Csodálatos, madárfüttyös májusi délután. Ilyenkor semmi más nem esik olyan jól, mint pár óra a szabadban, élvezni a nap melengető sugarait. A zöld lombok engem is kicsalogattak a közeli parkba. Egy padra telepedtem, élveztem a virágzó akácfák édes illatát. Ekkor megszólalt egy mobiltelefon. Akaratlanul is a zsebemhez nyúltam, de készülékem némán lapult a lakáskulcs mellett. A többi ember is hasonlóan cselekedett, ám a csörgés kitartóan folytatódott. Kicsit mérgelődtem, hogy a technika zaja elrontja a természet varázsát, de nem törődtem vele, figyelmemet a zöldellő pázsitra irányítottam. Merengésemből ismét a telefon riasztott föl. Körülnéztem, de nem láttam, hogy bárki is reagált volna erre a hangra. Felálltam, és a lágyan csörgedező patakhoz sétáltam. Az elmúlt napok esőzéseitől megduzzadt mederben vidáman pancsoltak a tőkés récék. Szárnyát csapkodva, sajátos vízen futással menekült egy szárcsa egy harcias gácsér elől. Tovább ballagtam a sárga színben pompázó mocsári nőszirmok felé, amikor ismét meghallottam a telefont, most már sokkal közelebbről, jóllehet nem tartózkodott senki sem a parknak azon a részén. Feltűnt, hogy a csöngetés valahonnét fentről jön. Talán gyerekek másztak a fára, és ott szól a telefon? Felnéztem, és egy apró madarat pillantottam meg az ágon. Boldogan csicseregve köszöntötte e kedves évszakot. Megfejtettem a mobiltelefon titkát, de felfedezésemtől elszégyelltem magam. Ennyire rabjává tett volna a technika, hogy már fel sem ismerjük a természetes hangokat? Egy kedves madárdal már nem is madárdal, hanem egy telefon csengőhangja? Ma már olyan fejlett eszközök állnak rendelkezésünkre, amelyek élethűen utánozzák az eredetijüket. Talán kézenfekvőbb lett volna, ha egy madárhangon megszólaló telefon hallatán keresni kezdem a rigót, de velem az ellenkezője történt, az igazi csiripelést véltem művinek. Rousseau híressé vált mondata jutott az eszembe:
„Vissza a természethez.” Most jutott el igazán a tudatomig, hogy a civilizáció nemcsak előnyt, hanem hátrányt is jelenthet. Ismerjük-e a körülöttünk lévő állat- és növényvilágot? Érezzük-e azt, hogy mi is felelősek vagyunk egy-egy állatfaj kipusztulásáért? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések merültek föl bennem, miközben a madár csak énekelt önfeledten. Aki csak egyszer is látott már szomjazó őzet vizet kortyolgatni a hegyi patakból, látta a pisztrángok vidám játékát, talán nem mossa mosószerrel autóját éppen annak a pataknak a partján, szennyezőanyagait beleeresztve.( Más pataknál sem!) A kismadár hangja azóta is elkísér, és ha hallom a boldog csivitelést, már nem nyúlok egyből a zsebembe, hogy válaszoljak a hívásra.
22 hozzászólás
Szia Kedves Rozália!
Nagyon-nagyon fontos dolgot fogalmaztál meg ebben a cikkben! Kifejező az írásod; miközben olvastam, nosztalgiáztam egy kicsit, és visszagondoltam a kedvenc erdőmre, a debreceni Nagyerdőre… (távol lakom már onnan), bár tudom, a Te írásod egy másik helyről szól. Képes vagy meglátni a szépet, az igazán lényeges dolgokat, és igen, jogosak a kérdéseid! Remélem, mielőbb eljön az az idő, amikor mindenki figyel majd a természet épségére!
Szeretettel: barackvirág
Köszönöm, hogy itt jártál, Barackvirág! Én is remélem, hogy eljön az idő, amikor az emberek fontosnak találják a környezetüket.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
A természet, a környezet szeretete ma bizony létfontosságú kérdés. Az nem baj, hogy összetévesztetted a madéréneket a mobil hangjával, a baj az, hogy ha ez így megy tovább unokáink már a madárfüttyöt nem fogják ismerni. Nagyon tetszett a cikked, szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm a hozzászólásodat, Zagyvapart! Milyen borzasztó lenne, ha unokáink nem ismernék a madárfüttyöt. Sivár lenne az élet nélküle.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Először jót mosolyogtam írásodon, ám aztán elgondolkodtam azon, mennyire igazad van… Én mégis jobban szeretem a természet hangjait utánzó mobilhangokat, mint pl. a géppuskaropogást imitálót:) Mindamellett a csattanó meglepett, erre nem számítottam:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Egyetértek veled, inkább csicsergés, mint géppuska. Köszönöm a véleményedet!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
A mi házunk előtt egy nagy vadgesztenyefa áll. Reggel a madarak zenéjére ébredünk, ha éppen nem harangoznak. Jó volt olvasni írásodat elgondolkodtató a vége.
Barátsággal Panka!
Köszönöm szépen, kedves Panka! Madárfüttyre ébredni nagyon jó.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália, nagyon tetszett az írásod. Magam is természet járó vagyok, bár én a vizpartot járom és látnom kell, hogy válik szemétlerakóvá, hogy az emberek mennyire nem törödnek a természet tistaságával és ez elszomorít. De azért még van szép is, például a kiskacsák, kishattyúk, csodaszépek. Örülök, hogy olvashattam az írásodat.
Üdv: József
Köszönöm, kedves József! A vízpart is csodálatos, ha vigyázunk rá. Igen, a kiskacsák, hattyúk gyönyörűek.(A hattyúk mindig veszekedni akarnak a kutyámmal, pedig ő nem is bántja őket.)
Szeretettel: Rozália
Ez remek cikk, mert felhívja a figyelmet az értékesre. Szívből gratulálok, kedves Rozália: Colhicum
Köszönöm szépen, kedves Colhicum!
Szeretettel: Rozália
Szia!
Csodálatos természetet, és néhány fantasztikus órát sűrítettél bele cikkedbe. Amiről szól, az valóban nem gond. Probléma. Én mégis inkább az élőlények iránt érzett szeretetedet olvastam ki belőle. Az említett madárhangot, illetve mobilhangot nem ismerem. Az én mobilom alapvetően telefoncsörgésekre van állítva, szerencsére ritkán szólal meg, és én is csak a legszükségesebb alkalmakkor használom. Nekem nem kell attól félni, hogy a fülemre nől:-))) Hasznos találmány, de jó lenne tudni, hol a helye, s mi a fontos az ember életében. A technika értünk van emberekért, de nem pótol semmit, csak kiegészít. Nekem ezt üzente a cikked. Nagyon gratulálok!
:-)))
Köszönöm szépen, kedves Artur!
Igen, nagyon szeretem a természetet, és aggódom, hogy nem vigyázunk rá eléggé.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
A dús természet öle számomra a gyermekkoromat idézi, gyönyörű volt s értéke kifejezhetetlen.
Élvezet volt olvasni, hogy cikked minden szavából árad az élőlények szeretete.
A felvetett problémát én inkább úgy magyaráznám, a mai technika már olyan fejlett, hogy megtévesztően képes visszaadni a természet hangjait -, ez nem annyira eltávolodás, mint inkább közelítés az eredetihez.
Ahol most lakom, rengeteg fa és bokor található, így szerencsére madarakban sincs hiány. Arra lettem figyelmes, némely rigó képes a riasztók, szirénák és hasonló szerkezetek hangjának igen élethű utánzására. Medlepő, de többször is fültanuja lehettem.
Cikkedhez gratulálok!
Szeretettel: Ria
Kedves Ria!
Az állatvilág csodálatos, a rigókat nagyon szeretem. Kellemes környezetben lakni sokkal élvezetesebb, mint betondzsungelben.
Szeretettel: Rozália
Kedves Eszti!
Nagyon szeretem olvasni, ahogyan írsz a madarakról, s általában a természetről. Én is mindig csodálom a természetet. A mi folyosónk előtt is áll egy magas nyárfa, sok madár fészkel rajta, s gyakran örömmel hallgatom a csicsergésüket. Érdekes lehetett fölfedezni az erdő mobil-hangját. Tetszett Rya hozzászólása, hogy a rigók utánozzák a modern technika hangjait. Ezek szerint ők is tanulnak, nem csak az emberek.
Örülök, hogy itt, megint találkoztam Veled!
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen a hozzászólásodat, kedves Kata!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Sajnos ilyenné vált a reflexünk. Mindemellett szép tvaszi képet idéztél elénk, hangaláfestéssel egyetemben. Elannyira, hogy kedvet kapjak egy rokontémájú próza feltöltésére, amit, -ez itt a reklám helye,- szíves figyelmedbe ajánlok. Remélem, nem fogsz csalódni.
Szeretettel:
Bandi-ta
Köszönöm szépen, kedves Bandi-ta! El fogom olvasni.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
A csengőhangok közül nem a legrosszabb a madárcsicsergés…. Sokkal rosszabbak is vannak!
A probléma inkább az, ha a madarat is "ki akarjuk nyomni"…., mert zavar.
Jó tollú íróként írj arról is, hogy miért zavar ma annyi minden minket?
Judit
Köszönöm a dicséretet és az ötletet, kedves Judit!
Szeretettel: Rozália