Nagycsütörtök éjszakája az árulások roppant ideje. Megborzongat és megrémít bennünket Júdás és Péter viselkedése, ám mégis azt sejtjük, hogy Júdás árulása és Péter Krisztus-tagadása nélkül csonka volna a passió. Vajon mi lehet az oka ennek a felzaklató, frivol érzésnek? Mitől van az, hogy Júdás szerepét, viselkedését sokszor szükségszerűnek ítéljük, azt gondolván, hogy árulása nélkülözhetetlen: nélküle semmi sem történhetett volna úgy, ahogyan történt? És miért van az, hogy Péter tagadását többnyire elfogadjuk és megértjük? Ennyire romlottak lennénk? Vagy ennyire tisztában vagyunk emberi esendőségünkkel? Álszent, aki azt hiszi, hogy megértésünk oka rejtőzködő emberségünk. Nem. Korántsem. A két árulóval szembeni érzéseink titka inkább abban kereshető, hogy Jézus mindkét árulást megmondta előre, s ezzel szinte fel is mentette az árulókat: előre megbocsájtván gyengeségüket. Jézusnak ebből a két kinyilatkoztatásából tudjuk, hogy az árulás – tehát a másik elárulása vagy megtagadása -, sőt Jézus elárulása és megtagadása nekünk is megbocsájtatik. Ha végigtekintünk az életünkön, egy szempillantás alatt belátjuk, hogy mi sem vagyunk különbek a két tanítványnál. Sőt! Árulók vagyunk mindahányan! Árulók vagyunk, de el is árultatunk mind, kivétel nélkül. Ahogyan Ádám és Éva viselkedett az Istennel, ugyanúgy viselkedünk mi is. Az Istennel is, egymással is. Minket is megkísért mindig az eredendő bűn, az árulás bűne, s folyton elbukunk.
Amikor Jézus előtt nyilvánvalóvá lett, hogy eljött az ő órája, akkor egyszercsak felállt az asztaltól, s mindenki ámulatára megmosta tanítványainak lábát. A pusztai népeknél a lábmosásnak különös és misztikus jelentősége volt: a vendég, a vándor lábát a gazda (vagy a gazda szolgája) megmosta, s csak így mehetett az be annak házába. Így alkothattak egy közösséget. Talán mondhatjuk így is: egy házközösséget. Képletesen itt is erről van szó. Mert figyeljünk csak jobban a szövegre! Jézus abban a pillanatban áll fel az asztaltól, amikor az ördög belesúgja Iskariótes Júdás szívébe az árulást. Krisztus a gazda, a tanítványok a vendégek, akiknek tisztán kell bemenniük a gazda házába, a megalakulásra váró egyházba. Mert Jézus ezen az éjszakán valójában egyházat alapít, hiszen azt mondja az övéinek, amikor az utolsó vacsorát az úrvacsora szentségévé emeli: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. De nem csak egyházat alapít, hanem a lábmosás gesztusával egyértelművé teszi, hogy a bűnöktől csak általa tisztulhatunk meg teljesen. Mert ha meg is tisztulunk a hit által, az ő aktív közreműködése is kell ahhoz, hogy teljesen tiszták lehessünk. Nekünk is meg kell, hogy mossa a lábunkat! Mit mond a feszengő Péternek? „Ha meg nem moslak téged, semmi közöd nincs énhozzám.”Érezzük ugye, hogy az árulástól, az eredendő bűntől való szabadulásunk csakis általa lehetséges?
De van itt még valami, ami semmiképpen sem kerülheti el a figyelmünket! Jézus arra is felszólít bennünket, hogy mi is mossuk meg egymás lábait. Szinte kimondván ezzel azt, hogy „a hit személyes ügy ugyan, de nem magánügy.” Akinek hite van, annak adnia kell abból másoknak! Segítenünk kell egymást, hogy meg tudjunk állni a hitben! Miért? Mert esendőek vagyunk és hajlamosak az árulásra. Még önmagunk elárulására is.
Nagycsütörtök éjszakáján új szövetség köttetett az Isten és az ember között. Ennek a szerződésnek a preambuluma maga a lábmosás. Tartalma pedig a következő: „Új parancsot adok néktek, hogy egymást szeressétek, s mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” Ezt a szövetséget, ezt a szerződést pecsételi meg Jézus értünk kiömlött vére.
Betartjuk mi ezt a szerződést? Aligha. Ugye, mindenkinek ismerős Pilátus felelősség-hárító, képmutató kézmosása? Ne ez legyen a példa! Ahhoz, hogy az Istennel kötött szerződés számunkra is élő legyen, meg kell mosnunk minden lábat, mely elibénk hoz egy másik embert, egy másik árulót. Mert ő is elárultatott.
12 hozzászólás
Aki becsapja családját,meglopja barátait "felelősség-hárító, képmutató" viselkedéssel,annak milyen erkölcsi késztetése van fejedelmi többest használni?!Akárcsak elemzést írni az "árulásról",azelőtt,hogy "lábat mosott"volna.
Fazekas István,betartja Ön,Maga,Te ezt a szerződést??Hány "lábat" mosott meg árulása,tolvajlása után?!
Hány embertől kért bocsánatot lopása,csalása után?
Alighanem egytől sem!
Miért nem ír elemzést a saját árulásáról? Akár "Fazekas István 100milliós árulása" címmel,biztosan több komment érkezne és az oldal is látogatottabb lenne!
Kedves Olvasó! Köszönöm, hogy elolvasta írásomat! A méltatlan és szándékosan bántó felvetésekre Jézus Krisztus szavait ajánlom figyelmébe:"Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok." "Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." Ajánlom Seneca egyik gondolatát is: "A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat." Sorait pedagógiai célzatból meghagyom, hogy a Napvilág olvasói láthassák, milyen a szakmai irigység. Mert szavai mélyén az pukkad, az sáppadozik. Az igaz versek aranyfedezete a megélt élet. Ezt is szemlélteti most ez a párbeszéd. A negatív reklámot külön köszönöm, ezzel csak Elvíra című drámámnak csinál hírverést, melynek alapötletét a velem szemben álló uzsorások adták: akik nem barátaim, hanem vérszívóim, parazitáim voltak. A könyvet a Felsőmagyarország Kiadó jelentette meg.
"…akik nem barátaim, hanem vérszívóim, parazitáim voltak". Amíg kérte,amíg kapta,amíg adták addig barátok,amikor kérik akkor uzsorások?Képmutató,felelősség-hárító értelmezés.
Olyan ember,aki rácsok között tölt több hetet-köztörvényes események miatt-,az meg pedagógiai célzatból ne okítson.Az igazság nem méltatlan és nem bántó.Csak annak aki hazug,képmutató.Annak igen,mert lelepleződik árulása.Még akkor is,ha könyvvel bizonygatja tisztaságát.
Kedves Olvasó!
Az igazság úgy látszik, Önnek fáj, mert ha nem fájna, nem ordítana. És nem bújkálna álnevek mögé! Látja, ilyen a szakmai irigység! Megjelent az Elvira, és Ön már aludni sem tud. Egyébként az itt mutatott viselkedésére mondja Varro: "Canis sine dentibus latrat."
További kellemes olvasást!
Fazekas Úr!
Ön alkotó,én olvasó vagyok,vagyis nem szakmabeli.Egy,azaz egy írásához fűztem véleményt,és azt is inkább az alkotó oldaláról közelítettem meg.Szakmai irigységről beszélni meg badarság,elterelés.Mint régen,az átkosban,ahol a hibákért a kapitalizmust vagy a négy évszakot okolták a saját alkalmatlanságuk helyett.Manapság,ha valakit "árulással" illetnek,esetleg lelepleződik,akkor a valaki azt politikai támadásnak tartja,szakmai irigységgel vagdalkozik.Ön ezt tette,ezt teszi.
Azt,hogy már másodszor reklámozza saját könyvét a komment apropója kapcsán szánalmasnak tartom.
Az igazság bizony fáj,és annak következményei is fájdalmasak,de Önt ez nem érdekli,csak terel és terel.
Kedves Olvasó!
Igazán jó lenne, ha a magánjellegü levelezést nem itt folytatná tovább. Nem gondolom, hogy itt szükség volna erre.
Tisztelettel:Selanne
Kedves don Fülig Jimmy!
Tudom, hogy Ön nem alkotó, hiszen ismerem személyesen. Éppen ezért azt is tudom, hogy nem is olvasó, bár annak regisztrálta magát.
Mégis azt mondom: szakmai irigység ez a megnyilvánulás.
Van Senecának egy mondása: "Auribus frequentius, quam lingua utere."(Gyakrabban használd a füled, mint a nyelved.)Emlékezzen csak Péter Pali bácsi egykori szavaira!
Kedves Selanne!
Nem gondolom,hogy magánjellegű beszélgetést folytattam volna.Azt se gondolom,hogy ilyen vagy hasonló jellegű hozzászólásoknak nincs helye.Az alkotás helyett az alkotóról írtam kommentet,de az alkotásával összefüggésben.Gondolom ez nem tilos.
Tisztelettel:
don Fülig Jimmy
Amikről itt szó esett, arról szól a Veszteségek balladája című versem is.
http://iroklub.napvilag.net/iras/27495
Amiről itt szó esett, arról szól a Veszteségek balladája című versem is.
http://iroklub.napvilag.net/iras/27495
Nem tilos, persze, hogy nem tilos az alkotás helyett az alkotóról írni kritikát, de minek? Nem számít ki vagy, mi vagy, csak az számít, amit írtál, az jó-e, vagy rossz. Szoktam idézni Oscar Wide-ot: nincs olyan, hogy erkölcsös könyv, vagy erkölcstelen könyv, csak jól megírt, vagy rosszul megírt könyv van. (Nem teszem idézőjelbe, mert nem pontos) Fazekas Istvánra lehet mondani akármit, igaz, vagy nem igaz, -érdektelen. Az Olvasó, a műről mondjon bírálatot, ha tud, egyedül az, az érdekes! -én
Kedves Bödön!
Köszönöm ezeket a sorokat! Azt hiszem, tiszta lelkiismerettel kijelenthetem: nem az ördög ügyvédje szólt most tebelőled.
Szeretettel:
István