Egy egyszerű kérdés, mégis, képtelenség rá teljes, és értelmes választ adni: Mi a szerelem?
Illúzió? Nem, ahhoz túlságosan valóságos a fájdalom, amit előidéz. Egyesek szerint egyszerű biokémiai reakció, a hormonok fura összjátéka, a fajfenntartás érdekében. De mondjátok meg nekem, tényleg képes az ember annyit áldozni pusztán a fajfenntartás oltárán, mint amit egyes emberek áldoznak a szerelem oltárán? Mert mit meg nem tennél azért, akit tiszta szívből szeretsz? Mondani persze könnyű, odaadnám a fél karom, a szemem világát, s a többi, de mikor valaki tényleg szerelmes, szerintem ezekhez érzi magában a képességet. A szerelem egyesek szerint rossz üzlet, és ,hogy őszint legyek, én eléggé értem, mire gondolnak. Mert mit ad nekünk a szerelem? Boldogságot. A tudat, hogy valaki szeret, (mert ugye én a kölcsönös szerelemről tépem a számat, nem pedig oly költői, és fennkölt, számomra elérhetetlen dologról regélek, mint az a bizonyos Platóinak nevezett), hogy vár rád, hogy vágyik az érintésedre, az érzés, amibe nem a tested, hanem a lelked borzong bele, amikor megcsókol…na ez az, amit a szerelem ad, mindazért a fájdalomért, és hiányérzetért, vágyért, és néha mélységes megbánásért, amiknek az érzése mellett ezek az apró, mégis végtelennek tűnő pillanatai a felhőtlen boldogságnak igen rövid listát tesznek ki. Én csak azt mondom: a szerelem vágy. Minden pillanatban, amikor nem lehetek azzal, akit szeretek, vágyom rá, vágyom arra, hogy boldog legyen, vágyom az érzésre, hogy mellettem van. Minden pillanatban, amikor tudom, hogy valami bántja, arra vágyom, hogy ott legyek, hogy vigaszt nyújtsak, hogy vele lehessek. A szerelem maga a megtestesült önzetlenség, amit ha jobban megnézünk, rájövünk, hogy saját önzőségünk, ami a másikat boldoggá teszi, így egyben önzetlenség is. Mindezt csak a saját, igen kevés, mégis, néha fájdalmas tapasztalatomra alapozva írom. Hogy őszinte legyek, a Ti véleményetekre vagyok kíváncsi. Kinek mi a szerelem? Együtt talán megkapjuk a választ a világ egyik legnagyobb kérdésére.
4 hozzászólás
Szia!
Véleményem szerint a szerelem, mindaz, amit leírtál,… és egy kicsit több. Annyival több, amennyit egy-egy ember hozzá érez, hozzá tesz. Ezért olyan megfogalmazhatatlan, ezer arcú, illetve végtelen formája van.
Üdv.
"véletlenül" kerültem ide. Szerintem nem lehet szétválasztani az élet egyéb rezdüléseitől a szerelmet. Bizonyos értelemben szerelmet érzünk a világ, az élet iránt, ha meghatódunk egy hegycsúcson, vagy ha nevetünk egy apró kis bogár láttán.
Nehezen választom el ezt az érzést attól, amikor a villamoson az ember egy megálló alatt rájön, hogy annak a szemben ülő nőnek a mosolyáért, ha kell, meghalna, most, rögtön.
Aztán az ember leszáll, persze 🙂
Aztán, ha szerencsénk van, jó sokáig nem múlik el, a másik nem a naplemente, hanem az a nő, aki pont úgy érez, mint én.
Azt hiszem, a szerelem az elmúlással nagyon is összefüggő érzés.
Ha tudnánk, hogy örökké minden ugyanúgy megy majd, lőttek a szerelemnek, és a művészetnek is. Azt hiszem, szerelmes vagyok a világba. 🙂
Azt hiszem, a sok romantikus elképzelés mellett elhangzott a lényeg: a szerelem vágy. Méghozzá szépen bebugyolált szexuális vágy. Ami persze nem baj, sőt… :))
gunoda, ha így van, az utolsó mondatomat értelemszerűen át kéne írni…hogy is..? 🙂