Artifex et Artibus

A művészet és a művész két elválaszthatatlan dolog. Az egyik a másik nélkül sosem létezne, azonban néha az egyik elhagyja a társát és próbál megélni magából. Ez néha sikerül, néha pedig nem. Sok minden befolyásolja a különválást. Ilyen például az a kor, amiben a művészet megszületik, amibe beleszületik. Hiszen nem mindegy, hogy ókori vagy jelenkori az a mű amit olvasunk, nézünk vagy esetleg bármi más módon érzékeljük a művészetet-
De mi a művészet és a ki a művész? „A művészet a természet megszentelése, a természeté, mely mindazoké, akik örülnek az életnek.” – állítja M. Denis. Valóban, a művészet egy olyan dolog ami megszenteli a természetet. Legalábbis gazdagítja az embert. De hogy csak annak jár ez a fajta gazdagodás, aki örül életnek? Biztosan nem, főleg nem a mai depressziós világban, hol minden arról szól, hogy milyen nyomorult vagyok én. Az ember sajnálja magát, felemeli, felmagasztalja jelentéktelen gondjait, melyek amúgy is maguktól elmúlnának. Ilyenkor jöhet szóba a művészet, mint egyfajta gyógyszer, mi kigyógyítja az embert a bajából és megerősíti őt, hogy igen is van értelme az életének. Ilyenkor a művészet nem egy boldog, életvidám embert fog meg, hanem egy szomorú, magányos embert. A fent említett definíciót az előbbi gondolkodás mód alapján így lehetne megfogalmazni: A művészet a természet megszentelése, a természeté, mely mindazoké, kik vágyakoznak eme megszentelt állapot után. És eme megszentelt állapot előremozdítója nem más, mint a művészet, ki a művészen keresztül kinyilvánítja az ő „szentségének” terveit. A művész tehát nem más, mint egyfajta médium? A szó szoros értelmében nem, hiszen a médium feladata a másik világ által elmondott üzenetek pontos átadása. Ezzel szemben a művész a művészet szelleme által sugalmazott dolgot nem úgy adja át, mint ahogy azt érzi, hanem beleviszi saját érzelmeit és a vele megtörtént dolgokat is. Ennek függvényében a művész egyfajta írnok, aki a maga kicsi szobájában másolja az eredeti iratokat és megesik vele, hogy néhány szót módosít rajta, vagy akár az egész iratot átírja.
Összességében a művész és a művészet nem létezik egymástól függetlenül. A művek amelyek íródnak sugalmazott művek, melyeket a művész keze jegyez le. Azonban nem mindegyik sugalmazás jó, hiszen, mint ahogy a világban van jó és rossz, úgy a művészetben is van jó és rossz. Az pedig, hogy ki melyik művészeti világra hallgat az a saját döntése, hisz senki nem parancsolhat az embernek, hogy a művészet világos részét olvassa és ne a sötétet. A döntés mindig az olvasó kezében van!