"Sokan életük végéig keresik a párjukat. Vannak, akik hamar rátalálnak, és vannak, akik hiába keresik, mert úgy elmennek mellettük, hogy észre sem veszik. Van, aki kicsit sajnáltatja magát, és van, akit fele annyira nem érdekli, mint másokat, hogy talál-e maga mellé valakit. De mi a teendő akkor, ha olyasvalakit szeretünk, akit nem szabad? Ha az emberi mivoltunk, vagy valami annál súlyosabb nem engedi? Ez még a viszonzatlan szerelemnél is sokkal rosszabb. De nem tehetünk ellene semmit. Még csak annyit sem, hogy tovább keresünk, mert a remény minden porcikánkba beékelődik. És ilyenkor egy kicsit talán azokat is irigyeljük, akik nem találnak maguk mellé senkit."
Édes az élet?
By Mimi
11 hozzászólás
Kedves Noémi!
Nos, amit kérdezel, az bizony nagy gondot jelent. Leginkább lemondás az ára, ha nem akarunk magunkank kellemetlen gondokat begyűjtani! Csalódást jelenthet, ha ragaszkodunk ahhoz, ha köztünk ilyen akadályok állnak. Időnként a lemondás is az élettel jár. S nem hozhat "édes életet" számunkra. S aki olyan fiatal, mint pl. Te, az életében találkozhat mással, akivel megtalálja a boldogságát, s még küzdeni sem kell érte. Nem kell sietni! Szépen fogalmazol, érdekes az írásod.
Kérdezem: Miért tetted az egész anyagodat idézőjelbe?
A köv. mondatodban hiba-elírás van (ki lehet javítani!): "nem tehetünk ellene senkit" – a helyes szó : semmit.
Szeretettel köszöntlek a Napvilágnál. Kívánom, hogy érezd magad jól közöttünk!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy írtál, és azt is, hogy észrevetted a hibámat. Hiába! Annyiszor elolvastam, átnéztem, bogoztam jobbra-balra, mégsem vettem észre. De jó tudni, hogy valaki tényleg nagy odafigyeléssel olvassa. 🙂
Az írásom azért került zárójelbe, mert általában azt írom le, ami éppen eszembe jut, tehát a gondolataimat. Igaz, ez nem volt a kérdéseid között, de talán érdekes történet:
Éppen orvosnál voltam, és a váróban még könyvet olvastam (azt, mely hatására készült el az írásom) és mikor sorra kerültem, nagy vonalakban eszembe jutott a mára már kész mű. Gyorsan felpattantam, kivettem a táskámból a füzetem, és leírtam az ötleteim, gondolataim. Cseppet sem néztek bolondnak.. 🙂
Köszönöm a jókívánságod, biztos vagyok benne, hogy remek időtöltést fog nyújtani az oldal.
Szeretettel és köszönettel: Noémi.
Kedves Mimi!
Valólszínűleg néhányan már feltették ezt a kérdést: "Mi a teendő akkor, ha olyasvalakit szeretünk, akit nem szabad?" Az én véleményem, el kell engedni. Tudom, szinte lehetetlen, mégis meg kell tenni. Az Ő boldogsága érdekében képesek vagyunk rá, a sajátunkéban nem. De idővel csitul a fájdalom, és ekkor rájössz, létezik még számodra más szerelem.
Tudod: utólag könnyű okosnak lenni. /ha érted:)/
Visszatérve az írásodhoz, szépen fűzöd össze a gondolataidat. Gratulálok hozzá!
Barátsággal: Zsóka
Kedves Zsóka!
Teljesen egyet értek a világnézeteddel ezen a téren. És bizony… utólag könnyű okosnak lenni. De hát miből tanul az ember a legjobban, ha nem a hibáiból és a csalódásaiból?
U.i.: Nagyon köszönöm a gratulációd. Életem során most először tettem közzé a gondolataim, eddig nem látta senki. Ez az egyik kedvencem (már, ha lehet ilyet mondani saját alkotásra) ezért úgy gondoltam, ennek a kritikáit szeretném először megtudni.
Köszönettel: Noémi.
Szia!
Az egészet idézőjelbe tetted. Talán nem a sajátod az írás? Cikkek-ajánlóban van. Mit ajánlasz? Könyvet? Filmet? Cikknek elég rövid ez a néhány sor. Nem tudok véleményt alkotni, amíg ki nem derül, saját gondolataidat írtad le, vagy idéztél valakitől? Ha ez utóbbi, akkor törölnöd kell. Ez a klub saját alkotások feltöltésére van létrehozva.
Üdv.
Szia!
A saját írásom, általában az összes művemet idézőjelbe teszem, mert ezek a gondolataim. Nem úgy írtam, hogy leültem, és gondolkodtam azon, hogy mit írhatnék, hanem egyszerűen csak eszembe jutott, és papírra vetettem. Egyik legfőbb inspirálóm Cassandra Clare két nagy sikerű könyvében a két főszereplő úgy szeret egymásban, hogy nem tudják: testvérek. Miközben olvasok, szerintem úgy, mint sokan mások, én is arcot képzelek a szereplőknek, megalkotom a helyszíneket, és egy kicsit az ő életüket élem. Miközben Clary és Jace (a főszereplők) életéről és mindennapjairól olvastam, próbáltam átlátni, hogy mit érezhettek, mikor rájöttek, hogy ők nem szerethetik egymást… Csak testvérekként. Úgy gondoltam ez egy nem túl gyakori, mégis szívszorító eset, és leírtam azt, amit számomra jelent ez a történet.
Köszönöm az írásod: Noémi.
Szia!
Rendben. 🙂 Viszont, ha annyira megfogott téged a történet, akkor lelkesebben is ajánlhatnád. Gondolataidat szívesen olvasnánk hosszabban is. Nézd meg például a hozzászólásodat.:D Nem számoltam meg, de lehet, hogy több karakter, mint a cikk. Fejtsd ki nyugodtan írásaidban mindazt, ami eszedbe jut. Többek között erre is való ez a klub.
További jó alkotást!
Üdv.
Kedves Noémi!
Valóban rövidke az írásod, de értem, ez egy felvillanó gondolatsor, amely az olvasott könyv hatására merült fel benned. A szerelem nagyon szövevényes érzelmi állapot, ezért nem lehet eldönteni, hogy az ész vagy a szív érvei a mérvadóak. …, és rossz hír, hogy arany közép út sincs. Esetlegesen alakulnak a dolgok, mert a szerelemről van szó. Amikor érvek és ellenérvek ütköznek, akkor talán már halványabb az érzés. Amikor fizikai akadályai vannak, hogy megéld ezt a csodát, annál talán nincs is elviselhetetlenebb érzés. Szeretni csak a legfelsőbb hőfokon égve lehet, ezért csak annak elmúlása, kihűlése lehet az egyetlen gyógyír. Látod? Amikor írom ezeket a sorokat én magam is ellentmondásokba keveredem magammal a saját gondolataim között. Írj és azt javaslom amit Artúr is. Bátran fejtsd ki bővebben az érzéseid és gondolataid.
Üdv
((Zoli
Kedves Zoli!
Köszönöm szépen a tanácsod, majd meglátjuk, mennyit fogok fejlődni, és sikerülni-e bővebben kifejtenem úgy a gondolataim, hogy azok követhetők legyenek és cselekményben gazdagok. Minden esetre igyekezni fogok, ha már ketten is ugyanazon a meglátáson vagytok. 🙂
Köszönettel: Noémi.
Kedves Mimi! A vérfertőzés – és így a testvérszerelem – ábrázolása a művészetekben mindig is népszerű témának számított, mivel a művész számított arra, hogy a tabu témára való tekintettel művére felfigyelnek a kritikusok és a közönség is. Se szeri, se száma azoknak az irodalmi, képzőművészeti, filmművészeti alkotásoknak, amelyek ezt a kényes témát választották. Vannak művek, amikben csak a tudatlanság vezet a testvérszerelemhez, de vannak olyan alkotások, amelyek egyértelműen a vérfertőzésről szólnak. A halál ereklyéi sorozat szereplőinek /Csontváros, Hamuváros/ elég nehezen megy az édes élet: ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte. Egy testvérszerelem már csak hab a tortán… 🙂
Judit
Ez így van, ahogy írod.
Köszönöm a hozzászólásod kedves Judit! 🙂