Elméleti válasz

T i s z t e l t S z e r z ő t á r s u n k!

Azzal az örömhírrel szolgálhatunk, hogy az Ön írásműve nyomdafestéket lát, kiadói munkánk révén!
(Ezt, az örömhírt már egyszer olvashattam, úgy, két hónapja. Nem lenne baj, ha a tiszteletpéldányt is látnám, de nem látom! Kiadói munkájuk, egy kerekded ÉV alatt, két, hasonló tartalmú levélben merült ki, ami számomra, az egyoldalú levelezés kategóriájába tartozik. Természetesen nem válaszoltam egyikre sem, mert mit is lehetne ilyenkor válaszolni? Max. azt, hogy ELVILEG HURRÁ!!!

Tehát: közöljük!
(Melyik században?)

Arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem engedjük kallódni a döntőbe jutott pályázókat, sem azokat, akik időközben, tevékenységünk közel 15 éve alatt jelentkeztek közlésre méltó írásművekkel…
(Ez igazán frankó, de jó sokan lehetünk!!! Ha 1 db antológiára sem FUSSA, akkor minek tetszenek ígérgetni visszamenőleg 15 évre?)

A zsűri azért nem tudott még mindig végérvényes döntést hozni a ………című antológia 24 nyertesét illetően, mert a döntősök közül sokkal többen megérdemelnék az antológiában való szereplést.
(Egy zsűrinek egyetlen feladata van, az, hogy döntsön! Aki nem tud dönteni, az ne legyen zsűri, meg sok minden más sem!)

Persze, az antológia is elkészül, ahogyan ígértük.
(Ja, pontosan úgy. A pályázatban NEM szerepelt megjelenési időpont, csak beküldési határidő. Emlékezetem szerint 2011.szeptember 15.)

Úgy érezzük, nem lenne méltányos a döntőbe jutottakkal szemben, ha anyagi okok és az antológiába való válogatás szubjektív szempontjai miatt kimaradnának a közlésből.
(Akinek nincs pénze, az ne akarjon kiadni semmit, de főleg PÉNZT ne! VAGY finanszíroztassa meg a kiválasztottakkal, de ez majd, valamelyik következő levél témája lesz, miután a két levéllel fellelkesített alkotók, most már, igazán látni szeretnék azt az ominózus antológiát. Egyszerűbb lett volna, ha mindjárt ezzel kezdik. Egy év alatt, mára, a 63. antológiát adnák ki, és még pénzük is lenne… A válogatás szubjektív? Kétségkívül, AZ. Bár, azt is lehet, hogy nem válogatnak, csak kiadnak! Ezt a zseniális ötletemet kivételesen, most ingyen bocsátottam a rendelkezésükre.)

Ezért döntöttünk úgy, hogy minden negatív gazdasági körülmény dacára még idén alapítunk egy irodalmi-képzőművészeti újságot – kifejezetten pályakezdő alkotóknak a hivatalos bemutatkozásra, ami egyszeri alkalom lesz ugyan, de annál jelentősebb, hiszen elindítja Önt a megjelenés útján.
(Felhívnám a szíves figyelmet arra, hogy ahhoz IS pénz kell. Mi a fenének alapítanak újságot egyszeri megjelenésre? Hívják szórólapnak, ahhoz nem kell alapítani semmit! 10.000 szórólap augusztus 20-án, föntről a nép közé libbentve, a lehető legjobb marketing Önöknek is, és az íróknak, költőknek is. Idén már lekéstük, de majd….Ez az ötlet, már jogdíjas!!!!)

Ebben az újságban közöljük az Ön legszebb versét, avagy legsikerültebb elbeszélését, ill. részletet publikálunk hosszabb lélegzetű művéből. Klasszikusainkat is szövegrészletek alapján ismertük és szerettük meg…
( Nos, egy szövegrészlet figyelemfelkeltő lehet, de megismerni és megszeretni egy írót édeskevéske. Nekem.)

Sietünk leszögezni, hogy nem kérünk sem lapvásárlást, sem egyéb anyagi hozzájárulást – ellenkezőleg, tiszteletpéldányt küldünk önnek abból a lapszámból, melyben megjelent.
(Én leszek a legjobban meglepve, ha ez megtörténik!)

Az újságot eljuttatjuk az Országos Széchényi Könyvtárnak a Könyvtárellátó Vállalat révén hozzáférhetővé tesszük a hazai könyvtáraknak, továbbá felajánljuk az igényesebb hírlapárusoknak, terjesztésre, de nem hagyjuk ki a határon túli közművelődési intézményeket sem.
(Waóóóó, ez már a világhírnév kezdete!)

Reméljük, az első közlés mámora jó hatással lesz alkotókedvére.
(Az alkotókedvemre kizárólag csak az alkotókedvem van hatással. A mámorom már csitult, mert vannak olyan kiadók, akik levelezés helyett, TÉNYLEG kiadnak.)

Budapest, 2012. augusztus 31.
A zsűri és a kiadó nevében.
………………..
(Amúgy, már fogggalmam sincs mivel pályáztam, mert nem archiválok e-maileket, de majd biztos kiderül a tiszteletpéldányból. Az előnyöm az, hogy „rámismerek”, akár egy, kétmondatos részletből is…