Mindig csak rohanunk,
mint az elsuhanó gyorsvonat.
Mindig csak rohanunk,
csodát hiszünk, csodában bízva.
Mégis az a legszebb,
amit nem élünk meg, a kusza
álmok és sejtelmes
gyöngy-foszlányok, – ott a távolban.
Mindig csak rohanunk,
mint az elsuhanó gyorsvonat.
Mindig csak rohanunk,
csodát hiszünk, csodában bízva.
Mégis az a legszebb,
amit nem élünk meg, a kusza
álmok és sejtelmes
gyöngy-foszlányok, – ott a távolban.
2 hozzászólás
Kedves Eszter!
Nyolc sorban ezt ilyen tökéletesen soha nem tudtam volna megírni!!
Ütős!!!
Nagyon jó!
És nagyon igaz, de nagyon nagyon…Tökéletesre írtad ezt a verset.
Üdvi: d.p.
Rohan a világ, elmegyünk ezernyi csoda mellett, sóvárgunk utána, s mégis az számunkra legkedvesebb, mit magunk álmodunk meg, s mivel néha "kusza", el nem érhető, csodája ettől csak bennünk nő.
Gratulálok Eszter! Nekem tetszett a versed.
Üdvözlettel: DM)