Sajnos a munkámból adódóan napi 4-5 órát kell autóznom javarészt városi körülmények kö-zött. Ilyenkor rádiózom, és figyelek. Figyelem a körülöttem haladókat. Igen nem nyelvbotlás, mert a ma már ne lepődjön meg senki, ha egy kertvárosi lámpa előtt várakozva nemcsak egy kerékpáros, vagy egy motoros kerül a jobb oldali tükréhez életveszélyes közelségbe.
A napokban meglepetten vettem tudomást arról, hogy a hátam mögött hosszabb ideje türel-metlenkedő felsőosztályos terepjáró tulajdonosa somogybabodi emlékeit felelevenítve gázolt át néhány téli álmát alvó bokron csak azért, hogy néhány másodperccel hamarabb kanyarod-hasson rá az áhított útszakaszra.
Ilyenkor úgy megkérdezném a tisztelt vezető urat, hogy hova a búbánatba siet ennyire? Mi az a rendkívül fontos dolog, ami perceken múlhat? Amennyiben ilyen sietős, akkor miért nem indul úgy el, hogy ne kelljen kapkodva, mások testi épségét veszélybe sodorni?
Miért formáljuk saját szánk ízére a szabályokat? Miért gondoljuk magunkról, hogy tévedhe-tetlenek, és sérthetetlenek vagyunk?
Szeretném minden közlekedőnek felhívni a figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy az esetek legnagyobb részében a vétlen sérül meg, kerül kórházba, jár hosszadalmas kezelé-sekre. A vétlen családja szembesül a tragédiával, él át végtelenül hosszúnak tűnő operációkat, aggodalmas napokat, hónapokat. Mi meg szenvedünk a kórházban. Kínlódunk testileg és lel-kileg egyaránt. A vétkes, pedig ebből mit sem érez. Talán fel sem fogja egy szombati buli után mit csinált.
Villantsunk a haverok előtt a fater kocsijával! Hú de megy!
– … de Géza meg is tudsz vele állni?
Egész kis könyvtárt népesíthetnék be, ha papírra vetném az élményeimet. Néhánynak azért már adtam címet.
A vétkes konténerszállító vasrúddal fenyegeti a vétlen Marutist. (krimi)
Kamikaze taxisok a forgalommal szemben.(akció)
Hogyan parkoljuk le kocsinkat három autó helyére?(ismeretterjesztő)
KRESZ, ahogy én látom. (nekünk dráma, neki vígjáték)
2 hozzászólás
Érdekes témát vetettél fel. Mostanában én is sokat járok autóval. Kisteherrel, ami nem gyorsúl olyan jól, és töbnyire ugyanazon az útvonalon. Félelmetes előzéseket, és bámulatos önjelőlt halhatatlanokat véltem felfedezni az utakon. Az M0 Biatorbágy-M5 ös szakaszát sajna napjában kétszer is végig kell szántanom. Egy-egy baleset órákra képes megbénítani ott a forgalmat. Tragikus a mai magyar közlekedés a városokban, és a forgalmasabbfőutakaon a városokon kívűl. A minap a 4 -es úton kellett töbször is a fékre lépnem, ha nem akartam egy frontális karamból vétlen áldozata lenni a szemből érkező, szabálytalanúl előzővel.
Katasztrófa ami az utakon van, és félelmetes, hogy mennyire tehetelenek azok a szervek, akiknek a problémát meg kellene oldani.
A dzsipes fickó egyértelműen tapló. Szegény bokrok. D: 🙂
A mindenféle magyar problémamegoldó szervek az esetek igen nagy hányadában igen tehetetlenek.
Amúgy nem tudok vezetni, és nem is fogo még jó darabig, mert ismerem annyira magam, hogy tudom, biztosan becsúszna egy/több, akár végzetes baki.