Egészségügyi helyzetjelentés

Kedves Olvasó!

Furcsa eset történt ám vélem a minap, melyet úgy érzem, – mivel demokratikus országban élünk,- meg kell osztanom Önökkel. Élek alapvető jogaimmal, mint pl a szabad vélemény nyilvánítással.
Magamról, elöljáróban annyit, hogy születésem óta van egy betegségem, melynek becses neve: Morbus Recklinghausen kór. Ennek a betegségnek az a lényege, hogy úgynevezett csomók, daganatok jelennek meg a bőr alatt, hol itt, hol ott. 27 év alatt két ilyen csomót távolítottak el műtéti úton a szervezetemből. Az elsőt 13 éves koromban az alkaromból, melynek a szövetmintájából megállapították a fenti betegséget. A második az már kicsit komolyabb volt, az emlő alól lett kiműtve 18 éves koromban. Szintén jóindulatú volt a daganat, de az orvosok közölték velem, hogy állandó kontroll vizsgálatokra van szükség, mivel ilyen daganat bármikor létrejöhet valamelyik belső szervemben, vagy a csontokban, s ezt bizony időben észre kell venni. Igen ám, de ifjú kori hévem végett, meg más egyéb okból nem jártam el a kötelező kontrollvizsgálatokra. (pl koponya ct, ultrahang).
Történt aztán, hogy bizony megint jelentkeztek azok a tünetek, amik az előző két műtétem előtt. Fejfájás, fáradékonyság, hirtelen fogyás. Gondoltam, ennek fele sem tréfa, de nem szenteltem túl nagy ügyet a dolgoknak. Mígnem aztán egy szép hajnalon arra ébredtem, hogy a szívem hevesen ver, izzadok, kiszáradta szám, légszomjam van. Ennek annyi előzménye volt, hogy az utóbbi időben sokszor szúrt nagyon a szívem. Ez a „roham” tartott úgy öt percig, aztán már csak a szúrást éreztem a szívemben. Este aztán megismétlődött az eset, immáron fél órán keresztül tartott, majdhogynem mentőt kellett hívni hozzám. Itt kezdődött az én kis kálváriám.
Reggel szépen elmentem a körzeti orvoshoz (3 órás várakozás), aki aztán ott helyben EKG-t csinált, másnap visszarendelt vérvételre, még egy EKG. Sürgősségi beutalóval beutalt a kardiológiai osztályra, ahol az eredményeim negatívak lettek, annyi, hogy a terheléses EKG-t, csak közel 4 percig bírtam. Innen tovább küldtek endokrinológiai, valamint neurológiai szakvizsgálatra. Az utóbbiról szeretnék beszélni, melynek a lényege az, hogy csak ez az osztály tud koponya ct vizsgálatra küldeni, a körzeti orvosnak erre már nem terjed ki a hatásköre. Koponya ct vizsgálatom, legjobb tudomásom szerint 18 éves koromban volt, az előző műtétemkor. Közölték ám az illetékes doktorovicsok, hogy legalább évente meg kell ejteni egy ilyen vizsgálatot, hogy ha valami gond van, időben észrevegyék.
Miután kivártam az egy hónapot- mivel akkorra kaptam időpontot- a fenti vizsgálatra, a következő történt:
Dr. Bubóné Margaréta (személyiségi jogait nem szeretném megsérteni, ezért nem nevesítem) a következő vizsgálatot végezte rajtam: Szépen felfektetett az ágyra, megkopogtatta a térdemet, s a bokámat, csiklandozta a talpamat, majd a szememmel kellett az ujjait követnem.
Ezek után beszélgetésbe elegyedtünk, s megkérdezte, hogy tulajdonképpen, miért is vagyok ott ahol?! Mondom én, hogy a kezében vannak a régi orvosi papírjaim, tán el kéne olvasni, másodjára pedig nem vagyok orvos, fogalmam sincs. Ekkor elkezdett a hangulatom felől érdeklődni, én meg jóhiszeműen válaszoltam, hogy hát alapjáraton elég depresszionista vagyok, de hát istenem, ilyen a világ, ezek a mellékhatásai. Ekkor történt a varázslat! Szépen lehívta az adataimat a központi nyilvántartásból, s látta ám, hogy engem már kezeltek a depresszióm végett, ráadásul kétszer is a pszichiátrián. (suicid gondolataim, kísérleteim végett) Ekkor aztán meg is kaptam a kellő felvilágosítást, hogy az elvégzett fenti vizsgálatok alapján, s azok alapján, amiket olvasott rólam, megállapította, hogy a jelen tünetek nem a velem született betegségemből adódnak- sic semmi bajom effektív-, viszont a pszichiátriai kezelésem javasolt.
No fene, ezt sem tudtam ám!
Mármint azt, hogy egy két koppintás a térdre, valamint kis csiklandozás után, valaki el tudja dönteni, hogy van e bennem valami daganat, vagy nincsen! Biztos tökéletes orvos, s belém látott ezért mondta amit. Azt mondanom sem kell, hogy koponya ct vizsgálatra nem is küldött. Gondolom én is naív, hogy persze, mert semmi bajom, csak pszichiátriai kezelés kell, mert attól, ha netán valami mégse stimmel, a nyugtatók hatására biztos elmúlik a daganatom.
Persze nem kell az ördögöt a falra mázolni, tudom én, lehet nincsen daganatom, de 9 éve nem volt ilyen kötelező jelegű vizsgálatom. Gondolom én, kis felnőtt fejemmel, tán túl drága. Mert mint megtudtam, az orvosokon bizony számon kérik a koponya ct vizsgálatok számát, indokait. Hát, ha a fentiek nem indokolják, akkor biztos az én készülékemben van a hiba, amit megint csak ezt kell mondjam, majd a pszichológus, vagy a pszichiáter rendbe rak. Akkor majd örül mindenki, aki engem szeret, mert lám, nincsen semmi bajom, felesleges volt aggódni.
Hogy a vizsgálatok vége mi lesz, azt nem tudom, mert hála a jóindulatú körzeti orvosomnak, rendesen írogatja a beutalókat a különféle osztályokra, hogy meggyőződjünk róla, minden rendben van. Egyenlőre.
Hogy a vizsgálatom miért volt ilyen felületes, azt nem tudom, de azt mondja a kormány, hogy a vizitdíj elejét veszi a hálapénznek, de mint a mellékelt ábra mutatja, csak részben, vagy semennyire. Lehet, hogy kis ajándékcsomaggal, vagy borítékkal kellett volna a vizsgálatra érkeznem, hogy szegény megfáradt doktornő. és két segédje, nyugodtan tudjon két vizsgálat közt nassolni, meg kávézgatni?! Lehet. Mint ahogy az is lehet, hogy mindez Valentin nap előtt egy nappal történt. Lehetséges, hogy tényleg nem a beutalóval kellett volna érkeznem.

UI:
Akinek esetleg van hasonló tapasztalata, kérem írja meg történetét,, vagy vegye fel velem a kapcsolatot, hogy egy szép kötetbe tudjam rendezni, majd a nagyérdeművel megosztani. No, meg persze az illetékesekkel.