2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    Cikkek

    ATTILA, a kertész

    Horák Andrea KankalinBy 14 hozzászólásUpdated:556 megtekintés

    A magyar költészet napján…

    Hosszabb méltatásra készültem, mégis megfékeztem a tollam, mert úgy éreztem, hogy a tavalyinál hitelesebben nem tudom elmondani, mit adott nekem, mit jelent számomra József Attila. Most röviden fejezem ki tiszteletem, alatta pedig mellékelem róla szóló, személyes indíttatású írásomat.

    Száztizenhét évvel ezelőtt – 1905. április 11-én – Ferencvárosban felsírt egy kisfiú. Világra jöttével a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja született meg. 1964 óta születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját.

    A sors nem volt kegyes hozzá, súlyos lelki terheket cipelt egészen kicsi korától. Rövid, harminckét évre szabott életét végigkísérték ezek a traumák.
    Mélyszegénység, nélkülözés, otthontalanság, árvaság, súlyos betegségek, meg nem értettség, kitaszítottság, viszonzatlan szerelmek, gyötrő szeretetéhség, társadalmi igazságtalanság elleni lázadások, lázítások kifejezésre juttatása jellemzik költészetét.
    Költőóriás, aki rendkívül érzékeny, sebezhető ember volt. Szebb, teljesebb életre vágyott, igazságosra, ennek – hol nyíltan, hol burkoltan – hangot is adott költeményeiben.
    Nemzedékeken ível át verseinek üzenete, melyek lázadásain kívül arról is szólnak, hogy a léleknek szüksége van táplálékra: szeretetre, mert szeretet nélkül az ember elveszik az útvesztőkben. Megsemmisül, legyen birtokában bármilyen hatásos fegyver.

    Kiváló kertésznek bizonyult. Amit elültetett, annak a mai napig szedegetjük termését, és még sokáig virágoznak fái, örök életük garantált.
    Most egy szelíd, ám elgondolkodtató verset hoztam tőle. Nagy kedvencem megzenésített változatával együtt – egy reményteli sóhaj a zavaros világban.

    JÓZSEF ATTILA: KERTÉSZ LESZEK

    Kertész leszek, fát nevelek,
    kelő nappal én is kelek,
    nem törődök semmi mással,
    csak a beojtott virággal.

    Minden beojtott virágom
    kedvesem lesz virágáron,
    ha csalán lesz, azt se bánom,
    igaz lesz majd a virágom.

    Tejet iszok és pipázok,
    jóhíremre jól vigyázok,
    nem ér engem veszedelem,
    magamat is elültetem.

    Kell ez nagyon, igen nagyon,
    napkeleten, napnyugaton –
    ha már elpusztul a világ,
    legyen a sírjára virág.

    1925. április

    Bízom benne, hogy azok a virágok nem a világ sírjára kerülnek, hanem az élőket gazdagítják.


    Képek – Pinterest (saját szerkesztés)

    ATTILA és én (ahogy közelembe férkőzött):
    https://iroklub.napvilag.net/iras_distinct/67668

    Share.

    14 hozzászólás

    3. black eagle on

      Szervusz, Kankalin!

      Újraolvasva ezt a rövid jegyzetet, az jutott eszembe, hogy Te is kertész vagy. Nemcsak irodalmi munkásságod kapcsán, nemcsak pedagógusi, gyógypedagógusi pályafutásod kapcsán, s nemcsak mint édesanya, de úgy általában is, pusztán alkatilag. Mindig ott vannak nálad "kis kerti eszközeid", hogy rendet tarts, ápolj, építs, szépíts, ültess, örökíts, hagyományozz. Mi sem tanúsítja ezt hűebben, mint fenti megemlékezésed, s a közöttünk végzett tevékenységed. Tudom, Te itt most József Attiláról szóltál, s talán nem ildomos, hogy én meg rólad szóljak, de isten bocsássa meg, nekem ez jutott az eszembe. Mindannyian hálásak lehetünk József Attilának, de ő is hálás lehet neked.

      Laca 🙂⚘

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Laca! 🙂

        Zavarba hoztál. 🙂
        Nem biztos, hogy mindenki úgy látja, mint te, de való igaz, igyekszem az adódó helyzetekből a legjobbat kihozni. Lehet, hogy sokan nehezményezik őszinteségemet és azt, hogy magasra teszem a lécet. Úgy tartom, hogy mindenkiből elő kell csalogatni a tartalékokat. Ilyen vagyok pedagógusként is. Nem elégszem meg félmegoldásokkal, a "követelek, mert tisztellek" elvet követem megnyilvánulásaimban.
        Ami József Attilát illeti, nagyon közel áll hozzám. Szívesen beszélgettem volna vele, talán részt vettem volna gyógyításában is, és érdekel a szonettkoszorúja. Nem volt idegen számára a kötött verselés.
        Én mindenképpen hálás vagyok műveiért, mert sokat tanulok tőle – minden szempontból.
        Köszönöm neked ezt a szép véleményt. Jólesett szembesülnöm azzal, hogy mit gondolsz rólam.
        Örülök, hogy tetszett ez a személyes emlékezés, és ilyen gondolatokat indított benned. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Kedves Attila bá'! 🙂

        Elolvastam, döbbenetesen jó, nagyszerű írás Tőled, 1990. április 11-én.
        Köszönöm, hogy megosztottad ezt a linket, mert úgy érzem, gazdagabb lettem cikkeddel. Olyan érzésem is támadt, mint amikor a történelem ismétli önmagát.
        A záró idézet József Attila tanításáról nagyon igaz. 🙂
        Én is mindenkinek ajánlom.
        Köszönöm szépen azt is, hogy velem tartottál a megemlékezésben. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

    6. Kőműves Ida on

      Szia Kankalin!

      Valóban, kiváló"kertész" volt. Csak azt nem értem, miért halnak a "kertészek" nálunk oly korán? Petőfi, Radnóti, Ady, József A. … Sorolhatnánk. Jó, hogy műveik bennünk élnek, s tovább adjuk, szinte kézről-kézre, s így viszont halhatatlanná lesznek.
      Szép ez a kis rövid megemlékezésed a nagy "kertészről". Jó, hogy írtál róla. Köszönöm!

      Szeretettel,
      Ida

    8. hundido on

      Szia!
      Remek írás, megemlékezés József Attiláról. Igaza van Lacának. Kertész vagy a javából! Minden szempontból. Irányt mutatsz, terelgetsz, nevelsz, segítesz…Te is amit elveteményezel, azok az apró magok kikelnek, előbukkannak itt-ott, és az értők viszik tovább. Mi, akiknek sokszor segítesz, a tanítványaid, gyermekeid. Üdv hundido

    Leave A Reply