Háború vagy béke? Persze, hogy békét akarunk, micsoda kérdés? De ha a csúnya és gonosz ellenség megtámadja a hazánkat? Akkor harcolunk, az utolsó csepp vérig! De a háborúban lerombolják a házadat, megölik a fiadat, megerőszakolják a lányodat. Jól van, na, akkor mégis béke. De ha egy idegen zsarnok ül a nyakunkra, és kiszipolyoz? Azt már nem, akkor legyen harc! Ne beszélj mellé, mondd meg világosan, háború vagy béke? Melyik a jobb?
Nem könnyű válaszolni, és a Kr.e. 5. században sem volt az, amikor csak nem akart véget érni a peloponnészoszi háború. Az athéniek egy része azt mondta: Emberek, ne hagyjuk, hogy a spártaiak győzzenek! Mások belefáradtak a küzdelembe, és elegük volt az öldöklésből. Hát nem sokkal jobb enni-inni, cicalányok és cicafiúk társaságában élvezni a zenét?
Arisztophanész (Kr.e. 446-386), az athéni darabgyáros, a békekötést szorgalmazta, és mivel hatékonyabb eszközei nem voltak, megírta az Akharnabeliek című vígjátékot, a békeidill magasztalását.
Ma már nehéz megérteni, miért rettegtek annyira Arisztophanész csípős nyelvétől, de akik részt vettek Kr.e. 425-ben, a Lenaia ünnepségen, bizonyára értettek minden poént.
Milyen ez a színdarab, amely elnyerte az első díjat? Hát, furcsa. Ma is nevetünk, ha jó színészek bohóckodnak a színpadon, de nem igazi komédia ez, inkább csak komikus jelenetek füzére. Fő értéke az aktualitás volt, vagy milyen lehetett a többi?
Dikaipolisz a főszereplő, nem is titkoltan maga Arisztophanész. Torkig van a háborúval, szeretne már hazamenni a falujába. A piactéren nagy csődület van, Dikaipolisz azonban hiába várja a békekötés hírét. Megjelennek az akharnabeli szénégetők, ők a kórus. Fellép Amphiteósz, aki Démétér istennő fiának mondja magát, és nyolc drachmáért különbékét ajánl Dikaipolisznak. A megfáradt harcos boldogan fizet, de a szénégetők nem értenek egyet. Szívből gyűlölik a spártaiakat, akik feldúlták a falujukat. Dikaipolisz túszul ejt egy kosár faszenet, aztán meggyőzi a kórus felét. Az akharnabeliek összeverekednek, és csak az athéni generálisnak, Lamarkhosznak sikerül lecsillapítani őket, aki történelmi személy, és véletlenül éppen a szomszédban lakik.
Szénégetők meggyőzve, Dikaipolisz arra használja fel a különbékét, hogy vásárt rendez Athénban. Felvonulnak a komédiák szokásos szereplői, például egy éhező megarai kereskedő, aki fokhagymáért és sóért adja el a malacoknak álcázott lányait.
Az utolsó felvonásban kerül sor a leghíresebb jelenetre. Dikaipolisz és Lamakhosz párhuzamosan készülődnek, az egyik egy piknikre, a másik a háborúba.
Lamakhosz fegyvereket hozat, Dikaipolisz egy nagy kosarat.
Lamakhosz: Hozzatok sóval eldörzsölt kakukkfüvet!
Dikaipolisz: Töltsétek meg a kosarat hallal, fenyőrigóval, vadpecsenyével!
Lamakhosz: Rabszolga, ott lóg a lándzsám, nyújtsd ide.
Dikaipolisz: Rabszolga, ott lóg a kolbászom, nyújtsd ide.
Lamakhosz: A pajzsom!
Dikaipolisz: A sörös kriglim! – stb.
Végül hazaérkeznek a hősök, a sebesült Lamakhoszt két katona támogatja. Dikaipolisz részegen tántorog, karján két táncosnővel.
Általános vidámság, egyedül Lamakhosz szenved.
Persze a dolog mégsem ilyen egyszerű, mert hamar vége lesz a vidámságnak, ha nincs, aki legyőzze a spártaiakat.
Most akkor döntsük el, hogy mi legyen: béke vagy háború?
1 hozzászólás
Szia Müszélia! 🙂
Helytelen, hogy itt üzenek, de hátha könnyebben megtalálod, mint a Fórumon.
"Müszélia, írtam neked mindkét címedre az iroklub@napvilag.net mail-ről.
Remélem, kívülről olvasod ezt az üzit! 🙂
Ha véletlenül nem kaptad meg a levelet, akkor az előbbi postafiókba küldj egyet! :)"
Te jössz. 🙂
Szeretettel: Kankalin