ben az a tűz, ami a palotában pusztított. Itt nem is lehet már tovább menni, a palota többi része errefelé a tűz óta nem látogatható. Így visszafelé kell nyomakodnunk a 56 méter hosszú Szent György termen, aminek a másik végében a királyi testőrség helyisége van.
A helyiség férfiasan nyomasztó, sötét faburkolattal, rengeteg mellszoborral, bronzból és márványból, és rengeteg fegyverrel. Vannak itt az angolokon kívül ír, skót, flamand, itáliai, és japán fegyverek is.
Innen nyílik a furcsa nevű „királyné jelenléti terme”. Körben bordó bársonnyal bevon ülőpadok, a falakon királyokat ábrázoló hatalmas festmények, a plafonon egy freskó, és egy kandalló, ennyi az egész. Jelenlétünkkel megtiszteltük a jelenléti termet, és átmentünk a királyné audiencia termébe. Ami hasonló volt, mint a jelenléti terem, csak más freskó volt a mennyezeten, és más képek körben a falon. Innen a királyné báltermébe léptünk, ami bálteremnek meglepően kicsi, és most számos fotel van benne, meg egy íróasztal. Szemmel láthatólag most másra használják, mint a 17. században, amikor ezek a termek mind II. Károly feleségéé, Braganzai Kataliné voltak. Körben itt is festmények és tükrök a világoskék selyemtapétán, amik hosszú láncokon lógnak le a mennyezet széléről. A terem nevezetessége a kandallón lévő szerecsen nő mellszobra, ami igazából egy zenélő óra, a jobb fülbevalóját meghúzva a két szemében megjelenik a pontos idő arab számokkal, a bal fülbevalóját meghúzva pedig zenélni kezd. Ezt el kell hinnünk, mert csak a terem szélén, kordon mögött lehet menni, és így senki nem húz meg egyetlen fülbevalót sem.
Innen a királyné szalonjába értünk, ami egykor szintén Braganzai Kataliné volt, de IV. Vilmos felesége időközben saját ízlése szerint átrendezte, most ezt az állapotot lehet látni. Piros selyemtapéta a falon, és az angol uralkodói családokról készült festmények. Kandalló, asztal, zsámolyok, ennyi.
A következő a királyi budoár. Vörös kárpitos falakon itáliai festmények, az ablak mellett két ovális tükör két oldalon, amiben visszatükröződik a terem. Vörös bársonnyal bevont karosszék, és zsámolyok, egy kis fából faragott díszes asztal. Következik a királyi öltöző, itt is folytatódnak a festmények a falakon. Ruha nincs benne egy szál sem. Átmegyünk a királyi hálóba, amit ural a baldachinos ágy, aminek a faragott oszlopai sisakokban végződnek, a baldachin pedig egy korona alakú aranyozott faragványról omlik le. Naaagyon férfias! Kék selyemszőnyeg, vörös selyemtapéta, és Canaletto festmények a falakon. Kis asztalkák, székek, kandalló. Barátságos.
Innen átmegyünk a Királyi szalonba, festmények a falakon, zsámolyok körben, nagy szőnyeg, egy újabb trónszék, mellette két zsámoly. Már csak a királyi étkező van hátra a látogatható termek közül, ide is bekukkantunk. Evésre utaló dolgoknak nyomuk sincs. Hatalmas freskó a plafonon /Az istenek lakomája/, körben faburkolat a falakon, két nagy falikárpittal, a fehér kandalló fölött Braganzai Katalin portréja, és a férjéről, II. Károlyról egy mellszobor. Ennyit lehetett megnézni a windsori kastélyból. Nem is annyira a termeket lehet megnézni, mint inkább a királyi műkincs gyűjteményt. Azért abba a kerek lakótoronyba a kastély közepén szívesen felmentem volna… Gondolom, hogy ezeket a termeket a mostani királyi család nem használja, kivéve a Waterloo termet, és Szent György termet, amiben egy kivetítő is volt a turistáknak, ahol egy film ment, amin a királyi család vendégeivel társalgott a helyszínen. A film elég régen készülhetett, Károly herceg még sokkal fiatalabb volt, és még Diana hercegné is ott nevetgélt a meghívottakkal. Azt nem tudom, hogy az itteni tróntermet használja-e még a mostani királynő. Minden teremben van tájékoztató tábla, de sajnos mi nem beszélünk angolul, idegenvezetés meg nincsen, pedig azért jöttünk utazási irodával. Kellett volna hozni egy útikönyvet…
Mindjárt kezdődik az őrségváltás, ezért szaporán igyekeztünk a jókora udvarra, ahol a kapu melletti téren már feltűntek a piros kabátos, medveszőr kucsmás testőrök. Sőt egy csoportjuk már mellettünk az úton vonult el. A járda mellett az úttesten egy fiatal szőke lány bolyongott, háttal a menetelő csapatnak, nem látta, hogy útban volt nekik. Az egyik testőr ráüvöltött, de ő csak boldogan bóklászott kicsit arrébb, nem is vett észre az egészből semmit. Pedig félelmetes volt a hatalmas termetű néger, hatalmasra nyíló, üvöltő szája. Mint egy krokodil, szinte nem is emberi, hogy mekkorára ki tudta tátani a száját. Még most is a hideg futkos a hátamon, ha eszembe jut. Bezzeg a lányka valami jó cuccot vehetett magához, mert boldog mosollyal ténfergett tovább az úttest szélén. Az őrségváltás kissé kaotikus a szemlélő számára. Pedig jó sokan voltunk, a tömeg mégis nagyjából látta az eseményt, mert egy dombról lehetett bámészkodni. Fúvós zenére sokan, sokat masíroztak fel és alá, jó hosszú ideig, ide-oda rakosgatták a fegyverüket közben, aztán mindenki elment, és ott hagynak egy szem testőrt. Szerettem volna, ha a férjem lefényképezne vele, de hirtelen elkezdett fel és alá vonulni, közben lépést váltott, forgott, hadonászott a fegyverével. Ezt jó sokáig csinálta, már kezdtem lemondani a fényképről, amikor végre megállt, lenyugodott. Odaóvatoskodtam hozzá, jó hangosan hellóztam egyet, hogy észrevegyen, aztán hozzátettem, hogy plíz, nehogy nekem újra kezdje a felvonulást. Akkora darab volt, hogy elsodort volna. Azért hagytam egy fél métert köztünk, hátha valami szabály van rá, hogy lőnie kell, ha nagyon közel megyek hozzá valaki… Ki tudja…
A kastély egyébként óriási, két hatalmas szabálytalan téglalap alakú udvart vesz körül, amiket a kerek torony választ el egymástól. A többnyire egy emeletes épületek tetejéből számtalan torony emelkedik ki, amolyan emeletráépítésként. El sem tudom képzelni, hogy mi lehet abban a rengeteg helyiségben, amiből a kastély áll… A kastély falairól le lehet látni Windsor városkára, mert a kastély egy dombon terpeszkedik a város közepén.
A kastély része a Szent György kápolna is, ami az angol uralkodók temetkezési helye a XV. század óta. Itt van eltemetve a hírhedt VIII. Henrik, és harmadik felesége Jane Seymour is, aki fiút szült neki, de belehalt a szülésbe. I. Károlyt is itt temették el, miután lefejezték. A kápolna gótikus boltívei alatt a királyi család is részt vesz a misén, amikor itt tartózkodik. Állítólag itt van a kápolnában ereklyeként Szent György szíve is, micsoda barbárság! Furcsa volt nekem a sok zászló, kétoldalt fenn a magasban, és az, hogy annyira zsúfolt az egész… Itt van Albert herceg /Viktória királynő férje/ emlékkápolnája is, ahová csak be lehet kukucskálni. /Nem itt van eltemetve./ Egy hatalmas fehér emelvényen fekvő szobornak a végét, konkrétan a feje búbját és egy párnát lehet látni. Nem valami impozáns.
Mivel volt még egy kis időnk a megbeszélt találkozóig, Windsor városkában sétálgattunk. Különös, hogy itt nem csak vörös téglás, és faberakásos fehér házak, és szürke kőből épült házak vannak, hanem sárgára, pirosra, kékre, zöldre festett házak is. Nagyon hangulatos város, és nagyon királyi, mert mindent korona díszít, a lámpaoszlopokat, a kapukat, a kerítéseket. A városka pályaudvarán volt a találkozónk. Ami egyáltalán nem hasonlít az általunk ismert koszos, büdös pályaudvarra. Inkább egy sétálóutcára hasonlít, ahol a boltok, és éttermek mellett azért vannak jegypénztárak, várótermek is. Itt van kiállítva egy régi gőzmozdony, címerrel és koronával az oldalán. A királynőt szállította valaha. Csillogóra, ragyogóra kifestve, kifényesítve, lefogadom, hogy még működőképes is. Mire vége a windsori programnak megint eleredt az eső, kicsit megáztunk amíg egy felüljárón lementünk a buszhoz, de már benne ültünk, amikor leszakadt az ég.
Folyt. köv.
19 hozzászólás
Kedves Judit!
Érdekes, szemléletes leírásod, a ma is uralkodó Windsor-ház központjába egészen magával ragadott.
Szinte láttam magam előtt a kastélyt, az városkát, a kissé kaotikusra sikerült őrségváltást, a pályaudvart, stb. Szóval tetszett Windsor!
Gratulálok: feri
Kedves Feri!
Windsor nagyon tetszett nekem.
Arra gondoltam, hogy milyen lehetett itt gyerekeskedni II. Erzsébet királynőnek…
A királyok hány generációja lakta, alakítgatta, ezer év alatt…
Vajon mi lehet abban a rengeteg szobában, amiket nem nézhetnek meg a látogatók…
Judit
Keeves Judit!
Köszönet soraidért!
Nagyon örülök,hogy sikerült sok mindent látnatok!
Windsor,örváltás ÉS ÉS ÉS
A mi emlékeink is megelevednek hajszálpontos
leírásaid alapján!
…és az örváltás,jaj ott mindig történnek érdekes dolgok!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Tengerész!
Valóban más szemmel nézi az ember azokat a filmeket, amik olyan helyen játszódnak, ahol már járt, és más szemmel is olvas azokról a dolgokról, amiket már ő is látott.
Jól esik, hogy felidéztem az emlékeidet. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Ha már én nem lehettem ott személyesem, oly hűek a leírásaid, hogy élmény volt veled tartani ebben a szép királyi város kastélyaiban. A fényképet azért megnéztem volna! :)))
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Ica!
Nekem fenn van az adatlapomon az email címem. Ha arra elküldöd a Te email címedet, elküldöm a fényképet, és láthatod. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Nagyon kímélt benneteket az ég Londonban, mindig akkor szakadt le, amikor már biztonságban voltatok. 🙂
Olyan nagyszerűen láttattál mindent, kezdve a babaháztól, a berendezésen, a kastélyon át, hogy nekem már el sem kell mennem, hiszen mindent láttam, a legapróbb részletekig. Csupán a windsori víg nőket hiányoltam a képről, de biztos vagyok benne, hogy ott a testőr mellett, a fotón, Te víg voltál. 🙂
Nagyon élveztem.
Ida
Kedves Ida!
Igen, az időjárás végig kegyes volt hozzánk, ez még majd délután is folytatódni fog.
A Windsori víg nők egy rendőrnő személyében képviseltették magukat, aki egy kisgyerekes családnak segített a babakocsival az utcán. /Nem tudom, hogy nálunk lehet-e, szabad-e, ilyesmit? Vagy legalább a szándék meglenne-e?/
Amíg a fotó el nem készült, addig meglehetősen nyugtalan voltam, de amikor sikerült, akkor már igen, örültem. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Csak ámulok, hogy ilyen részletességgel le tudtál mindent jegyezni, és az olvasóval megosztani, aminek nagyon örülök, mert így olyan, mintha személyesen láttam volna. Jót mosolyogtam azon, hogy találkoztál egy igazi "szőke nő"-vel, aki az őrségváltásnál a menetelő csapatnál akadékoskodott.:) Úgy tűnik, eddig minden nap jutott egy kis eső a programba.:)
Köszönettel és szeretettel olvastam szép, tanulságos úti beszámolódat, és várom a folytatást!
Matild
Kedves Matild!
Nagyon tetszett nekem Windsor, így nagyon megmaradt bennem /legalábbis egy darabig/, azért írtam le, hogy ne süllyedjen feledésbe.
Remélem ma lesz időm feltenni a folytatást. Salisburybe, és Stonehenge-be megyünk délután. 🙂
Judit
Kedves Judit.
Öröm olvasgatni a beszámolódat. Remélem még sok szép helyre eljutsz, és én veled tartok. Ebben a formában biztosan.
Sok új ismerettel gyarapodom, remek ez számomra.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Nem voltam benne biztos, hogy másokat is érdekelnek az úti kalandjaim, de ha ilyen kedves útitársak tartanak velem, akkor talán majd még más utazásomról is felteszek beszámolót! 🙂
Judit
Kedves Judit !
Magával sodort lendületes gördülékeny írásod. Szinte gondolkodni sem volt időm olvasás közben. Átfogó, tömör a mondanivalója az egész történetnek. Minden benne van amit csak ellehet mondani a tökéletes megfigyeléseidről. Ha kötözködni akarnék akkor csak annyit meséltem volna még el amit még leírhattál volna, hogy milyen mintája volt a Waterloo teremben a több tonna súlyú indiai szőnyegnek? 😉
Élvezettel olvastam,gratulálok, Zsófi
Kedves Zsófi!
Örülök, hogy velem sodródtál!
Sajnos a Waterloo teremben a több tonna súlyú indiai szőnyeg fel volt tekerve, így nem láttam a mintáját, de díjazom a humorodat! 🙂
Judit
Kedves judit!
Olyan részletes és érthető a leírásod, hogy szinte magam is látom, amiről mondasz valamit. Gondolom, hogy kimerített ez az soknapos utazás, mert ennyi helyre, menni, ennyi mindent látni és lejegyezni nem lehetett könnyű. Ezért már nem is irigyellek érte, pedig én is szerettem volna Londont és az említett helyeket megszemlélni. De ehhez még jó lábak kellenek.
De a tudósításaid alapján mintha már én is ott jártam volna – olyan érzésem ven.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szeretek utazni, nem találtam kimerítőnek ezt az utazást sem.
Ha a gazdagságról van szó, én nem irigylem senki csoda házát, mese autóját, márkás ruháit, ékszereit, műtárgyait, csak egyetlen egy dolgot irigyelek, azt, hogy módja van sokat utazni, világot látni.
Szerencsére jól bírom a mászkálást, amolyan sajtkukac típus vagyok. 😀
Örülök, hogy velem tartottál!
Judit
Kedves Judit!
A W-i kastélyról már sok videót láttam, de a babaházról még egyet sem. Na, azt szeretném látni!
Úgy írsz, hogy ott vagyok én is. Nagyon élvezem veletek az utazást!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Keresgéltem a neten, és találtam neked egy videót a babaházról. Ha teljes képernyőn nézed, akkor szinte elfelejted, hogy nem igazi kastélyban vagy, hanem mindez parányi méretű.
Talán egy borospalack van rajta egy igazi dugón, mutatva, hogy minden milyen picurka!
http://gyermekszoba.blog.hu/2010/06/11/egyszer_volt_a_kiralyno_babahaza
Jó szórakozást! 🙂
Judit
Kedves Judit!
Már meg is néztem, és tátva maradt a szám. Egyszerűen hihetetlen!
Köszönöm!
Ylen