Tudom, hogy elég rejtélyes ez a cím. Barangolni sokféleképpen lehet. Lehet valóságosan is, de mostanában lehet számítógéppel és Internettel együtt, valamint másképpen is. Hogy mit jelent ez a másképpen is, majd a későbbiekben kiderül. Magam szeretek a természetben kószálni, barangolni, kóborolni településeken történelmi hangulatot árasztó körülmények között csak úgy, céltalanul, egyedül magamba szívva a hely levegőjét, a korok hangulatát. Számomra kevés fizikálisan csodálatosabb van annál, mint amikor el tudok gyönyörködni egy szép épületben, egy szép tájban, erdőben, pusztában, állatban, de egy szép virágban is. Ezek sokkal jobban hatnak rám, ha magam tudom ezeket élvezni és nem ritkán, rímfaragó révén a lelkemben megszólalva papírra is kerülnek versek ,,alakjában". Ámde ugyanígy tudom csodálni a korszerű technika egyik nagyszerű vívmányát, az életünk egyre több területén jelen lévő számítógépet és az ahhoz kapcsolódó Internetet is. Milyen nagyszerű az, hogy egy kattintás a neten és máris pl. Nyíregyházán vagyok. Látom, hogy a Városi Országzászlónál éppen most mi zajlik, de máris tovább ,,kattintok" és Baja város főterének álmos délutáni nyugalmát, vagy a Sugovica partjának csendes hangulatát élvezhetem, de – Interneten a távolság nem akadály – hipp-hopp Hawaiin vagyok és láthatom a csodálatos Oahu, vagy Waikiki térségét, illetve éppenséggel a dél-afrikai Botswanai Nemzeti Park állataiban gyönyörködhetek, esetleg a debreceni Árpád tér képében pihenhetnek meg a szemeim, miközben a Nagytemplom tornyából tekintek le a Civis Városra. De innen tovább kattintva feltűnik a Budai Vár képe és máris ott vagyok a Várban, Budán ,,virtuálisan". Bárhová eljuthatok így a világban, mialatt a szobámban üldögélek, csak egyet nem képes túlszárnyalni ez a technikai ,,robogás", az én lelkivilágomat, és itt jön most az a mellékmondat, hogy ,,másképpen is", mert nincs az a webkamera a világon, amelyik képernyőre vetíthetné a meséimben. verseimben megírt saját fantáziámban lévő világot. Nincs az a webkamera, amelyik megmutatná meséim Tündérországát, a lelkemben lejátszódó jeleteket. De azt az örömöt sem mutathatja meg semmilyen webkamera sem, amelyeket akkor érzek, ha tudomást szerzek arról, hogy soraimmal sikerült valakinek, esetleg valakiknek őszinte örömöt szerezni, hiszen írásaimmal legfőképpen ez a célom. Tehát ez olyan barangolás, amely – szeretném remélni -, hogy nemcsak nekem okoz örömöt. Az alkotó így három dimenzióban képes ,,csavarogni" a világban: valóságosan, az Interneten és a saját lelkivilágába. Ez és így csodálatos, nagyszerű és örömteli érzés.
1 hozzászólás
Milyen igaz. 🙂 Én is szeretek fizikálisan barangolni, az interneten már kevésbé, ott többniyre céltudatosan haladok… Saját lelkem világában pedig minden nap töltök időt, méghozzá jelentőset.
Köszönöm. 🙂