Szeretem a bölcs mondásokat, magukkal ragadnak, elgondolkodtatnak és talán valami rögzül belőlük, ha másképp nem, tudat alatt, hiszen, amíg élünk változunk és ezt a változást többnyire nem mi, hanem a környezetünk veszi észre.
„Csak a hülyék tudnak mindent, a többiek életük végéig tanulnak!” (Albert Einstein)
Az embert mellbe vágja, számtalan esemény és élmény jut eszébe róla. Minél kevesebbet tudunk, annál büszkébbek vagyunk rá. A bölcs ember viszont szerény, mert megérti, hogy mennyi minden rejtély számára, milyen sekélyes és felszínes a tudása. Talán leginkább a gyermekeken érhető tetten ennek bizonyossága, mert ők még kevésbé tudják leplezni a véleményük és komolyan veszik, hogy ők már úgymond „nagyok és okosak”. Ez az ő esetükben még mosolyt csal az arcunkra, viszont visszatetsző, ha egy felnőtt hiszi, hogy a nagyotmondásától és melldöngetésétől bölcsnek látszik.
„Amikor beszélsz, csak azt ismétled, amit már tudsz. De amikor hallgatsz, tanulhatsz valami újat.” (Dalai láma)
Talán ehhez fűződik a legtöbb emlékünk, hiszen nagyon kevés az olyan ember, aki valóban képes figyelni, mert itt nem pusztán hallgatásról van szó, hanem odafigyelő hallgatásról. Van egy olyan mondás, mely szerint „mindenkitől lehet tanulni”, nos, ebben is van igazság, amelyre csak akkor derül fény, ha valóban figyelmesen tudunk hallgatni.
„A szülő, ameddig csak tud ad, de ha már nem, utána derül ki milyen embert faragott a gyerekből!” Nem tudom, hogy kitől származik a mondás, de tény, hogy nagyon elgondolkodtató.* Ráadásul nem csak a gyerekekre vonatkoztatva, hanem akár a barátokra, rokonokra is. Végül is bárkire, aki úgymond kedvelt bennünket, akivel jó viszonyban voltunk, de visszatekintve látjuk, hogy mindig segíteni tudtunk. Ide is illeszkedik az a mondás, hogy „bajban mutatkozik meg, hogy ki a barát”. Egy másik mondás szerint, „nem szabad teljesen levetkőzni”. Aki örömmel ad, nem mérlegel, vannak is mellette bőven, ám ha beteg, vagy csak egyszerűen már nincs miből adnia, akkor is mellette vannak mindazok, akik számíthattak rá? Van, hogy késő ezt megtudni, talán azért is kell megtartani annyit, hogy az ember – lehetőség szerint – ne szoruljon senkire se.
* 2023. 08. 28-án tudomásomra jutott, hogy az idézet szerzője Kisfaludy Erika.
8 hozzászólás
Kedves Rita!
Mindenütt másutt akad néhány hozzászólás, de a Bölcs mondásaidhoz még véletlenül sem… Sokat elmond ez az oldal olvasóiról. Én nagyon szeretem a bölcs mondásokat, az aforizmákat, mert bár már szinte közhellyé nemesedtek, de bennük van az évezredes tapasztalat igazsága, lényege, veleje. Anno németből fordítottam ilyen szellemesen poénos “bölcs” mondásokat a pénzről, gazdagok és szegények pénzzel kapcsolatos mentalitásáról. Ezt gépbe is írtam, de törölhettem időközben, nem találom őket, így nem is tudom egy kattintással ide bemásolni a javát… Most olvasom Feleki László: Mindenféle Híres Emberek c. könyvét, amely számos aforizmát, magán- és közmondást, valamint rövid életrajzot tartalmaz. De úgy érzem, hogy van bennük mindig valami “csavar”, valami humoros visszájára-fordítás… Magvető, 1984. évi kiadása, és még abban az évben bővítetten másodszor is kiadták! Még a felénél sem tartok, mert olyan tömény! Mintha az ördög ügyvédje bújt volna az egyes mondások mögé… Szatirizáló fogalmazások. Talán majd én is szemezgetek belőlük a későbbiekben…
Most a viszont-olvasásra!
Dávid
Kedves Dávid!
Őszintén szólva meglepett a látogatásod, de ez a meglepetés örömteli volt. Igen, tulajdonképpen folytattam volna, de mivel láttam, hogy senkit se érdekel, így egyelőre ez a két rész van fent.
Maximálisan egyetértek minden soroddal. Nekem még fiatal lánykoromban volt egy Aforizmák gyűjteménye című könyvem, amit valakinek kölcsön adtam, de sohase kaptam vissza. Később meg hiába kerestem, már azzal a korábbi kiadvánnyal nem találkoztam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
A Magyar Nemzet 2023. július 12-i netes számában jelent meg Csontos Márta írása “A netköltészet árnyoldala” címmel. Vitaindítóként föltettem egy irodalmi oldalra, de le akarják vetetni velem… Úgy látszik, attól fél az oldal adminja, hogy sokan magukra ismernek majd. Én mindkét oldal véleményére lennék kíváncsi, főleg értelmes pro és kontra érvekre, de nem megsértődésekre… Ha a Google-ba beírod az újság és a cikk címét, te is elolvashatod. Akinek nem inge, ne vegye magára, természetesen! Ha az Élet és Irodalom oldalain jelenne meg hasonló, azt már lehetne szubjektíven mértékadónak tekinteni talán…
Üdv: Dávid
Kedves Dávid!
Nevetséges, de írhatom azt is, hogy szánalmas. Csontos Márta írását felteszed és attól félnek, hogy sokan magukra ismernek? És akkor mi van? Nem árt tükröt tartani elénk. Attól csak tanulni lehet, szembesülhetünk azzal a képpel, amivel mások látnak bennünket, hiszen attól, hogy én homokba dugom a fejem csupán annyit érek el, hogy én nem látok, de a többiek attól még igen. Feltétlenül megnézem, illetve elolvasom.
Köszönöm, hogy megírtad.
Szeretettel: Rita
Kedves Dávid!
Elolvastam és egyetértek vele. Tulajdonképpen ezt az “én is író/költő vagyok” dolgot a különböző irodalmi fórumok erősítik, hiszen amikor én a HM-re találtam, ott ugye évi több alkalommal is lehetőség volt saját “mű”megjelentetésére, függetlenül annak színvonalától. Ez még csak egy dolog, hiszen egy normális ember fel tudta fogni, hogy az ő írásai azért jelenhettek meg, mert fizetett érte, de havonta voltak helyezések és a nyertes írásokat maga a Magazin jelentette meg. A sértődések és konfliktusok nem tántorítottak el, hogy jelen legyek, hiszen ismerősökre tettem szert, időnként azt éreztem, hogy valóban minőségi alkotást olvashatok és a tetszésem alkalmam van kinyilvánítani is. Kritikai észrevételt, vagy csak egyszerűen kérdést egyesekhez nem lehetett feltenni a nélkül, hogy ne kaptam volna fejmosást érte, de mindig aludtam rá és igyekeztem tanulni a “hibáimból”. Ami viszont végképp kiütötte a biztosítékot nálam az egy istentelen vers első helyezettnek nyilvánítása volt. Ez már sok volt nekem, mert bár kénytelen vagyok mindent elviselni, ami rám/ránk ömlik, de azért a vallásszabadság nevében kikérem magamnak, hogy a vallásos emberek érzelmeit lábbal tapossák! Az, hogy valaki ilyent ír, lelke rajta. Annyi történt volna, hogy nem olvasom az illető alkotásait, de hogy ez lett az adott hónapban a legjobb és így ingyen meg is jelentették, az már sok volt nekem. Melegbárba se járok, mivel nem vagyok meleg, nem vonulok az LMPTQ-val, mert nem értek egyet a magamutogatásukkal, stb., stb. Viszont, ha nekünk – akik ezekről másképp gondolkodunk – tűrnünk kell, akkor mi is elvárjuk, hogy sáros lábbal ne tapossanak a templomainkba, ne gyalázzák azt a személyt, aki hitünk alapja. Ha viszont ezt nem várhatom el, sőt, kiderül, hogy ez a trendi, na ott nincs keresni valóm, hogy úgy mondjam, nem az én társaságom.
Nem tartom magam se írónak, se költőnek, csupán vannak érzéseim, gondolataim és mivel ez és a hozzá hasonlók épp az amatőröket patronálják, így azt gondoltam, hogy az átlagba bele fogok férni. Az átlagon felülitől tanulok és örülök, hogy részese lehetek egy olyan csoportnak, ahol kiváló alkotások is megjelennek az átlagos vagy esetleg átlag alattiak mellett.
Én csak akkor sértődöm meg, ha emberi mivoltomban bántanak meg, ami a Facebookon divat. Ilyenkor csak annyit írok, hogy “a stílus maga az ember” és ezzel le is zárom a témát.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Örülök, hogy olvastad a cikket, számítottam rá, hogy zömmel egyetértesz vele. Azóta ez az oldal már levette a cikket, nem tudom, hányan olvasták, de két egyetértő már vállalta nevét még a levétel előtt. Én nem vagyok vallásos, de nem gúnyolódom mások hite, vallásossága fölött, és eszembe sem jutna Bibliát, Koránt égetni! Az első két általánosban még volt hittan, mindig jeles voltam belőle. Áldoztam, bérmálkoztam anyám kedvéért, de apám nem volt vallásos, inkább baloldali munkásember, szakszervezeti mozgalmár. Aztán 10 évesen úttörő lettem, és attól kezdve jól megvagyok imádkozás, gyónás, templomlátogatás nélkül. Három lányom közül kettőnek volt egyházi esküvője is, én kísértem őket az oltárhoz, nem volt gond. De Istenke nem óvta meg frigyüket, egyik már rég elvált, a másik most készül rá. Mert az emberen múlik minden végső soron… Voltam KISZ-tag, párttag, most nem politizálok, de támogatok bárkit, aki nem akar háborút, migrációt, LBTQ-t, magyarfogyást, inflációt, természetrongálást. Jelenleg (13 éve) elvált ember vagyok, volt utána egy 11 évig tartó bensőséges kapcsolatom, aki másfél éve meghalt… Érdeklődésem sokféle, igényes, nehéz hozzá partnert találni. Most a klf. kulturális körökben, klubokban nyári szünet van, itthon foglalom el magam. Viszont beszédes típus vagyok, így esténként néha kicsit magányos is.De zenélek magamnak, keresek valami fordítani valót, olvasgatok, pakolászom a sok könyvet klf. szempontok szerint, stb. Két kisebb unokám nyaral, velük aug. 7 után találkozom csak… Naponta ülök én is a gép mellett, be is dagad tőle a bokám, de másnapra helyrejön. Most ennyi, és köszi a türelmedet…
Szeretettel:
Dávid
Évekkel ezelőtt megadott címekre én is írtam és küldtem a HM-nek verseket, egyszer nyertem is az adott havi megmérettetésen… Aztán meguntam a szakmányba versgyártást, mert csak rutin és fantázia kellett hozzá, ihlet nem…
Kedves Dávid!
Örömmel olvastam őszinte soraid. Valahol tudunk magánbeszélgetést folytatni, ha van kedved, ott szívesen leveleznék veled.
Szeretettel: Rita