Beszél a kéz

Add a kezed és megmondom ki vagy!

Hihetetlen, de így van. Hú, ez azt jelenti, hogy az ember már a kezét sem mutathatja meg másnak?

Bár a szemével, arcmimikájával, testbeszédével még el tudja „dugni” valódi énjét, de a tenyerében levő jeleket már nem tudja megváltoztatni.

Minden kéz egyedi, bár nincs két egyforma. A vonalaink, a dombocskáink, az ujjbegyeink a sajátunk. Ezernyi változata van az ujjainkon levő jeleknek, nyomoknak, a tenyerünkben levő vonalkák halmazának, elhelyezkedésének. Eddigi tapasztalatom alapján sok a problémás ember, sok a gondot – bánatot tükröző tenyér.
Az összbenyomást az ujjak, a dombok, kiemelkedések, a bőrkeményedések, a vonalak, formák, kézhát, ujjbegyek, szőrösségünk vagy éppen csupaszságunk, az ujjak elállása és még ezer dolog adja össze. És ekkor még meg sem fogtam a kezet. Hiszen a keménység, puhaság éppen olyan jel, jelzés, mint a többi felsorolt külön-külön.

Eddig több mint száz kézen vagyok túl, de majd minden kéz átlagosnak tűnt ahhoz a háromhoz képest, amely komoly dilemmát okozott nekem.

Vajh, mit kell akkor mondani, ha azt látod egy közeli ismerősöd kezén, hogy váratlan, rendkívüli, önkezével végrehajtott halál közelg?

Vajh, mit kell akkor mondani, ha a kézben nincs vonal, nincs semmi, fehér, puha és hatalmas?

Vajh, mit mondasz akkor a tanácsot kérőnek, ha látod a szexuális potencia zavart, a jövő nélküli jövőt?

Én nem vagyok jós, én csak nézek és „olvasok”. Nem tudom.

Újra meg újra megnézem, át”olvasom” és mindig csak ugyanazt látom. Hiába, ez is felelősség. Nem játék. Hiszen gondolnom kell a másikra is, aki tanácsot kért, aki bátran átadta a kezét, aki tudni akar valamit, aki vár tőlem valamit, aki nem biztos valamiben…
Hogy megnyugtassam a Tisztelt Olvasót, megoldottam a dolgokat.

Őszinte voltam, de nem okoztam fájdalmat és nem hoztam frászt a kéz tulajdonságának.

De nincs az az Isten, hogy bárkinek is megmutassam a sajátomat…..