Nézem a televíziót. Nem. Nem jól fogalmazok. Napi elfoglaltságom mellett hallom a televíziót, miközben a lányaim nézik is. Onnan, ahol éppen tartózkodom, nem látok rá a képernyőre, ezért csak a hangok jutnak el hozzám. Valami rajzfilmet vetítenek.
Megállok a munkámban és figyelni kezdek. Döbbenet. Szinte semmi mást nem hallok, csak neveket és hangutánzó szavakat. Illetve, bárcsak szavak lennének, de nem azok. Morgás, ordítozás, üvöltés, sírás, nyögés. A főszereplő neve tíz perc alatt legalább harmincszor hangzik el. Nem mondatban, csak úgy natúr. Különböző szereplők szólítják meg. Utána csend. Esetleg puffanás követi a nevet. Csak képekben zajlik a történet. Hangok csupán azért vannak benne, hogy jelezze, nem némafilmet lát a tévénéző.
Emlékeimből feldereng egy régi történelemóra, amikor az ősközösségről és a beszéd kialakulásáról tanultunk. Igen. Valami ilyesmi lehetett a kezdet, mint amit most hallok a rajzfilm alatt. Nézem a lányaimat. Ők pedig a dobozt. No, igen. Én nem látom a hangokhoz tartozó képeket. Nyilván szórakoztatóbb, mint „csak” hallani, de akkor is …
Szerencse, hogy az emberek közötti kommunikáció ma már színesebb. Remélem. Bízom benne, hogy nem haladunk visszafelé, mert akkor mi lesz azzal a sok szóval, mondattal, amit évszázadok alatt létrehoztunk? Belegondolni is rettenetes, mivé válnának mindennapjaink, ha visszasüllyednénk a korábbi szintre. Hogyan nézne ki akkor egy család átlagos hétköznapja?
Mrrr! ( A férfi reggel morogva ébredt. )
Grrr! ( Lökte oldalba élete párját, aki azonnal sietett kávét főzni. )
Vrrr! ( Vicsorgott rá nejére a férfi, mert forró volt a kitöltött kávé. )
Ááá! ( Ordított, mert megvágta magát borotválkozás közben. )
Hörr! ( Mordult a férfi, amikor kilépett az ajtón az utcára, ugyanis késésben volt. )
Ííí! ( Sikított a nő a gyerekre, mert az még ágyban volt, holott nemsokára jönni fog az iskolabusz. )
Ééé! ( Duzzogott a gyerek, miközben öltözött. )
Úúááá! ( Üvöltött az igazgató a férfire, mert elkésett a munkából. )
Hinny! ( Ment nyüszítve a dolgára a férfi. )
Igrrr! ( Morgott a kollégájára menet közben, mert az vigyorogva nézett rá. )
Ááoáá! ( Nyújtózott a munka végeztével kifelé menet. )
Hágrrr! ( Lépett be bosszúsan az ajtón a férfi, mert a lakásból égett ételszagot hozott kifelé a szél. )
Hmm! ( Ült le a terített asztal elé megnyugodva, amikor kiderült, hogy nem náluk égett le az ebéd. )
Röf! ( Most éppen evett. )
Böf! ( Befejezte. )
Hrrr! ( Elaludt tévénézés közben. )
Brrr! ( Én pedig belegondoltam egy ilyen lehetséges jövőbe. )
11 hozzászólás
Ó (lelkendezek egy újabb remek írás olvasata után). Hm (most gondolkodom a komment szövegén). Cö (mennyi igazság is van abban, amit leírtál). Ej (valami negatív kritika, bár most ezzel az írással kapcsolatban nem jut eszembe ilyesmi). No (gratuláció összességében). Pfff (ez már a komment megírása után, magamban, mikor is felfedezem a benne maradt elírásokat).
:DDD
Neked sem kell a szomszédba járni ötletért.
Köszönöm szépen!
Hű! (micsoda jó írás)
Huh! (de jó, hogy nem ilyen az élet)
Ajjjj! (pedig mennyiszer látni, hallani ilyesmit, mintha tényleg visszafelé fejlődnénk)
Írásodról a Hukkle c. film jutott eszembe, abban nem is beszélnek, mégis, kifejezőek a képek, az egyéb hangok.
Gratulálok!
Köszönöm a tippet, mert a filmet még nem láttam!
És köszönöm a hozzászólásodat, meg a csillagocskákat is!
🙂
Kedves Artúr!
A beszéd fejlődése állandó társas kötődést, szervezett, differenciált környezetet igényel, stabil kapcsolatot mind a felnőttekkel, mind pedig a kortársakkal.
Ahogyan sorvadnak ezek a kapcsolatok, szürkül a környezet, úgy sorvad, és szürkül a szabatosan megfogalmazott, szép beszéd. Az SMS, MSN nyelvhasználat is csak ront a dolgon. Másképpen beszél a tanár, a felnőtt, és másképpen a gyerek. Nem csoda, hogy nem értik meg egymást! Ez már odáig fajul, hogy Új-Zélandon hivatalos használatúvá tették az SMS-nyelvhasználatot! Itt az irodalmi oldalon is találkozni lehet már ezzel.
Rajzfilmeket nem nézek, amióta felnőttek a gyerekeim, de az írásod alapján nagyon is el tudtam képzelni a hang kakofóniát…
Nagyon jó a jegyzeted, további gondolkodásra serkenti az olvasóját.
Judit
Köszönöm, hogy megismerhettem a véleményedet! Szerintem, a rövidítések használata az msn-en, sms-en, vagy chat-en talán rendben is van. Felgyorsítja a kommunikációt. Én személy szerint nem élek vele, de elfogadom, mint jelenséget. Abban azonban teljes mértékben egyetértek veled, hogy nem szabad átszivárognia sem a szóbeli kommunikációba, sem az irodalomba.
Kedves Artúr, maradéktalanul tetszik, amit olvastam. Remek ötlet, és jó kivitelezés, nagyon tetszett. Gratulálok. Még sok ilyet!
Köszönöm Irén!
Gondolom, a "még sok ilyet" kifejezést a "remek ötlet"-re értetted, és nem a rövidítésekre.
🙂
Egyszer már elkezdtem gyűjteni azokat a kifejezéseket, amelyeket Judit is említ itt a hozzászólásában, gondolván arra, hogy abból is írok majd valamit. Egyelőre nem jött össze még annyi, hogy belevágjak.
Ez nagyon jó! Mármint, ahogy megírtad.
És roppant közel áll hozzánk! Ez pedig fölöttébb rossz!
Üdv,gyogyo
Köszönöm György!
Talán, azért annyira még nem vészes a helyzet.
Brúnóka, szórakoztató a jegyzeted vége, fejben le is játszottam 🙂 De tényleg nagyon oda kell figyelnünk a gyermekeinkre, hogy édes maradjon az anyanyelvünk.
Hanga