Azt mondják; legyek elfogadó – jelszóvá lett a tolerancia. Azt mondják; szeressek mindenkit, forduljak megértéssel embertársaim felé, mert ez az út az üdvözüléshez.
Bizonnyal pokolra kerülök majd, mert ez nekem nem megy!
Amikor elindulok, hogy járjam a természetet, és azt kell látnom, hogy úton-útfélen szemét rondítja az erdőt, már nem egyszerűen harag, hanem gyűlölet kél bennem. Cukorkapapír, kólásflakon, csipszes-zacskó, energiaitalos doboz… A leghaloványabb lelkiismeret furdalás nélkül eltörném a kezét annak, aki szétdobálta! Erdei út, mélyen benn a fák között – jobbról sitthalom, balról sohaelnembomló csomagolási hulladék. Nem kis erőfeszítésbe telhetett odaszállítani! Nem értem, nem és nem! Képtelen vagyok elfogadni, szeretni az olyan embert (?) aki ilyent tesz! Ha rajtam múlna, visszaállíttatnám a pellengér meg a nyilvános botozás intézményét. Soha többé ne legyen kedv meggyalázni a természetet!
Mit mondhatok, mikor a kislányom megkérdi;
– Apa, miért van szemét mindenütt?
Mit mondhatok, anélkül, hogy a düh ne fojtogasson, hogy az indulat ne facsarja görcsbe a gyomrom?!
Azt mondják; legyek elfogadó? Azt mondják; szeressek mindenkit?
Nem megy!
Mérges szömörcébe forgatnám azt, aki fák kérgébe vési nevét, járta dátumát, és örömködnék fájdalmán. Lábánál fogva lógatnám le a sziklaoromról azt, ki alkoholos filccel jár kirándulni, hogy "kőbe véshesse" egy futballcsapat iránti rajongását, miközben vígan nézném rettegését. Megetetném ürülékét azzal, ki ősi, szakrális romokat latrinának használ, és ha nem elég étvággyal zabál, hát megnógatnám mogyorófavesszővel.
Agresszív vagyok? Elvetemült? Netán rosszindulat, gonoszság mételyez?
Ó, ennél sokkal rosszabb a helyzet!
Visszataszít, undorral tölt el, ha valaki(k) az utcán vagy egy intézményben ordenáré módon viselkednek, nem tévén eleget az egymás mellett élés legalapvetőbb szabályainak – tehát rasszista vagyok! Az persze senkit sem érdekel, hogy nyíltan a szemébe nézek, parolázok azzal a cigány (engedtessék, hogy ne romának nevezzem) származású ismerőssel, aki becsületesen dolgozik, és tisztességgel gondoskodik családjáról…
Méreg esz, mikor azt látom, hogy (akár nem cigány) semmirekellők – kik éltükben még egy árva forint adót sem fizettek – portáját felveri a gaz, porontyaik meg az utcára kihajtva felügyelet és óvás nélkül randalíroznak. Kirekesztő vagyok, mi?! Intoleráns.
Okádhatnékom van, mikor a „mások” kérkednek „másságukkal”. Mi következik ebből? Hát persze! Homofób vagyok!
Felháborít, hogy a gazdasági hatalom nagy részét uralók mind többet és többet harácsolnak maguknak, továbbá szemenszedett hazugságokkal, hivatalos rettegéssel követelnek maguknak újabb jogokat. Bosszant a cionizmus is. Antiszemita volnék?! Az persze senkit nem érdekel, hogy a szatócsboltos Kohn bácsival semmi problémám nincs!
Fáj Trianon égbekiáltó igazságtalansága – tehát royalista vagyok.
Megkönnyesedik a szemem, ha a Felvidéken járva a településneveket olvasom. Fontos számomra a magyarságtudat, ami végett rámkiáltják; – Nacionalista! Az persze senkit nem érdekel, hogy egy jellemzően ruszinok lakta faluból származom, és becsülöm, hogy nagyszüleim épp oly ízesen beszéltek tóthul, akár magyarul… Akinek úgy tetszik; hungarista, mi több, náci is lehetek – utóbbi "jelzővel" úgyis könnyedén dobálózik a liberális baloldal.
Visszaállítanám a halálbüntetést, dolgoztatnám az elítélteket az ellátásukért – jogtipró vagyok hát.
Megkérdőjelezem a katolikus Egyház némely dogmáját, tehát pogány is vagyok. Az, hogy hiszek Istenben (az Egyben, az Öregőstenben) az persze ilyen esetben elhanyagolható részletkérdés.
Betiltanám a biznisz-szektákat, ami ugyebár eretnekség…
Mondhatnám még.
Részletezhetném, mi minden vagyok, és mi nem vagyok – mások szerint!
Van értékrendem, van kötelességem – másoknak meg jogaik vannak!
Vannak dolgok, melyeket nem tudok, és nem is vagyok hajlandó elfogadni.
Nem tudok mindenkit szeretni – pontosabban csak keveseket tudok szeretni!
Jut eszembe; antiszociális is vagyok!
3 hozzászólás
Remekül ábrázoltad korunk képmutatását, és a feje tetejére állított erkölcsöket. Már lassan ott járunk, hogy embert ölni szinte hétköznapi dolog, de valakinek az etnikumát említeni már borzasztóan erkölcstelen. Ez a cikk egy reális, ugyanakkor elég szomorú korrajz.
Köszönöm a hozzászólást.
Néhány, már előzőleg feltöltött – mások által írt – cikket olvasván, egy szemet sem csodálkozom, hogy ilyen csekély a hozzászólások száma. Ezek után ne is nagyon számíts dicséretre. Én viszont most is a tetszésemet kívánom nyilvánítani, mint eddig mindig. Eszmei közösséget vállalok veled, és hiszem, ha mindenki így gondolkodna, nem itt tartana az ország, nem kellene megint a túlélésért küzdenünk, éppen olyan kétségbeesetten (már aki ezt egyáltalán fel tudja fogni) mint a történelem folyamán már annyiszor.
üdv. K.