Az ötödik napon nekivágtunk Angliának, Londontól észak-nyugati irányba buszoztunk Warwick városka felé, amelynek főutcája csupa-csupa régi, fagerendás házból áll. Csak itt-ott látni vöröstéglás házat is.
Úti célunk egy középkori kastély, Warwick grófjának családi otthona volt, az Avon folyó partján. A kastély, ami inkább egy erődítmény a mi fogalmaink szerint, a grófi birtok közepén áll, óriási várudvarral, várfallal, bástyákkal, rácsos várkapuval, és amerre a szem ellát, dimbes-dombos, erdős táj veszi körül.
Az erődítmény az ország egyik legszebb főúri otthona is. Az eredeti normann erődöt, melynek helyén 915-ben már szász erődítmény állt, és amelyet Arthur király leánya, Ethefelda építtetett, a 14. században újjáépítették, és hatalmas külső falakkal, tornyokkal erősítették meg Warwick grófjai, a nagyhatalmú Beauchamps -, és Nevilles – családok.
A kastély 1604-ben a Greville családé lett, akik a 17. és 18. századokban csodálatos főúri otthonokká alakították a kastélyt.
1978-ban Madame Tussaud’s vásárolta meg a kastélyt, és a csodálatos termekben viaszmúzeumot rendezett be. A középkori helyiségekből kialakított Nagyteremben és főúri lakosztályokban műtárgyak, a családi gyűjtemények hihetetlen gazdagsága tárul fel a látogatók előtt.
Mi olyan korán értünk oda, hogy még nem lehetett bemenni a kastélyba, így az óriási zöld gyepes várudvaron hallgattuk az idegenvezetőt, akinek a kiselőadásához sikerült megint a létező legrosszabb helyet kiválasztani. A lacipecsenyés sátorból dőlő füst kellős közepén adta elő a mondókáját.
Amikor végre beléphettünk a kastélyba, az egész középkori vár élete megelevenedett előttünk.
A termek berendezése, és a viaszfigurák kidolgozottsága lenyűgöző. Minden ruha, cipő, kiegészítő a helyén van. Az istállófiú keze piszkos, ruhája szakadt, kopott, mocskos. Jártunk a kovácsműhelyben, a bognárnál, a gazdatisztnél, a női szobában, a kincstárnoknál, az urak szobájában, akik éppen csatára készültek. Teljesen élethűek az alakok, az arcokon a ráncok, a májfoltok a kezeken, a bőr alatt az erezet. A figurákat körül lehet járni, odaülni melléjük.
Még fokozza az életszerűséget, hogy minden teremben az odaillő hangokat, neszeket játsszák be: pld. a kovácsműhelyben kalapálást, pénzcsörgést a kincstárnoknál.
Az emeleti részen ugrunk az időben, a polgári Anglia otthonában vagyunk, a „Csengetett Mylord?” című filmből ismerős a környezet. Itt vannak viaszból a lordok, a missek, az inasok, és a szobalányok a saját környezetükben.
A selyemtapétás, gazdagon berendezett szalonokban minden eredeti. Úgy van meghagyva, ahogyan az utolsó grófok idejében volt. A hölgyek viktoriánus ruhákban teáznak a kanapén – még az élethű kis sütemények is ott vannak mellettük, az asztalon, A zeneszobában egy viasz úr játszik a zongorán, egy viasz hölgy énekel. A zenei aláfestés a rejtett hangszórókból is megvan hozzá, mintha mi is résztvevők lennénk egy házi hangversenyen.
Az úri szobában kártyáznak az urak, egy másik szalonban híres vendégét fogadja a ház úrnője, egy másik szalonban ruhapróba folyik egy óriási tükör előtt, a könyvtárban három úr beszélget a könyvek fölött. A hálószobában egy inas kikészíti az úr ruháit, egy másik hálószobában fürdőkádat tölt meg vízzel az inas.
A viasz figurák csupa olyan személyről vannak mintázva, aki valaha a kastélyban lakott, vagy vendégeskedett. Mindenkit ugyan nem ismerünk fel, de Churchill látogatását igen.
Mivel majd ezer éve áll a kastély, azóta elég sokan megfordultak benne.
Érdekes a környezet, a régi tárgyakkal /engem egy korabeli tűzoltó szerkentyű bűvölt el a folyosón, az ajtó mellé készítve, hátha kipattan a kandallóból egy szikra/. A kandalló mellett ott van minden, ami a tűzgyújtáshoz kellhet, a könyvtárban a könyvek igaziak, a csodálatos intarziás bútorok, a falakat borító faragott lambériák mindegyike műremek, a függönyök és ágytakarók brokátból készültek, még az ágyakban az ágymelegítő palackok is ott vannak.
Minden olyan, mintha még mindig itt élnének valóban ezek a figurák. Néha kicsit kellemetlen érzés is elfogott, mert olyan volt, mintha leselkednénk, hívatlanul beállítanánk az életükbe.
Sajnos nem volt idő mindent kívül-belül megnézni, hiszen az épület körül egyfajta középkori vidámpark van. A hatalmas kőhajító gép működtetéséről néhány perccel lemaradtunk, és a várfalat sem jártuk körbe, pedig biztosan szép látványban lett volna részünk. Sétáltunk a vár körül, néztük a gyerekeket, akik fakardokkal lovagi tornát játszottak, íjászkodtak, miközben pávák sétáltak, üldögéltek a zöld gyepen.
Átsétáltunk az Avon folyó fölött egy kis kőhídon, és a kastély oldalában, a folyóban megláttunk egy malomkereket. Kíváncsi voltam a vízimalomra, így közelebb mentünk. Akkor lepődtem meg csak igazán, amikor kiderült, hogy a malomkerék nem búzát őrölt, hanem villamos áramot termelt a kastély számára. Vagy talán még most is termel, hiszen a gépház olyan tipp, topp, karbantartott, hogy biztos vagyok benne: minden működőképes állapotban van. Én még életemben nem láttam ilyet, egy saját vízerőművet egy kastélyban.
Egyik legnagyobb élményem volt a kastély, és benne ez a számomra különös gépház. Még megcsodáltuk a rózsakertet, a rengeteg apró rózsával, rózsalugassal, jeges pincével, aztán felszálltunk a buszra.
Folyt. köv.
18 hozzászólás
Kedves Judit!
Örülök,hpgy sikerült bejutnotok és körülnézni a kastélyban!
Rengeteg látnivaló akad ott és környékén,napok
kellenének minddent apróra meglátni!
Nagyon örülök,hogy tetszettek a látotttak!
Szeretettel.sailor
Kedves Tengerész!
Azt hiszem el lehetne nézelődni Angliában egy évig is, nem csak egy hétig.
2001-ben a Warwick kastély bekerült Anglia 10 legfontosabb történelmi épületének és műemlékének rangsorába, egyike a legfőbb nevezetességeknek Angliában. Mi a várbörtönt kihagytuk, nem kedvelem az interaktív ijesztgetést, de a céhes mesterek múzeumi rész, és a polgári miliőt bemutató emeleti rész nagyon tetszett. A környezet csodálatos, és maga a vár is.
Judit
Kedves Judit!
Ezt én is nagyon élveztem. Kit érdekel London, ám egy ilyen vidéki kastélyt szívesen bejárnék kívül-belül. 🙂 Aztán megpihennék ott a rózsalugasban… 🙂
Ábrándozás az élet megrontója… mondá Vörösmarty . 🙂
Nagyon élethűen festetted le a termek berendezését, az alakokat, ruházatukat, sőt még a hangokat is hallani véltem. Élmény volt.
Ida
Kedves Ida!
A Warwick kastély meglátogatása nagyon családbarát program. Rengeteg gyerekes család volt ott, sok érdekes foglalkoztatást kitalálnak a gyerekeknek. Tanítják őket vívni, íjászkodni, lándzsát dobni, lovagolni, mindenhez vannak jelmezek, amikbe be lehet öltözni. Kis lovagok, és kis hercegnők rohangáltak mindenütt. Madarakat röptetnek, lovagi tornát lehet nézni, hatalmas katapult működik, hattyú alakú csónakkal lehet csónakázni az Avon folyón.
Majd ha nagyobbak lesznek az unokáim, utánanézek, hogy nálunk van-e valami ehhez hasonló hely. 🙂
Judit
Kedves Judit!
A leírásról úgy érzem, hogy a sok-sok csodálatos hely között az első helyen állhat ennek a főúri kastélynak a látogatása. A leírás olyan jó, hogy szinte elénk varázsoltál. Én is szívesen megnézném.
Mondhatom, a mindennapi csodajárás után fáradtan pihentetek meg.
Szeretettel olvastam, s várom a követkrzőt is.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Igazán sajnálom, hogy nem lehet fényképeket csatolni erről a nem mindennapi látványosságról, de segít a GOOGLE:
https://www.google.hu/search?q=warwick+v%C3%A1ra&sa=X&espv=2&biw=1366&bih=643&tbm=isch&tbo=u&source=univ&ved=0ahUKEwi44OOC6LHKAhWBfiwKHXfCDckQsAQIOw
Itt egy kicsit Te is megnézheted. Valóban a maga nemében egyedülálló látványosság, és kalandpark is egyben.
Judit
Kedves Judit!
Érdekes, magával ragadó beszámolód számomra még új történelmi ismereteket is tartalmazott.
A szemléletes leírás, olyan érzéssel töltött el, mintha magam is a kastélyban sétálnék.
Szóval nagyon tetszett ez a rész is, jöhet a következő!
feri
Kedves Feri!
Szeretettel várlak a délutáni sétánál is!
Judit
Kedves Judit!
Az ötödik nap délelőttjét is csodálatosan töltöttétek el! Köszönöm, hogy ilyen részletesen leírtad, mert így olyan, mintha én is ott lettem volna. Múlt évben olvastam egy könyvet, amiben Warwick grófja is szerepel, ezért örülök, hogy megismerhettem, milyen is valójában az a kastély. Várom a következő részt!
Matild
Kedves Matild!
Warwick grófjából volt jó sok a történelemben, ahogy a királyi kegyek változtak, úgy cseréltek gazdát a grófságok is. Sokaknak közülük igen nagy hatalma, és fontos történelmi szerepe volt, nem csodálom, hogy irodalmi alkotásokban is felbukkannak.
a warwicki kastély Angliában nagyjából ezer éve, a 11. században épült, így amit mi világtörténelemnek nevezünk, azt voltaképpen javarészt megélte az épület. Volt is lakója bőven, és akad most is – igaz, ma már élő ember csak mint múzeumlátogató vagy ott dolgozó mozog benne.
Mint sok régi épületnek Angliában, ennek is van egy saját szelleme. 17. századi lakója, Sir Fulke Greville (1554-1628) lép ki az őt ábrázoló festményből hűvös éjszakákon, és indul kísérteni. A portréja a szellemtoronyban található. No hol is máshol lenne, ha egyszer ő a szellem. 🙂
Judit
Kedves Judit !
Lenyűgözően mesélsz! Ha egymással szemben ültünk volna és úgy mesélted volna el sem lett volna érdekesebb .
Nagyon figyelmes hallgatód voltam, és még leszek is.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Kedves Zsófi!
Örülök, hogy te is eljöttél velem Angliába! Remélem az előző napokról írtakat, és a későbbi napokról írtakat is érdekesnek találod. 🙂
Judit
Nagyon szemléletesen írod le a látottakat kedves Judit!
Jó érzéssel követtelek benneteket!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy követtél bennünket! 🙂
Kérlek szemlélődj tovább velem!
Judit
Nagyon megnézném ezt a kastélyt. Imádom ezeket a helyeket. Ahogy írod, a valóságosnak tűnik minden ott, épphogy nem mozdulnak a vendégek felé. Nagy munka így élethűen visszaadni a múltat.
Ezen a napon délelőtt sok szépet láttatok. Tovább tartok veled.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Mi a kastélyból csak a szép dolgokat néztük meg, a horror műsorra, ami a pincében folyik nem voltunk kíváncsiak. A várbörtön is nagyon élethű /állítólag túlságosan is az/ oszló hullákat, zsolozsmázó szerzeteseket, kínzóeszközöket és kivégzést ígért, sok művérrel és kínpaddal. Már az első hónapban, amikor megnyitották, tizenkilenc látogató ájult el a borzalmaktól, és az elfogyasztott ebédek sem maradtak sokszor a gyomrokban az undortól. Mi ezt inkább kihagytuk.
Örülök, hogy velem tartasz! 🙂
Judit
Kedves Judit!
Még a rosszullétet is bevállalnám, ha láthatnám ezt a kastélyt. Kedvenceim a középkori és újkori várak, kastélyok. (Örültem az általad megadott linknek, meg fogom nézni.)
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Hát én nem vállaltam be a rosszullétet, de itt tudsz olvasni róla, hogy milyen horror műsoron lehet részt venni a pincében:
http://kenderke.blogspot.hu/2013/02/kinzokamra-es-egy-szelet-kivalo.html
Jó szórakozást!
Judit