Con sentimento – Érzéssel a zenéről

A zenét lehet hallgatni, szeretni, imádni, rajongani érte, bánatban hozzá menekülni, örömben tombolni vele. Mámorosan elbódít, gyöngéden simogat, könnyet fakaszt, szívet szaggat, andalít, álmosít, suttog vagy dübörög – éppen amit elvárunk tőle. Hiszem, hogy a zene határtalan teret enged az érzelmeknek, s hogy az egyik legjobb dolog az életben a szex és az evés mellett (ide bárki gondolhat még jó dolgokat – bármit – nekem e két jó dolog jutott eszembe hirtelen) .

Egy a lényeg, örömet okoz! Mikor a szó elnémul, a zene kezd beszélni, a bensőnkben rejlő elfojtott dolgok lávaként törnek fel a mélyből a dallam hatására. "A zene a szenvedély nyelve." vallotta Richard Wagner. Nem véletlen, hogy a zene ősidők óta kísérője az életnek, hiszen az élet elemeit, helyzeteit, alkalmait, szertartásait kíséri.

Engem műfajtól függetlenül bámulatba ejt az igényes hangzás, a dallam, a hangszerek, az énekesek csodálatos varázslata, mit torkukból engednek ki – mindez valamiféle harmóniát hoz létre bennem, ilyenkor megáll a rohanó életem egy pillanatra. Frenetikus érzésekkel ajándékoz meg. Elfelejtem a napi gondokat, bánatot, a zavaros világot, a sok feladatot. A hangjegyek ölelésében „élvezkedem", s nem gondolok abban a percben semmi másra.

A Harward egyetemen végeztek egy érdekes kísérletet, miszerint élvezeti szerek sorába állították a zenét is, s a vizsgálódás eredményei arra engedtek következtetni, hogy az ízlésnek megfelelő zene – az agynak ugyanazon részeit mozgósítja, melyeket az ételek, a szex vagy a drogok erős ingerei. Tehát a zene is motivált állapotot hoz létre. Nem véletlenül alkalmazzák a gyógyításban – rehabilitációban, pszichoterápiában is.

Arisztotelész állítása szerint a zene az egyetlen ösvény a szellem számára, hogy az erény és a jóság útjára lépjen. Ezért is sorolja a zenét a nagyon fontos dolgok közé, s szólít fel mindnyájunkat, hogy minden gyermeket meg kell tanítani a zene szeretetére. Szellemi, lelki egészségük teljességéhez elengedhetetlen.

Az orvosok a megmondhatói annak, hogy a rendszeres zene hallgatása, a zene gyakorlása meghosszabbítja az életet, felüdítve élénkíti a lelket, eltünteti a csüggedtséget, s ez által a testet is támogatja.

Így karácsony közeledtével, mikor sok ember lelkében szomorúság honol, s tombol a boldogtalanság – s a pazarló pénzszórás éppúgy, mint a megélhetési gondok elnyomják az ünnep szépségét, s e sivár boldogtalanságban, hihetetlen csodás pillanatokat adhat a zene. Pár pillanatra feledteti a sok bajt, nyűgöt, a rohanást, a kiégett érzelmek hadát – elgondolkozásra serkent, s erőt adhat az új utak keresésében, még ha nincs is éppen mellettünk társ, nincs, aki éppen szeressen, nincs asztalunkon több fogás, nincs foszlós kalács, beigli, márkás italok – a zene birodalma lehet egy menedékhely. Megmentheti az éhező lelket, a bánatra reményt firkant, s fényt szór a szobára, ahogy Kodály Zoltán is mondta: "A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Ki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be." Sokan nem is tudnak e fantasztikusan meghitt menedékhelyről.

Igen is, én hiszek a zene erejében, a kishitű gondolkodást e téren meg sem hallom, mert az érzés mit ad a dallam, a ritmus – föléjük helyez. Hihetetlen erők mozdulnak meg bennem. Zenére ébredek, zenére alszom – zene szól, ha rajzolok, ha írogatok, ha pihenek, ha utazom, ha nyaralok, ha sírhatnékom van, vagy ha fuldoklom, ha nyomasztanak a feladatok, s akkor is, ha boldog vagyok, s örömkönnyeket hullajtok. Minden érzelmemet a zene ünnepli, vagy siratja. Segít feldolgozni mindent. S ez benne a varázslatos! Mert a zene megborzongtat, melegséget, hitet, sok-sok fényt ad – legfőképp bátorságot az élethez. A zene hatására az élethez való kedvem megsokszorozódik, kitárulnak a remény kapui, a sziklákból megerednek a források, virágok nyílnak, s melengető fényével süt rám a Nap.

Ez a zene hatalma!