Részlet nemrég megjelent könyvemből:
„Ügyesen kisimítom magam, pontosan olyan lenyomatott hagyva szuszogó angyalomon, mint amilyenről álmodott.
Lélek vetületemen lappangó önmagam parádézik, majd szeplőként a szívemen feszeng. Az elnyalt éjszakák tengerét, ovális kissé jobbra nyújtott sziklák mossák. Itt, ahol meddő csecsemők tüntetnek az abortált anyákért. Lüktetnek a formabontó, betanult szabályok átlóba fúrva az újra sterilizált, szalonkritikus homloklebenyemen, hogy majd megnyúzzák az elsuhanó látottakat. A nyáladzó, ócska örültet…”
1 hozzászólás
Gratulálok a megjelenő könyvedhez:)
szeretettel: Zsu