Testbeszéd

Valamikor hallottam arról, hogy létezik ilyen. Addig azt gondoltam, hogy csak a szavainkkal tudunk kommunikálni, mert őszintén szólva még a mutogatást, vagy a szájról való leolvasást se értettem soha.

Aztán elkezdtem figyelni, hogy tényleg működik-e. Magammal kezdtem. Leültem váróban, buszon, villamoson, ebédlőben, stb. ahogy szoktam, majd tudatosan elemezni kezdtem magam. Először is, hogy ülök, merre fordulok, kinek ülök háttal és kivel szemben. Miként reagálok, ha olyan személy érkezik, akitől el akarok határolódni, nem szeretném, ha beszédbe elegyedne velem.

Később a velem egy helyiségben levők megfigyelésére koncentráltam. Észrevettem azokat, akik miután meglátták, hogy hol helyezkedtem el, tovább mentek, illetve maradtak a közelemben. Ki az, aki kitartóan néz, jelezve, hogy szívesen beszélgetne velem, és ki az, aki elővesz egy könyvet és abba temetkezik, nehogy valaki szóljon hozzá. Mostanára ez már működik a fej- vagy fülhallgatóval is. Ezekkel is azt jelzik, hogy nem vagyok kíváncsi senkire se, hagyjatok békében.

Az is feltűnt egy idő után, hogy az se véletlen, kit szólítunk meg, ha érdeklődni szeretnénk valami iránt. Megnézzük, hogy szimpatikus-e számunkra az ismeretlen, mennyire tűnik nyitottnak, vagy épp ellenkezőleg zárkózottnak. Ápolt-e, vagy ápolatlan.

Megtapasztaltam, hogy nem csak a szavaink beszélnek, hanem szól a megjelenésünk, a kedves vagy kedvetlen arckifejezésünk, az, hogy ránézünk a másikra, vagy menekülünk a tekintete elől. Kinézik belőlünk a segítőkészséget, vagy nem. Bizalmuk van irányunkban, vagy taszító a légkör, amit sugárzunk.

Megtanultam olvasni a jelekből. Sokszor már előre látom, hogy az éppen mellettem álló, velem szembe jövő, vagy csak nézelődő hozzám fog lépni, tőlem kér segítséget, vagy nekem mondja el búját-baját.

Az is beszédes, ahogy egy hölgy keresztbe teszi a lábát, valamint, amint arra egy férfiú a nézésével reagál. Ahogy arrébb húzódik bárki, ha leül valaki mellé, jelezve, hogy nem szeretné, ha hozzáérne akárcsak a ruhája is. Van, aki fel is áll és más helyet keres magának.

A rendelőben, ahogy az orvos felnéz a papírok/számítógép mögül a betegre, stb.

A gesztikulálás, a legyintés, mind-mind egyfajta vélemény kifejezése és gyakorta többet jelez, mint maga a szó, ami akár ellentétben is lehet a testbeszéddel.