/egy anyuka levele a lányához, az esküvő előtt/
Az interneten, az esküvős portálokon és a csevegő fórumokon, rengeteget lehet olvasni az esküvői pánikról. Amik ott le vannak írva, hogy pánikol az ifjú pár az időjárás, az elfelejtett dolgok, a vendégek meg a többi esküvői részlet miatt, arra ott adnak mindenféle tanácsot, azt ott el lehet olvasni.
Én azt szeretném elmondani neked kislányom, hogy van olyan, a körülményektől független, belülről jövő esküvői pánik is, amire jobb, ha felkészülsz.
Erről az emberek nem szívesen beszélnek, mert ha sikeresen leküzdötték, és összeházasodtak, akkor kicsit – vagy nagyon – szégyellik az esküvő előtt kiprovokált veszekedést /attól függ, hogy milyen messzire mentek benne/. Ha meg győzött az esküvői pánik és lemondták az esküvőt, akkor meg azért.
Mivel én mind a kétszer, mielőtt férjhez mentem, átéltem ezt az érzést, most mesélek róla neked, hogy tudd mi vár rád.
Amikor már minden meg van tervezve, elrendezve és a meghívók kiküldve, akkor pár nappal az esküvő előtt az emberre rátör egy érzés, ami teljesen a hatalmába igyekszik keríteni.
Rendszerint úgy kezdődik, hogy a vőlegény mond valami kis apróságot, butaságot /bármivel kapcsolatban, nem feltétlenül az esküvővel, vagy veled kapcsolatban/, valami olyat, amit máskor fel sem vennél. De akkor benned valami olyan őrült reakciót vált ki, hogy egy óriási nagy veszekedést provokálsz ki. A másik hiába szabadkozik, hiába von vissza mindent, még azt is, amit nem mondott, de még csak nem is gondolt, nem tud az ember leállni. Addig mondja a magáét, amíg végül eljut oda, hogy nem is akarja az esküvőt, legyen vége ennek az egésznek, mondják le, és a másikat látni sem akarja soha az életben.
Ha sikerül ezt jól előadnia, és a másikat vérig sérteni, nagyon megbántani, akkor valóban elmarad az esküvő.
Ha sikerül kicsit visszafognia magát, akkor van egy nagyon vacak napjuk, aztán kibékülnek és összeházasodnak végül. Igyekeznek elfelejteni az egészet.
Néha filmekben látni, hogy a menyasszony bezárkózik valahová, és nem enged be senkit, őrületbe kergetve vele az összegyűlt násznépet. Na körülbelül ennyit szoktak ebből megmutatni, azt is vicces formában.
A valóságban azonban nem olyan vicces, mert az ember komolyan felkapja a vizet, komolyan sértegeti a másikat, és komolyan úgy érzi, hogy vele SEMMIKÉPPEN nem akar összeházasodni.
Mivel én mind a két esküvőm előtt átéltem ezt, úgy gondolom mások is átélik, csak nem publikus!
Másodszor azonban már rájöttem, hogy ja ez már volt, és jobban kezeltem a dolgot. Remélem a papád nem is emlékszik az egészre. Mikor a második esküvőm előtt is elkapott ez az érzés, igyekeztem visszafogni magam, és minél messzebbre menni tőle, mert már tapasztalatból tudtam, hogy el fog múlni ez az oktalan harag a másik iránt magától egy idő után, és kár megbántani vele.
Hogy mitől jön az emberre ez az esküvői pánik, azon lehet filozofálni. Például hogy fél attól, hogy hogyan tudnak majd együtt élni és elbizonytalanodik, hogy jó-e ez az egész.
Igazából nem tudom mi az oka, de az, hogy ezen túl kell esni, az biztos. A Laci nevű unokatestvéremnek tényleg elmaradt a hét világra szóló falusi lakodalma és az esküvője. Szerintem e miatt. Gondolom, jól felkapta a vizet, és amikor a jövendőbelije azt mondta, az esküvő előtt egy nappal, hogy nem akar esküvőt, akkor ő tényleg lefújta. Komolyan vette a menyasszonya esküvői pánikban mondott szavait, hogy nem akarja látni sem, és szakított vele.
Gondoltam megosztom veled ez irányú tapasztalataimat, hogy tudd, min kell majd átesned.
Ne gondold azt, amikor rádtör az esküvői pánik, hogy csak most, csak te érzel így! Minden menyasszony átesik ezen az esküvő előtt, csak nem beszélnek róla.
22 hozzászólás
Kedves Judit !
Vártam írást Tőled, most itt vagy olvastalak.Érdekes témáról írsz.Ismeretségi körömben bizony előfordult nem is olyan régen, a fiú hogy mi okból , nem tudom, de az esküvő előtt két héttel közölte nem veszi el a lányt feleségül.Minden elő volt készítve .Meghívók, zenekar, helyiség …szóval minden.Azután mi történt mi sem,még is csak lett esküvő, lakodalom.Mi lehetett?Pánik? Elképzelhető.Azon tanakodtunk azért itthon, ilyenkor mi van, illetve mi lehet majd a későbbiekbe ebből?Persze két lehetőség.Vagy minden jóra fordul, vagy a másik véglet.Tetszett az írásod
Szeretettel:Marietta
A téma érdekes, jól meg van írva a levél. Úgy tűnik szerencsés vagyok, mert nem ismerem az esküvői pánikot…viszont az egyik barátnőmet nem sokkal az esküvő előtt hagyta el a vőlegénye. Máig nem tudja mi lehetett az oka, és én sem.
"Minden menyasszony átesik ezen az esküvő előtt, csak nem beszélnek róla." > Remélem nem bántalak meg, de ezzel a mondattal agyonütötted az egyébként nagyon jó írásodat. Kivétel mindig van, és nem erősíti a szabályt ami alól kivétel.:) A lényeg hogy olyat hogy mindenki átéli, nem szerencsés mondani, mert úgysem igaz…mindenki más. Az is igaz, hogy aki ezt nem éli át, átél mást.:)
Kedves Marietta!
Sokáig gondolkodtam, hogy feltegyem-e ezt a levelet, amit a kislányomnak írtam, amikor tavaly férjhez ment. Végül az erősített meg benne, hogy érdemes lenne nyilvánosságra hozni, hogy a lányom visszajelezte, hogy bizony őt is elővette a "vesszünk össze, de iziben" szindróma. Talán a nagyon jól sikerült esküvőhöz és az igazán boldog nászúthoz az is hozzájárult, hogy – a levelem alapján – sikerült legyőznie azt, hogy megsemmisítő csapást mérjen a leendő férjre. 🙂
Ha tudjuk mi vár ránk, fel tudunk készülni…
Mivel az írásaimat gyakran látom visszaköszönni egyéb internetes oldalakon is, arra gondoltam, hogy hátha másoknak is segíthet. Judit
Értelek Judit, hát persze.Abból tudunk építkezni, táplálkozni, amit megélünk, átélünk.Ha nem is konkrét pánik, de az bizonyos lehet, eljátszik a gondolattal az ember Egy komoly döntés előtt vajon helyesen cselekszem?Kiragadtál a csokorból egy szálat.Érdekes a téma , tudsz belenyulni:-))
Üdv:Marietta
Kedves Arthemis! Ez az esküvői pánik egy "titkos esküvői pánik", ami egy "jogos" veszekedés álarca alatt tör ránk. Már én sem tudnám megmondani, hogy milyen "jogos" sérelem apropóján veszekedtem esküvő előtt az első férjemmel, majd később a második esküvőm előtt a második férjemmel. Mint ahogyan én nem emlékszem rá, mások sem emlékeznek arra, hogy miért volt ilyen veszekedés, ha végül megkötik a házasságot. Ha pedig "sikeres" volt a veszekedés, és nem kötnek házasságot, akkor sem az esküvői pánik lesz az oka, hanem a "sérelem" amit végletekeig vittek a veszkedés során. Ki emlékszik pld. egy film, egy cipő, egy mozdulat, egy eltérő vélemény miatti összeütközésre, ha az elsimult. Ha pedig orkán erjűvé dagadva elsöpörte az esküvőt, akkor sem a kiváltó okra, hanem a végletekre emlékszünk, ahová eljutottunk. Ha azt írom, hogy néhány menyasszonyon vesz erőt az esküvői pánik, akkor aki olvassa, természetesen azt gondolja, hogy ő kivétel lesz… Judit
Kedves Judit,
jól megírtad, és ehhez nincs is mit hozzátenni, lehföljebb azt, hogy nálam egészen másféle volt a pánik. Bizonys okokból úgy volt, hogy a vőlegény kocsin jön értem, és nekem az volt a parám, hogy nem fog eljönni. komoly para volt, persze eljött és megvolt az esküvő, bár most, ennyi év után… talán jobb lett volna, ha kihagyjuk.
Kedves Müszélia!
Árnyékként kísér bennünket egész életünkben a "Mi lett volna, ha?". Néha észre sem vesszük, néha meg hosszasan vizsgálgatjuk ezt az árnyékot.
Köszönöm, hogy olvastál és hozzászólást is írtál.
Judit
Kedves Judit!
Úgy látszik, szinte mindegyikünk ismer olyan párt, ahol a vőlegény röviddel az esküvő előtt meggondolja magát, és nem akar házasodni. Talán ezért is a pánik. Jó, hogy közzétetted azt a levelet, mert tanulságos.
Szeretettel: Eszter
Kedves Eszter!
Örülök, hogy nálam jártál, és hozzászólást is írtál.
Judit
Sok igazság van leveledben. Sokan, de nem mindenki él át valamilyen bizonytalanságot esküvője előtt. Nekem mindkét házasságom előtt akadtak olyan gondolataim, hogy jobb lenne az utolsó pillanatban is mindent felborítani. Nem nevezném – magam vonatkoztatva – pániknak, inkább előérzetnek.
Ez az érzék nálam azóta is sok mindenre kiterjed, s akkor is hallgatni kellett volna a belső hangra.
Elsőnél okom a vőlegényem notórius késését érintette. Képtelen volt az adott időket betartani. S mit ad Isten? Esküvőnk napján – szüleimnél, más helyen, mint ahol akkor laktam-dolgoztam – olyan felhőszakadás zúdult a tájra, hogy a falu hídját, és hatalmas állatokat, marhákat is vitt a víz. Ezért a vőlegényem a családjával, és a vendégek is képtelenek voltak időben jönni. Órákat vártunk, amíg mindenki megérkezett. Most az egyszer nem saját hibájából, mégis elkésett…
A második „élményemre” nem jutott hely.
Tanulságos az írásod, nekem is tetszett.
Kata
Kedves Judit!
Végig néztem a kommenteket, csak nők szóltak hozzá, én most veszem a bátorságot, és azt mondom, hogy ez amolyan jó dolgotokban már nem tudjátok, hogy mit csináljatok ti nők.
Amúgy az írás tetszett, csak sajnálom a pánikolókat.
Üdv.. Zagyvapart.
Kedves Kata!
Minden menyasszonynak támadnak az esküvő előtti utolsó pillanatban olyan gondolatai, hogy jobb lenne mindent felborítani. Azt, hogy ez pánik, vagy az előérzet, azt a múló idő tudja csak eldönteni.
Köszönöm, hogy megosztottad velem a Te estetedet!
Judit
Kedves Zagyvapart!
A hozzászólásodról jutott eszembe, hogy a kislányom megmutatta az esküvői pánikos levelemet a völegényének. Előbb jót derültek rajta, amikor elolvasták, aztán pár nap múlva a völegénye kezdte az esküvői pánik jeleit produkálni. A kislányom figyelmeztette, hogy ez így nincsen rendben, mert a menyasszonynak kell pánikolni, nem neki! Jót nevettek a dolgon és elmúlt a pánik.
Köszönöm, hogy elolvastad, és az értékelésedet is.
Judit
szia!
Érdekes dolog cikked témája. Ismeretségi körömben ugyan nem tapasztalatam ilyet, de jómagam a cikk elején említett klasszikus pánikot átéltem a saját esküvőmön. Ugyanis az esküvő előtt egy, azaz 1 nappal szólt az étterem, hogy bocsi, de felújítás lesz és adnának egy csöpp, kis csere termet, plusz a folyosót. Köszöntem szépen és fogtam a már letett előleget, majd távoztunk. Szerencsére lett másik hely, ahol remek hamgulat, kaja meg miegymás keretezte a bulit…
üdv
leslie
Kedves Leslie!
Egy esküvő rengeteg szervezést igényel, és nagy az izgalom, hogy minden rendben fog-e menni. Szörnyűséges lehet, amikor egy nappal az esküvő előtt egy ilyen fontos dologban változtatni kell! Még szerencse, hogy jól jöttetek ki belőle, mivel már fél évvel előre le vannak foglalva az étteremek a hétvégékre.
Köszönöm, hogy olvastál és hozzászólást is írtál.
Judit
Ez is nagyon igaz…:))) Én is megszöktem az esküvőm elől…hihihi
Egy hétig haza sem mentem,
így megfutamodásomnak meg volt az eredménye, elmaradt…hihihi
Persze a szüleim akarták inkább, én nem…
Szuper írás, most már pánik nélkül!:)))
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Azt hiszem a Te esetedben már nem "sima" esküvői pánikról volt szó!
Mindenesetre bátor lány vagy, hogy annyi elvárással szembeszálltál.
Meg azért is, mert sorra olvasod a cikkeimet :), és még nem szöktél meg! 😀
Judit
Hihihi…miért szöknék előled?:))))))
Kedves Judit!
Hm, töröm a fejem, hogy jó-e, hogy nem szóltam, vagy mégis szólnom kellett volna?
Hallgattam, mint a csuka, pedig csak a lakodalmat akartam lefújni. Nem akartam lagzit, csak csendes esküvőt, az én szüleim megértették, csak az anyósom nem, s én hallgattam, lett lagzi. Így az esküvőm napja, lett életem legborzalmasabb napja.:) Mégis szólnom kellett volna? Élvezettel olvastam írásod.
Ida
Kedves Ida!
Jól meg kell gondolnunk, mikor, mit mondunk ki, mert hátha rosszul járunk!
Judit 🙂
Kedves Judit!
Ezt már régebben olvastam. Nem hittem az esküvői pánikban amíg nem írtak róla nekem
személyes élményeket. Szórakoztatónak és kedves írás. Felüdítő olvasni 🙂
Ági
Kedves Ági!
Remélem egyszer majd hasznát veszed annak, hogy régi jó ismerősöd az esküvői pánik! 🙂
Örülök, hogy szórakoztatónak találtad!
Elég népszerű ez a cikkem, Te voltál az 1626. olvasója. 🙂
Judit