Szerintem nagyon nehéz leírni a boldogság fogalmát…
Mit is jelent?, de ez kevés, mert mikor mit is jelent?, és ez is kevés, mert mikor és mit, és hogyan, és még sorolhatnám…
Szerintem kezdeni kellene az átlagember boldogság érzetével, vagy boldogságtudatával…
No már itt megint elakadunk, mert kit is tekinthetünk átlagembernek?
Iszonyú kuszaság ez, de mindenki igyekszik jó nagy csomót kötni rá, hogy valahogy bepaszírozza a saját értékrendjébe..
Igazából úgy érzem a boldogság nem lineáris (latinul fordítva:hosszbeli), vagyis nem egyenes..
Épp érzed, mert ért valami jó, vagy nem. Ameddig érzed, az igen magas fokon stimulálja a kis agyi idegvégződéseidet, de ha múlik, már hiányzik.
Mindenki azon igyekszik, hogy pótolja a kiesett időt, amit boldogság nélkül töltött el. Ez néha könnyű, de van hogy soha nem sikerül. Keressük a kapaszkodókat, a képzelt, vagy valós élményeket, de soha sem mondhatjuk, el azt, hogy na most igazán boldogok vagyunk, mert ez nem lehet állandó! Mert ha állandó lenne, akkor nem is itt élnénk a földön, és nem is lennénk emberek.
„- Miért nem vagyok boldog? Hogyan lehetnék boldog?” – kérded a tanítót, gurut vagy a pszichológust. Az ember az idők kezdete óta keresi a választ, ám érdekes, azt, hogy: „- Miképp lehetnék boldogtalan?”- sosem kérdezed. Erre a kérdésre ismered a választ, a boldogtalanság átélése tökéletesen megy.
Magáról a Boldogságról nem lehet beszélni, nem lehet írni. Az örömöt csak átélni, megélni lehet; az elmélkedésre csak akkor kerül sor, ha az ember már kiesett a boldogság örök harmóniájából. S most az „örök” szót szó szerint kell értelmezni: létezik az örök boldogság, sőt, alapvetően csak az örök boldogság létezik! Természetesen most még csak legyinthetsz, vagy épp elfogadón bólogathatsz, de akár hiszed, akár nem, az állandó változásban állandó Boldogság élhető át. Alapvetően két ok tart távol tőle: egyik a neveltetésed, a másik a neveltetésednek köszönhetően megszületett elméd, egod. De ha hagyod, hogy az elméd, s az egod kényszerítő ereje nélkül létezz, egyszerűen Boldoggá válsz, mindenféle erőlködés, szándék és ok nélkül.
Szerintem megéri megpróbálni…Valakiért én már megpróbáltam..Sikerült.
9 hozzászólás
Dini! Gratulálok, jó írás, igazad van. Bár nem könnyű irányítani, de meg kell próbálni:)
Szia!
Jó az írásod, magam is úgy gondolom, a boldogság bennünk van, rajtunk múlik, hogy ki tudjuk-e bontakoztatni.
Rozália
Igazad van, nehéz erről bármit is írni, vagy mondani. Jó cikk.
Milyen igaz: elsősorban rajtunk múlik, a világhoz való viszonyulásunkon, hogy boldognak érezzük magunkat. Jó kis cikk.:)
A Valakiért mindenre képes az ember.
Van úgy, hogy sikerül. Hál' Istennek, neked igen.
Boldogságot továbbra is.
Tetszett az írásod.
Ehhehe, ez valami keleti izé, mi? 🙂
Kedves dinipapa!
Igen érdekes a filizofálgatásod, sok mindenben egyetértek Veled. Úgy vélem, ha a boldogság állandó lenne, nem is értékelnénk annyira:)
Üdv: Borostyán
Igen, csatlakozom Borostyánhoz, azért vagyunk bldogtalanok, hogy szeressük a boldogságot:)
Itt is van egy közös pontunk Dinipapa, mert én is filozofálós alkat vagyok, tehát értem mit szeretnél kifejteni…..érezzük, csak nehéz elmondani:)
Gratulálok, hogy Neked sikerült…én is tudom a Boldogság titkát, csak még nincs módomban alkalmazni:)
De majd lesz módod alkalmazni!
Ezt hidd el!
Benned él, jelen van, úgysem tudod félretenni…
Eljön, és akkor nagyon kell vigyázni, hogy meg is maradjon!
Benned minden adott…a Társ aki ehhez kell, ha segít, és benne is benne van akkor…erről most nem írok többet..)))
Köszi a véleményt, jól esett!
Kívánok nagyon sok boldogságot Neked, mert egy igaz emberke vagy, és nem lenne igazságos , ha nem érne el Hozzád!…a boldogság.
Üdvi: d.p.