Anyósom az tudja

Néhány napja hazafele tartván hallgatom az egyik kedvenc műsorom éjféli ismétlését, ahol egy hallgató elejtett gondolata talán sokaknak okot adhatott némi emlékezésre.
A mondat így hangzott:
-Kíváncsi lennék, hogy a Hofi most mit mondana erre.
Rögtön elém vetítődött az a néhány előadás, melyen magam is azok között szerencsések között érezhettem magam, aki bejutott a „Hofira”.
Gondolataimban kutakodva ráeszméltem, hogy már négy éve átköltözött az égiek országába, hogy ott is teljesítse azt, amire hivatott volt köztünk.
Sajnos azon szerencsések között tartom magam számon, aki láthatta az utolsó előadását is. Sokadszor nevettem a:
– Mi jobb a sörhasnál? A pizza hát- poénon, pedig ezerszer hallottam, de úgy senki más nem tudott viccet mondani, mint Ő.
Sokoldalúsága számomra lenyűgöző volt. Énekelt, zenélt szórakoztatott, és … furcsa ezt kimondani, de időtlent alkotott. Időtlent több értelemben is. Egyrészt még ma is nagyon népszerű szinte valamennyi száma, bizonyíték erre, hogy kevés csütörtöki kabaréból marad ki, másrészt, ami szerintem elgondolkoztató lehet egyeseknek, és mindannyiunknak azaz, hogy az öt, hat, esetleg tíz évvel ezelőtti poénjai hát bizony jó százalékban még ma is aktuálisak.
Hogy is mondja a vadászkutya dalában:
-Az igazságból elveszett az „i”.
De ne búslakodjunk, hiszen megtanultunk lazítani, meg el is szabtunk dolgokat, telegyömöszöltük a falat dugóval, majd sepertünk egy kis utcát. Amire beesteledett beültünk a Hoféliára, vagy az Élelem bérére, rosszabb esetben a televízió elé és nevettünk, nevettünk, nevettünk.
Gyakorlatilag azt hallottuk ami az élet, csak valahogy máshogy éltük meg, olyan…. Hofisan.