Csak ültem és merengtem, elgondolkoztam az emlékek mibenlétén. Miért is vannak emlékeink, miért kell emlékeznünk. Mert amennyire felemelő annyira mélységbe taszító dolog is! Az emlékeinket nem válogathatjuk meg. A rossz emlékek ugyanúgy megmaradnak, mint a jók! Nincs szelektivitás! Néhányan azt mondják, hogy a rossz emlékek idővel halványulnak és csak a jóra emlékezünk. Szerintem ez hazugság. A rosszak is megmaradnak, csak próbáljuk őket elfeledni, valami mögé rejteni, hogy később már ne fájjon annyira, de mégis ott vannak. Mennyivel egyszerűbb, lenne, ha a rossz emlékeinket egy csettintésre kitörölhetnénk! De hát a valóság más! A maga természetükben jó dolgok az emlékek. Ki ne emlékezne vissza szívesen az első csókra mikor még nem tudtuk mi az és meglepetésként újdonságként ért minket, az első vagy igazi nagy szerelemre ami elsöprő volt és oly sok boldogságot adott. De miért kell emlékezni az első csalódásra, szakításra a rossz dolgokra. Igen a rossz dolgokból mindig tanulunk valamit és ráébreszt minket új dolgokra, talán másképp is állunk utána dolgokhoz de mégiscsak életünk kellemetlen része! De ahogy az életben semmisem tökéletes ez sem az. Bár a tökéletesség idővel unalmas lenne és fárasztó de, néhány dologban lehetne az az élet. Bár ez a látásmódom idővel biztos megváltozik, ahogy telnek az évek és öregebb, és talán bölcsebb leszek. Mert ahogy annak idején egy idős úr mondta nekem: „Nekem már csak az emlékeim maradtak, csendes pillanataimban elmerülök bennük és felelevenittem azt a sok szép és jót ami történt velem, azokat a dolgokat amiket átélhettem.” Igaz én visszakérdeztem hogy a rossz emlékekkel mi van mire a válasza számomra meglepő volt: „Igen sajnos vannak rossz emlékeink de ezek idővel megszépülnek, ugyanúgy rosszak mert életünk egy kellemetlen helyzetére, pillanatára emlékeztetnek. De idővel ezekre is „szép” emlékként gondolunk, mert életünk része volt és így vált teljessé az élet nevű mese.” Remélem idővel én is így fogom felfogni a dolgot, de az már most biztos, hogy az emlékeink bármilyenek is fontosak, mert ezeket senki sem veheti el tőlünk, igaz nem kézzel fogható dolog de életünk örök része, ami végigkísér minket és ha már eljutunk odáig csak az emlékek maradnak!
7 hozzászólás
Szia!
A cikked tetszik!Az emlékezés, az emlékek szerintem kellenek.Még a kellemetlenek is.Mi lenne velünk, ha nem lenne erre módunk, ha minden úgy múlna, kimúlna belőlünk abban a pillanatban, ahogy megtörtént?Nem is lennénk emberek.Bár az állatvilágban nem tudom hogy működik ez, de biztosan valami van minden élőlénynél.Ha emlék nem lenne, akkor emlékezet sem, se a tudás előhívása amit megtanulunk az az emlékszem rá reakció.Húú talán komplikált voltam, de remélem értesz!:-)
Szeretettel:Selanne
Szia!
Ha nem lennének emlékeink, mi sem lennénk. Legalábbis személyiségünk megváltozna. Tetszik a cikked.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Igen, jó, hogy vannak emlékeink. Amit valóban senki nem vehet el. A jóra szívesen emlékszünk és rossz idővel átértéklődik, szerintem. Úgy kell élni, ha lehet, hogy minél több jóra emlékezhessünk, azért, hogy a rosszat könnyebben elviselhetjük. Tetszett a cikked.
Barátsággal Panka!
Szerintem minden ami a múlt legyen az jó vagy rossz valamiért megtörtént és egyszerűen tanulni kell belőle,keresni kell azt a kérdést, hogy valyon miért pont úgy történt ha ezt megtalálod akkor már nem is biztos, hogy rossz emlékként fogsz visszagondolni rá!
Nagyon sok mindnt át kell élnünk az életben. Szépet és jót, de kellemetlent, a rosszat is.
Én valahogy úgy vagyok vele – mivel inkább derűlátó a természetem, hogy inkább a kellemes és a szép emlékekre emlékezem vissza. Így akarom széppé tenni a kellemetlen időszakokat. Az pedig valóban nem igaz, hogy a rossz emlék megszépül. Csak az ember önvédelemből nem szeret rá gondolni, hogy még most is ne okozzon kellemetlen perceket. Én legalább is így gondolom, s ezt tapasztaltam.
Ha nincs jókedvem, a szép emlékeimet előozom, s akkor mindjárt szebb a világ.
Kata
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom. /Byron/
A jó dolgokra szeretnénk emlékezni, de egy mondat, egy illat, egy helyzet felidézi a rossz dologokat is. Judit
Szerintem te már most is nagyon jól fogod fel a dolgot. Jó úton haladsz afelé, hogy az emlékeid értékesek legyenek számodra, akár rosszak, akár jók is azok az első pillanatban. Tetszik az írásod, és az is, ahogy nagyon okosan megválaszolod a saját kérdéseidet. :))