Barátnőmnek akkor tűnt fel először, hogy valami baj lehet, amikor kisfia az iskolai jelmezbálon Boldog Karácsonynak öltözött. Jobban „kinyitotta” érzékszerveit és anyai ösztönei azt súgták neki, hogy baj közeledik, sőt…. Talán voltak előzmények, amelyeket nem vett észre.
Nem is vehette, mivel éppen akkoriban ajánlottak neki egy magasabb beosztást jó fizetéssel, amelynek egyszerűen nem lehetett ellenállni. Elfogadta, el kellett fogadnia. Részletezhetnénk, hogy miért és miért pont most. És miért vállalta ezzel együtt a jogi egyetem elvégzését is így közel a negyvenhez.
Ahogy nekem mesélte, a házasságában is és a jelen állásában is voltak figyelmeztető jelek, amelyet ő könnyedén pl. egy bejárónő felfogadásával próbált eltűntetni. Percekig – óráikig sikerült is. És a Karácsony csak most jön… vészt sejtetően közeledik.
Az új, felelősséggel teljes, több önfeláldozást követelő, munkaidőt nem tisztelő beosztást pedig pár napon belül betölti. Ki tudja, mi lesz még?! Ahogy ismerem a jég hátán is meg fog élni, bármennyire fog is fájni.
Az ő példájának kapcsán jutott eszembe a női SORS és a női LÉT képletes megfogalmazása. Szerintem egy NŐ-nek az a feladata élete során, hogy a lába alatt levő járólapok felpúposodását megakadályozza. Kinek-kinek több-kevesebb járólap jut, kinek-kinek kisebb-nagyobb felülettel kell elbírnia, kinek-kinek több-kevesebb segítése akad élete folyamán, de általában ezt a feladatot egyedül kell megoldania.
Melyek ez a járólapok, mit is képviselnek? A járólap természetesen nem valódi burkolásra való tárgy, hanem életfeladat.
Tehát az egyik okvetlenül a NŐ-ség. Így, ahogy mondom, NŐ-nek lenni. Hogyan legyünk szépek, csinosak, vonzóak, csábítóak, jó szeretők. Igen szeretők, a szó konkrét és elvont értelmében. Hogyan tegyük boldoggá magunkat és társunkat? Akárki ki is légyen az. A világon két alapszerep létezik, az emberiség 55 %-át kitevő női és a maradék 45 %-os férfi szerep. Ezt is tanulni kell.
A másik a FELESÉG-szerep. Igen, meg kell tanulnunk családot teremteni, összetartani, működtetni és együttélni.
A következő az ANYA-ság. Talán ezzel kellett volna kezdenem, hiszen – a nő életében egy idő múlva – ez a legfontosabb. Viszont, ha nem tanulunk meg a nő-ségünkkel együttélni, ha nem tudunk egy családot működtetni, akkor hogyan válhatnánk jó anyává. Most mellőzném az anyává válás technikai leírását…. (bár hozzáteszem, attól még az én értelmezésemben nem válunk anyává, ha kihordunk egy magzatot).
Az utolsó járólap pedig a MUNKATÁRS szerep. Amióta győzött az emancipáció, már MINDEN lehetünk és ezt akarjuk és követeljük is. Véleményem szerint, ha a politikában több nő lenne, kevesebb háború, kevesebb agresszió lenne a világon. Nehezen tudnám elképzelni, hogy két nő egymás közötti problémáját a söntésben boksszal intézné el….. Vagy két-három sör (?!) bedobása után túltengene a tesztoszteron és hőzöngeni kezdenének.
Szóval még az eddig tisztán férfimunkának vélt terepen is egyre több nő kap teret, szerepet és lehetőséget, hogy bizonyítson. És, ahogy tudom meg is felelnek.
A „púposodás” megakadályozása tulajdonképpen nem is technikai művelet, amelyet mondjuk ugrálásként kéne felfognunk, hanem egyszerre történő, egyidejű megfelelés-vágy.
Hogy is nézne ki egy PÚPOSODÁS-GÁTLÓVAL FELSZERELT IGAZI NŐ???
Ahogy én képzelem…
Aki, már szexbombaként ébred és miután boldoggá tette a hajnali órákban élete párját, 5 perc alatt végez a fürdőben. Összekészíti a családja reggelijét, amely után természetesen elmosogat, beágyaz, majd elviszi a csemetéket a suliba.
Ezután elmegy a munkahelyére, ahol fantasztikus bemutatót tart a tegnap délután megkapott adatokból és a főnöke által éjszaka lediktált elvárásoknak megfelelően. Természetesen előadásával megnyeri a tendert a cége részére, fantasztikus ötletei vannak és minden problémát azonnal megold. Ebéd idejében elrohan egy fitnesz terembe és bekap egy fitnesz menüt. Majd visszarohan és folytatja a rohammunkát. Délután még a suli előtt bemegy a fodrászához és fantasztikus frizurával érkezik haza.
Otthon pár perc alatt elkészíti a mama receptje alapján a kézzel gyúrt guba tésztából a mákos gubát, melyet felszolgál a családnak. Majd elmosogat, tanul egy kicsit a gyerekkel. Beviszi a sört a párjának és leül vele egy kicsit a meccset nézni. Este még játszik a gyerekekkel. Egy órácskát dolgozik, az interneten megnézi a legújabb kutatási eredményeket, hogy a holnapi meetingen felkészült legyen, majd bebújik cicásan a drága kandúrja mellé…..
Bocs, hogy álmodoztam egy kicsit… Szóval arra a megállapításra jutottam így közel a ………….(a fenébe kifogyott a tinta!), hogy nehéz egyszerre ezeknek az elvárásoknak megfelelni. Akárhogy is kutattam a ……..(már megint!) éves memóriámban, nem találtam olyan NŐT az életemben, aki mindegyik elvárásnak megfelelt volna.
Átgondoltam a jelen közéletet, a munkahelyemen vezető és alkalmazotti beosztásban dolgozókat és rájöttem, mindegyik púpos valahol…
Csak egyedi megállapítás, vagy nem öltözik csinosan, nem jár fodrászhoz, hanem csak felkap valamit. Vagy már felnőtt a gyereke és önállóan ellátják magukat. Vagy már elvált és nem várja otthon a kandúrja…. Vagy éppen állandóan táppénzen van, mert a gyerek az oviban éppen kipróbálgatja a szokásos gyermekbetegségeket.
Mindig irigyeltem bizonyos „felettem álló” nőket, hogy elérték, amit elértek. Most már nem. Ahogy górcső alá vettem az életüket, rájöttem, hogy nem TELJES az életük.
Egy kicsit szomorú lettem, mert életem egy bizonyos szakát az álmaim, az előttem rangban és beosztásban levő nők utánzásával töltöttem. Most már elmondhatom, ismerem a feladatom, tudom, hogy hogyan kell egyszerre ugrálnom négy járólapon.
(Most is, ahogy ezt írom, új a frizkóm, sül a kacsa, a gyerekkel kibeszéltük magunkat és a kandúr is jól van! És a munkám az, amit szeretek.)
Tehát UTÁNAMJÖVŐK figyelem! Mielőtt új járólapot választasz gondolkodj!!!
13 hozzászólás
Kedves Lenabuci!
Sok igazság van abban, amit írtál. Sajnos a média is azt a gondolatot erősíti, hogy amelyik nő nem tud minden szerepében tökéletesen egyensúlyozni, az fogyatékos… 🙁
Tetszett a kifogyó tinta is! 🙂
Ági
Ági!
Sok évet vesztegettem el, amíg mindezekre rájöttem! Talán még nem késő rendbe tenni a dolgokat mind a leányommal és a párommal! Talán….
Köszönöm szép szavaidat!
L
Remek írás és bizony be kell látni, hogy nagyon életszagú!…A megfelelési vágy mindenhol, az nem megy!…Még egy NŐNEK sem!:):):)
Gratulálok Léna!…
Ölellek: Lyza
Szia!
Nagyon elgondolkodtató és igaz sorok. Nem könnyű helytállni a mindennapokban, ha az egyik területbe teljes szívvel belevetjük magunkat, a másik vall kárt.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Semmi baj azzal, hogy nem vagyunk mindenben tökéletesek.Sőt! Talán aki arra törekszik szenved saját magától.Hová vezethet ? Gyogyodokihoz…
Tetszik az írásod !
Szeretettel:Selanne
Kedves Lenabuci!
Jót mosolyogtam ezen a járólapos hasonlaton. Hát nem valami stabilan lerakott, bebetonozott járólapok a mi feladataink, ha utólag kell megakadályozni a púposodást. 🙂
Az én véleményem szerint azok a nők akik ma politikusok, vagy vállalati top menedzserek, azok pápábbak a pápánál, vagyis elfogadták, betartják, sőt túl teljesítik a férfi világ játékszabályait.Az önérvényesítés képessége, az önállóság, a döntésképesség, a határozottság, sőt az agresszivitás is szükséges ezeknek a pozicióknak az elfoglalásához, amik mind a férfivilág előírásai a sikerességhez. A kedvesség, törődés, empátia, segítőkészség, önfeláldozás, az elvárásoknak való megfelelés, mint női tuljadonságok még senkit sem juttattak irányító pozícióba. Judit
Kedves Lenabuci!
Remeket alkottál. Ha nem lennék egyedül, mikor olvasom, akkor hangosan nevettem volna, de így… nem akartam, hogy h-nek nézzenek!
Nagyon jó mondásaidat föl is jegyeztem, mivel nekem is ez a véleményem, és nem egyszer már hangsúlyoztam is: "ha a politikában több nő lenne, kevesebb háború, kevesebb agresszió lenne a világon." – s hozzá teszem: ha valami nem tetszik egy nőnek, korábban sem kezdeményeztek párviadalt!
Aztán amikor a házimunkával végez, "bebújik cicásan a drága kandúrja mellé"…
Nagyon jó gondolatokat vetettél papírra, és Judit saját véleményével is remekül kiegészítette az egészet. Jó volt, hogy idetévedtem hozzád, és olvashattam.
Gratulálok!
Kata
Kedves Kata!
Sokra tartom véleményedet és köszönöm szavaidat!
A sztorinak volt aprópója és sajnos van folytatása.
Pár nappal azután, hogy drága kolléganőm elfogadta az új állást, kórházba került.
Kiborult. Mániás depresszió a diagnózis. Most altatják!
Bízom benne, hogy van annyi ereje, hogy felismerje a helyzetét, felismerje a hibáit és felismerje az utat…………….vissza gyermekeihez és hozzánk!
L
Kedves Lenabuci!
Nagyon jól tudod és humorral előadni a történeteidet.
Így korán reggel, jól szórakoztam írásodon! Gratulálok!
Üdv: fátyolfelhő
Nem is tudom mit mondja. Annyira jó, hogy míg olvastam, végig azon járt az agyam, ez az írás sokkal nagyobb nyilvánosságot is megérdemelne.
Egy ideje már nem osztályozok elvből, de ez nagggggyon jó! :))))
sablonos,de szórakoztató.Ja igen, nem adunk ki kollégákat, főleg ilyen helyzetben nem!!
Ruca!
Nem értek Veled egyet!
Igen is beszélni kell róla! Azért, hogy mással, máskor ne történjen meg! Ez egy betegség, amelyet éppen az érintett vesz észre legutoljára…
Most, hogy drága-barátnőm jobban van, most jöttünk rá, hogy mennyi jelzést, jelet küldött nekünk már korábban.
Köztük egy írást, amelyet KÖZ-zé tett a belső intraneten és amelynek cime: AKARSZ BOLDOG KARÁCSONY LENNI? volt.
Szóval nem kiadunk, hanem figyelünk! Figyelünk magunkra és másokra, társunkra és barátunkra!
Ha férfi vagy, akkor értem a hozzászólásodat! :DDd
Kedves Lenabuci!
Férfiként elsősorban az fogott meg, hogy fiatal korod ellenére, milyen tisztán, és bölcsen látod a felvetett problémát. Ha csak egy ember elgondolkodik rajta már megérte, az meg, hogy remekül van megírva, csak hab a tortán.
Gratulálok: Zagyvapart.