Ebgondolat, avagy a boldogság záloga

Mindenkinek ajánlom történetem, aki szereti a kutyusokat, valamint kíváncsi rá, milyenek egy eb szemén keresztül az emberek.

Néhány részlet a regényből:

„A legtöbbünk földi küldetése, hogy boldogságot csenjünk a Gazdi szívébe, ami nem csekély feladat egy olyan világban, ahol percekig kell simizést kunyerálnunk, mire a Gazdi "kidugja fejét a mobiljából".

– Valami azt súgja, kóbor kutyus vagy. – lépett mellém, és óvatosan végigsimította hátamat.
Két hónapnyi simi nélkülözés után sejtheted, eszem ágában sem volt a kezébe harapni, mert megérintett idegenként, sőt intenzív farkcsóválással adtam tudtára mennyire díjazom tevékenységét.
– Nagyon kilehetsz éhezve a szeretetre. – összegezte reakciómat, mire a farkcsóválásra rátettem még egy lapáttal.

"Kukázásom láttán az okostojások elkezdenek zsörtölődni, hogy mégiscsak felháborító,amit művelek. Szerintem meg az felháborító, hogy rengeteg kóbor eb él a nagyvilágban, és a napi betevőért kénytelenek néha drasztikusnak tűnő megoldáshoz folyamodni, lásd kuka felborítás, vagy kukás zsák kiharapdálása. A zsörtölődőktől kérdem, talán le kéne ülnünk a kukák mellé, és várni, hogy a kaja előmásszon belőle? Ez persze költői kérdés volt, bár,ha meg is történne, lehet közben éhen halnánk."

"Depi ellen gyógyszer? Pszichológus? Ugyan már! Egy kutyus szeretete a legjobb gyógyír. Ha nem állsz túl jól anyagilag, javaslom ne bernáthegyit szerezz be, az amúgy is elég mamlasz."

„ – A játék a lélek csokis sütije – felelte gyermeki bölcsességgel, és már kérdeznem sem kellett tőle, hogy mi a kedvenc süteménye."

"..De fejlődjék bármily magas szintre ez a fene modern világ, robot kutya sosem helyettesíthet minket, hiába lesznek majd olyan funkciói, hogy mondjuk labda visszahozás, pitizés, macskakergetés. Amit úgy igazából szívből teszünk, azt sosem tudják valamilyen hülye program által életre kelteni ezt már most biztosan kijelenthetem, és ehhez nem szükséges, hogy Nostredamus reinkarnációja legyek egy Spániel testében élve."