A kamaszok élete sosem volt könnyű. Életük néha csupa zűrzavar, mert gyermeknek már sokszor nagyok, felnőttnek viszont többnyire még kicsinynek bizonyulnak: így aztán nehezen találják a helyüket az amúgy is sokirányú rosszhiszeműségektől hemzsegő világban. Léhaságuk, esetlenségük, sutaságuk legtöbbször bimbózó eredetiségükből ki-kinyíló kritikai szemléletükből fakad. No meg abból is, hogy állandóan éhesek a szépre. József Attila nyomán azt mondhatjuk: minden kamasz a szépség koldusa. Nekik, és róluk szól Dizseri Eszter népszerű tanácsadó könyve, amely most átdolgozott kiadásban segítheti a mai tizenévesek eligazodását a hétköznapok és az ünnepek jelentős, vagy jelentéktelen dolgaiban. „Le style, c’est l’homme! (A stílus maga az ember!)” –mondta a francia Buffon akadémiai székfoglalójában, s hat világrész egyetértett vele. „Szólj!, s ki vagy, elmondom”– írja Kazinczy egyik versében, s mindannyian érezzük, igaza van. Hogyan viselkedjünk? Létezik ma még egyáltalán illemtan, amikor minden bokorban az útszéliség virít, társadalmi érintkezéseinkben a gorombaság gőzölög és bűzlik az acsarkodás? Dizseri Eszter keresztyéni alázattal és az igazán hívő ember karakánságával közelíti meg ezt a kérdést. Igen, létezik még illemtan: mindennek kultúrája és erkölcse van, még az sms-ek írásának is, de még annak is, hogy miként viselkedjünk akkor, ha fekvőbetegek vagyunk. Az illemszabályok nem az életünk béklyói, hanem szellemi megnyilvánulásaink gyeplői. „A serdülőknek jellemük, karakterük kialakításával egyúttal lehetőségük nyílik a saját stílusuk megtalálására is. Nagy esély, élni kell vele!”– fogalmazza meg a szerző. Ennek a megélését segíti gyönyörű példákkal és intelmekkel. Karácsonyra készülődvén például azt tanácsolja a kamaszoknak, hogy szedjék össze a régi családi leveleket, a fotókat és rendezzék albumba, írják le a családra jellemző történeteket és illusztrálják azokat, vagy ha előkerül valamely családtagnak a gyerekkori naplója (nyaralás, táborozás alkalmából készült), azt számítógépen szerkesztve, korabeli fotókkal ellátva készítsék el házi kiadványként a család számára. „Ne higgyük azt, hogy az adott vagy kapott ajándék pénzértékével arányos a mögötte lévő szeretet.”
(Dizseri Eszter: Illik, nem illik?, Kálvin Kiadó Budapest, 2011)