Nem régen hallottam egy műsort a rádióban, amelyben egyes fiatalok úgy nyilatkoztak, hogy naponta 6-12 órát töltenek a számítógépük virtuális világában vagy számítógépes játékokkal, vagy pedig az Internettel múlatva az időt. Magam is használok Internetet és számítógépet (ezen írom a mostani jegyzetemet is), de szerintem aki nem a munkája miatt, hanem a szenvedélye kielégítése céljából annyi más egyéb fontos dologra is felhasználható időt tölt ebben a számítógép ,,uralta" mesterséges világban, annak lélektani gondjai vannak, esetleg valódi társaskapcsolatok kiépítésére és fenntartására alkalmatlan, lelkileg talán kiürült ember. Az ember társas lény, tehát szüksége van fizikai-lélektani társra, arra, aki segíteni tud neki és akinek Ő is segíthet az élet buktatóin túljutni. Az ilyen kapcsolat kialakításának egyik eszköze lehet maga számítógép, az Internet, de nem a célja! Tehát személyesen is meg kell ismerni, akivel virtuális kapcsolatba lépünk, hiszen a szerelem, vagy más emberközeli kapcsolat csakis a testileg-lelkileg velünk együtt lévő társsal alakulhat ki, másképpen ez nem megy! Ezek szerint az életben a közös érdeklődés nagyon erős kapocs lehet, de az két fizikailag-lelkileg egymást ismerő lényt kapcsol össze és tart egyben. Ha csak a családot nézzük az apából, anyából és gyerekből, gyerekekből áll és gyerek, vagy gyerekek sohasem lesz(nek) virtuális kapcsolatból! Ez szerintem elképzelhetetlen! Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem a fentebb hivatkozott rádióműsort hallva.
1 hozzászólás
Ezeket a gondolatokat sokan leírták már, de nem árt ismételgetni, ezzel egyetértek, hanem azzal nem, hogy a család apa, anya és gyerek, hiszen csak három gyerek, egy gyerek! Ezt nem lenne szabad elfelejteni, ezért szerintem helytelen a gyerekeknél a zárójel, mert az ember úgy érzi, hogy a jegyzet írója is ugyanazon a csapdában van, mint azok, akinek kifejtené véleményét. Üdv. István